Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

332 Az országgyűlés képviselőházának 316. jon becsülete® az az egyszerű ember, akiinek az erkölcsi felfogása! a tamultságánál fogva bizony nem áll olyan erős és szilárd alapon, hogy ellenállhasson, mikor rá is van utalva. (Szűcs Kálmán: De itt nem csak a suszter a hibás-!) Nem csak a suszter a hibás, nem is okolom érte csak őt, ezt csak, mint a magyar gazdasági életiaek egy kóros jelenségét vagyok bátor felhozni és ezért említettem, hogy sze­rettem volna hallani, hogy ezen a téren van-e kidolgozott terv arra, hogy ezt a legköinyör­teleniebbül elfojtsák és ezt a kérdést meg­oldják. T. Ház! Beszédem végére értem. Engem. teljesem áthatott az az egyetlen nagy gondo­lat, hogy minden erőnket, mindé« embert a háború győzelmes befejezésének szolgálatába kell hogy állítsunk. Én a magam szemével lát­tam, a szovjetparadicsomot és láttam azt a rettentő hordát — mert meni lehet hadsereg­nek nevezni — amely az orosz hadsereg zömét képezi. Önkéntelenül végigfutott valameny­nyiünki hátán a hideg, amikor láttuk azokat az ázsiai vad, műveletlen, barbár csordákat és :uira gondoltunk, hogy ezek betörhettek volna ide az országba és itt minden életet, minden kultúráit elpusztítottak! és elsöpörtek volna­Hai etrre gondolok, arra a nagy háborúra, arra a, nagy küzdelemre, amelybe a magyarság be­lesodródott, — és kellett, hogy belesodródjék — én nem tudok pártpolitikus lenni én csak egyetlenegy célt tudok szolgálni és egyetlen­egy" tudok lenni: magyar. Ezért nem vagyok egy pártnak sem a tagija, de hogy félreérté® ne essék, nemzetiszocialista meggyőződésemből és elveimből egyetlenegy betűt sem engedtem, és nem is fogok engedni. Most azonban nem látok; időszerűnek; seimmiféle pártpolitikai csatát. El tudok felejteni minden sérelmet, minden hantáimat, ami tízévi politikai működésem alatt ért és meg tudok bocsátaná minden ma­gyarnak. - Nem tudok gyűlölni senkit itt benn az. országban, csak azokat, akik szeretett ha­zánkkal szemben állanak és ellenünk har­colnak. A magyarság sok évszázadokon keresztül nem nyert háborút, mely egész nemzeti életére kihatott volna. Ez kétségtelenül ráütötte bé­lyegét a, magyarságra. Nem azért vesztettük; el ezeket a háborúkat az évszázadok során, mert a magyarságnak nem lett volna elég ereje aMioz, hogy győztesen fejezze be ezeket', har nem az egyet nem értés volt az, amely miatt a nemzet sorozatosan elvesztettéi a háborúit. Vájjon nem nyerhettük volna-e meg a török­kel szemben a mohácsi csatát, ha az ország egységes szellemben, egy vezető alatt gondol­kozott és irányíttatott volna? Talán nem volt a magyarságnak már akkor elég erejét Állí­tom, hogy a magyarság teljes ereje — ha szer­vezetten és egy akarattal, állott volna a. küz­delemben. —- megállíthatta volna: a. török ve­szedelmet, összezúzhatta volna a törököt Mo­hácsnál és akkor egészen más irányban fejlőd­hetett volna 1 a magyar történelem. Én, t. Ház, mindem erőmmel, minden csöpp véremmel hajlandó vagyok a nagy ösz­szefogás szolgálatába állni, mert ha ez meg­van, akkor ma is legyőzhetetlen a magyarság. Meg kell nyernünk! ezt a háborút, hogy vissza­kapja a magyarság az önbizalmát és a jobb .jövőbe vetett hitét. ülése 1942 november 27-én, pénteken. Minthogy a kormány részéről nem tartom elegendőnek még háborús keretek között sem a hozott intézkedéseket... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, tessék befejezni. Eitner Ákos: X. a felhatalmjazást nem adom meg. Elnök: Szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Gr. Bethlen László! Elnök:'Gr. Bethlen László képviselő urat illeti a szó. Gr. Bethlen László: T. Képviselőház! Pár­tunk vezérszónoka a vitában történt felszóla­lásakor elsősorban általános elvi jellegű kér­désekkel foglalkozott, továbbá politikai kérdé­sekkel és részleteiben mezőgazdasági problé­máinkkal. Nekem az a szerep jutott, hogy gaz­dasági vonalon szóljak a vitához és aktuális egyéb gazdasági kérdéseinkről beszélljielk. Slő­reboesátva azt, ho^y a részletes bizottsági tár­gyalásokon, majd pedig a plenáris üléseken részleteiben letárgyaltattak tárcánként a gaz­dasági kérdéslek, méltóztassanak megengedni, hogy csak egyes, lényegesebb kérdésekre térjek ki, a résziletekről ne szóljak és ezáltal felszóla­lásomat lehetőleg röviddé tegyem. A közeli áfással kapcsolatban egyetlen egy momentumra óhajtok rámutatni. Teljesen tu­datában vagyok a kormány intencióinak és annak, hogy ezidőszerint a mezőgazdasági ter­mékek és termények árát emelni nem lehet, rá kell azonban mutatnom aírra, IhOgy a mostani helyzet a faluban mind az erkölcsi nívóra, mind általában a gazdiasági helyzetre lezül­lesztőleg hat.. Ne méltóztassaínak félreérteni. Nem hiszem, hogy ai jelenlévők közül — bár ez most nem sokat mond — bárki is jobban sze­retné és becsülné a falusi földmívesemheirt, mint én, de meg kell állapítanom, hogy a fa­lusi emberek karmaiba, kerültek a 1 feketézés­nek, amint erre előttem szólott képviselőtársam is rámutatott. Ezen feltétlenül segíteni kéli. Tisztában vagyok azzal, hogy rendelkezé­sünkre állanak drákói rendszabályok, de én azt tartom, jhíogy nem lehet egész falukat megbün­tetni, viszont a mostani helyzet, amikor spora­dikusan alkalmaznák büntető szankciókat, csak arravaló, hogy mártírnak tekintsék aizt, akit a bíróság elítél. Itt más eszközökre van szükség és én arra akarok rámutatni, hogy ebben a fe­ketézésben sehol sem látom a propaganda sze­reipét. Márpedig én meg vagyok győződve ar­ról, tekintettel arra, hogy a mi falusi kisgaz­dáink zöme kitűnő, jó magyar ember, hogy ha megfelelő propagandával rámutatnánk arra' a üiazafiatlanságra^ arra az immoralitásra, arría a rövidlátó kapzsiságra, amelyet a feketézés je­lent, ha beállítanánk néplapjainkat, népi gaz­dasági szaklapjainkat, folyóiratainkat, egyhá­zainkat, társadalmi egyesületeinket, szövetke­zeteinket, gazdaköreinket ebbe a munkába, ga­rantálni merném, hogy ha nem is tudunk gyö­keres _ javulást elérni, de mindenesetre nagyon hozzájárulnánk ahhoz, hogy a helyzet megvál­tozzék. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: A legjobb propaganda volna az árak össizhamgbír hozása.) Ha azután még mindig maradnának kirívó hi­bák és volnának motorikus árdrágítók, akkor még mindig- ott van az adóvonal, amellyel meg lehet büntetni az illetőket és még mindig ott vannak a büntető szankciók. . A másik kérdés, amelyre a földművelésügyi miniszter úr figyelmét kívánom felhívni, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom