Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-316
328 Àz országgyűlés képviselőházának 316. hadirokkantjainknak, hadiárváinknak és hadiözvegyeinknek, mert ez nagy mértékben _ fokozná katonáink küzdőképességét és még jobban javítaná harckészségüket. Tudom, hogy nincs a t. Háznak egy tagja sem, aki ne viselné sziívén katonáink sorsát és ne tenne meg mindent ezen .a téren. Épp ezért bátran merem kérni a kormányt, hogy e kérdés megoldását ne haháború utánra, mert sokkal, de sokkal értékesebb, ha már most tudhatja az a katona, hogy mi vár rá itthon, mintha a háború befejezése után rendezzük ezt a kérdést,. Bármekkora is a bizalom, bármennyire hisszük, hogy megvan a jószándék és az akarat, hogy a háború után majd ezt a kérdést a hadviseltek megelégedésére oldják meg, mégis idevetíti árnyékát még a világháború hadigondozottainak sorsa. (Vajna Gábor: Cipőzsinórt árulnak!) Minden képviselőtársam nagyon jól tudhatja, hogy még mostanában is felkeresik az embert világháborús hadirokkantak és más hadigondozásra szorultak, mert ügyük még nincs kielégítően és közmegelégedésre rendezve. Ne mondjuk azt, hogy nem lehlet ezt végrehajtani, mert ekkora áldozatot, de még ennél sokkal nagyobb áldozatot is meg kell tudnia hozni a nemzetnek, hogy ezt a kérdést minél jobban megoldhassuk. Aki kinn a harctéren csapattiszt volt, az tudja, hogy hány levelet kell megírni az embernek a községek jegyzőihez a katonák kérésére felvett panasz alapján, mert itthonmaradottaik nem kapják meg azt a kevés családi segélyt, vagy pedig késedelmesen kapják meg. Ilyenkor természetesen visszásán hat, amikor parancskiadáskor fel kell olvasnia a tisztnek a felsőbb parancsot, amelyben idéznek a miniszterelnök úr itthoni beszédéből, hogy legyenek nyugodtak: a kint küzdő katonák, mert teljes mértékben gondoskodva van otthoiimaradottaikról. Ott kint, ahol többezer kilométerre áll a magyar honvéd hazájától, még jobban erőt vesz rajtuk a haza utáni vágy, mert egy nép fiaiban sincs talán úgy kifejlődve, mint a magyarban, az otthonnak és a földjének szeretete, a hozzávaló hűség és ragaszkodás. Ha összeül a kint harcoló katona társaival, minden szabad idejükben másról sem beszélnek, mint arról, hogy mi lehet otthon, mi lehet a földjükkel, mi lehet a családjukkal. Éppen ezért okvetlenül szükséges, hogy tudja az a katona már most előre, hogy törvényesen biztosítva van,, hogy milyen elbánásban fog részesülni, mit kap, ha hazatért a hadjárat befejezése után. A honvédelmi tárcánál nem jutott időm ennek elmondására, de most a miniszter úr tudomására hozok egy visszás és nem egészen igazságosnak látszó dolgot, abban a reményben, hogy talán a füléhez jut. Ez az a rendelet, 'amely szerint a h a db a vonultak itthoni fizetésükből csak azt a differenciát kaphatják meg, amennyivel kevesebb az ő katonai fizetésük. (Szász Lajos közellátásügyi miniszter: Fordítva!) Egyremegy. Ez nem igazságos azért, ' mert például egy orvos, aki itthon körorvos volt, de jólmenő magánpraxisa is volt amellett, ha a harctéjre kerül, akkor elveszíti az egész magánpraxisát. Meghozza a legszebb áldozatot hazájával szemben és ugyanakkor hátrányos helyzetbe jut azokkal szemben, akik ittíbionmaradtak. Ugyanígy van az állatorvosokkal is. (Vajna Gábor: így jár a kisiparos és a kiskereskedő is!) Elveszti ezt a jövedelmét, a jelentős magánpraxisát, sőt ennek hatása azután is fog mutatkozni, amikor hazakerül. Nem szaülése Î942 november 27-én, pénteken badna Sajnálni ezt. a pénzt és nem szabadna kormányzatunknak. S'ZŰkkeblüsködnie ezekkel szemben, mert megérdemelnék, hogy megkaphassák itthonmairadott családjaik teljes egészében a katonai fizetésen kívül az állami javadalmazást is. A harctéren, tett észre vételeim közé tartozik az ott kinn alkalmazott zsidó munkásszázadok kérdése. Egyáltalán nem tartom helyesnek, hogy a zsidóságot a mai formában hadműveleti területen alkalmazzák. Több okom van arra, hogy ezt kijelentsem. Először is a magyar nemzetnek semmi szüksége si'mcs arra. hogy a zsidóság segítségére legyen ennek a harcnak eldöntésében. Nem kívánatos, hogy a zsidóság látszólagos érdemeket szerezzen amelyek után sokkal több jogot követelne magának, ha ez módjában lenne, De nem kívánatos; ez különösen aaétrt sem, mert a kincstárnak igen drága szórakozás ez. Ezeknek azsidó mumkásszázadoknak a munkája, amelyek kint utat kapargatnak, nem ér meg amynyit, mint amennyibe kerül az élelmezésük az államnak. Ugyanazt az útszakaszt, amelyet heteken, keresztül nem tudtunk megcsináltatni a zsidó századokkal, az orosz lakosság kiveaénylésével két nap alatt tökéletesen megcsináltattuk és nem került semmibe sem. A zsidóknak a Jharctéren való alkalmazása mem kívánatos azért sem, mert elkerülhetetlen, hogy érintkezésbe ne jöjjenek a magyar honvédekkel. Amikor egy községben vannak elszállásolva, elkerülhetetlen, hogy este össze ne jenjének. A zsidó mindig talál alkalmat arra. hogy a magyar katona közelébe férkőzzön, s mert a zsidónak ott is mind : g van pénze, megveszi a magyar katona fejadagját, élelmiszerét, szardíniáját, két-három márkáért, (Maróthy Károly: így van!) Nyugodtak lehetünk afellőK hogy a zsidó egyetlen alkalmat sem mulaszt el hogy egy destruktív szóval a kétely magvait elhintse a magyar katonák közt. (Az elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) (Vajna Gábor: Megvannak ott is az értesülései!) Hogy mennyire megbízhatatlanok ezek a zsidó századok, — de hiszen ez érthető is r-t azt megmutatták, ha véletlenül az első vonalba kiihozták őket, j» védelmi vonal előkészítésére. _ Az éj leple alatt mindig szöktek át a zsidók az onoizokhoz és másnap kaptunk a legkényesebb helyekre olyan tüzet, hogy nyilvánvaló volt, átszökött zsidó' munkaszolgálatosok árulták el a magyar csapatok elhelyezkedését. A zsidó cmunkásszázaidoknak ott kint nagyon kömnyű soruk vam. (Rassay Károly: Azért jelenik meg annyi gyászjelentés!) Ott voltam, nézze meg! (Baky László: Ne beszéljen! Mem jen ki!^ — Rassay Károly: Olvassa ed a gyászjelentéseket! —Zaj. — ElnöH csenget. — Baky László: Mi kint voltunk, maga nem volt kinn! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, lkép viselő urak ! Eitner Ákos; A zsidóságnak nagyotm jó helyzete van kint a munkaszolgálatnál. A munkaidőt pontosan betartják. A magyar katonának, a magyar honvédnek kevés pihenő jut. Az volt aiz ©Ív, hogy háborúban vagyunk és ez így is van, nincs éjszaka, nincs nappal, akkor végezzük kötelességünket, amikor azt a helyzet parancsolólaig előírja. A zsidószázadoknál más a helyzet. A zsidószázadoknál
