Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

324 Az országgyűlés képviselőházának S16. képzelni ezen kettős frontnak parallel kiépítése nélkül. A másik igen fontos kérdés, a lelki front kérdése, a belső front egyik igen kényes pontja, amelyről oly szeretetteljesen emlékezett meg több szónok e Házban, az úgynevezett nemzetiségi kérdés. Legyen szabad nekem erről megfelelő megjegyz esteimet megtenni. A kisebbségi kérdés kiváló magyar ismerői és művelői, mint dr. Faluhelyi és dr. Sípos Sándor, egyöntetűen megállapították legutóbbi tudományos fejtegetésükben, hogy a magyar; országi — mondják ők szórói-szóra — nemzeti kisebbségi kérdés a magyar államnak és kisebbségeinek a sorskérdése, amelynek megoldatlansága kevésbbé súlyos időben már kétízben vitte közel hazánkat az összeomláshoz, így 1849-ben és 1919-ben. Ennek a kérdésnek he* lyes megoldásától függ a magyar élet — mondják ők — és a magyar nemzet további boldogulása és mint ilyen, úgy belpolitikai, mint külpolitikai szempontból éppen ezért ez a kérdés igen súlyos tehertétel — mondják ők. A XIX. századig ugyanis a rendi Magyarországon a nemzetiségi kérdés nem jelentkezett, mert nem jelentkezhetett, nemzetállamban voltunk és a jobbágy, polgár, nemes fogalmak voltak irányadók. A későbbi időben kezd érvényesülni a magyar hivatás és vezetés életerős asszimilációs képessége. A török uralom aLatt a magyarság megtizedelődött és a legyengült nemzetet, a legyengült magyarságot vezette tovább a bécsi kormányzat s a XIX. században a francia forradalom hatása alatt a nemzetiségi problémának előtolásával ez a kérdés katasztrofális tüneteket kezdett mutatni. Dacára annak, hogy minden idegen európai nemzetiségi államban kíméletlenül le akarták törni, asszimilálni akarták a nemzetiségeket, Magyarország — érdekes — kitermelte a Széchenyieket, a Kossuthokat. Wesselényi báró 1848 augusztus 24-én a fő rendiházban a román kérdést oldja meg. 1849-ben a szegedi országgyűlés Szemere javaslatára megszavazza a nemzetiségi törvényt. 1868-ban Eötvös és Deák Ferenc megalkotják a, magyar nemzetiségi törvényt és a magyar politikai nemzet fogalmát megszabják. Erről a törvényről jegyzi meg a híres oxfordi egyetemi tanár, MacHartney, hogy a Deák—Eötvös-féle 1868-i nemzetiségi törvény — mondja ő — a legtökéletesebb ilyen törvényhozási alkotás. Ezt nem régen mondotta és utal arra is, hogy a népszövetségi kisebbségi szerződések, amelyeknek ez a törvény mintául szolalt, messze elmaradnak ennek a törvénynek világossága és lelkisége mellett. {Spák Iván: Ki beszélt ezeréves elnyomatásról még öt évvel ezelőtt?) Felelek majd erre is. Később a liberalizmus asszimilációs álomban égő törekvése (olvcussa): a soviniszta magyarkodás szellemét hozta be az igazi vezető képességében meggyengült magyarságba a sovinizmust« — mondta Imrédy Béla annakidején, mint miniszterelnök — »s háttérbe szorította az évszázados nemzetiségi tolerancia bevált és a DeákT féle nemzetiségi törvényben új és akkor korszerű alakot öltött eszméjét A magyar politika egyre vicinálisabb vágányra tolódott át, horizontja megszűkült, nem volt szárnyaló és nem ragadta magával a nemzetiségeket sem«. (Rassay Karoly: Ki mondja ezt?) Imrédy Béla. Ezen^ liberális benyomás alatt Apponyi a nemzetiségi kérdést a kulturális asszimiláció alapján akarta megoldani» ülése 1942 november 27-én, pénteken. A világháború a nemzetiségekből kisebbségekeit csinált és létrejöttek az úgynevezett kisebbségi szerződések. »A sovinizmusba szédülő hazafiság« — mondja Imrédy Béta egj másik helyen — »egy-két botlása azután ürügyet szolgáltatott a nemzetiségek centrifugális erejének kifejlesztésére, amely a trianoni romlás áldozatává tette az ezeréves otthont«. Imrédy Béla legutolsó beszédében e gondolatát úgy fejezte ki, hogy a kisebbségi kérdés és anniaji rendezése éppen ezért nem lehet függvénye a háború kimenetelének. Ruszka^ Krajna, Kuszinszkó, sőt maguk az utódállamok is eredményei lettek ezekneji, az elveknek és főleg a »Voilksprinzip« elvének és ezért csak | átmeneti jellegűek maradtak és félmegoldást I jelentettek. A revíziónak éppen ezért be kellett következnie, aminek következtében visszaikteirültek a régi határok és azok tarka nenize* tiségei is. (Földesi Gyula: Dehogy kerültek vissza! — Denmó Mihály: Mondja meg Földesi Gyula! Ott volt!) Folytatni kell tehát a konszolidáció munkáját az 1868. évi megegye1 zés alapján és nem az 1849., 1907. és 1918. évi 1 liberális elvek alapján. El kell ismernünk, —1 ezt szintén Imrédy miniszterelnök mondja — j hogy a nemzetiségeknek van saját kollektív i élete is. De a kollektív életnek a célja nem az elkülönülés, nem a félreállás, hanem a szer* ! ves bekapcsolódás abba a nagyobb,, magasabb! rendű kollektivitásba, amelynek vezetése a ' magyarság kezébe vau letéve. Ennek a kérdés' nek a megoldásánál nem szabad sízem, elől té| veszteni azt a négy szempontot sem, amely a . kisebbségi kérdést ma súlyosabbá és neheaeb[ ben megoldhatóvá teszi, mint amilyen 1914-ben volt. Az első szempont: a, húszévi távollét a kisebbségeket nagykorúvá tette, A második szempont: ezelőtt az osztrák-magyar mo; narchiában Magyarországnak nem volt önálló külpolitikája. A hairmadiik szempont: a kisebbj ségek a magyarsággal szomszédságban élnek, tehát a reciprocitás elve. A negyedik szempont: a közvélemény és az ellenséges propaganda. Ennek a megoldásnak aa elkövetkező eaerév egyik fontos pillérének és alapjának kiell lennie. Azt már a kormányra bízzuk, hogy ! melyik elmélet alapján oldja meg a Dunamej dencében ezt az igen nehéz kisebbségi kérdést: 1 a nemzetiségi szabadság elmélete alapján, a I hivatásos üemzeti gondolat alapján, az autonómikus gondolat alapján, népcsere alapján, a [ kitelepítés gondolata alapján, a különböző Pre* i ventív intézkedések alapján, vagy az asszimiI láció alapján. A kormány tudja, hogy mikor, hogyan és milyen módon nyúljon hozzá ehhez ! a kérdésihez. Ö felel ezért» az ő kezébe van leI téve ennek a kérdésnek a megoldása. Ez még a i jövő titka, azonban egyet nem szabad elfelejtani és ez az, hogy az egységes, összetartó terület,^ a szimbiózis, az egységes életforma, a közös érdekből a közös boldogulás felé való együttes törekvés lesz az irányító elve a megoldásnak. Akinek ez a megoldás nem tetszik, az kezébe veheti a vándorbotot és olyan hazába költözhet, amilyenbe akar. (Demkó Mihály: Ez az! Éljen!) Éppen ezért a nemzetiségek lelki nivellálása, örök cseréje, kölcsönös játéka, állandósága és mozgása, Ősi kötöttsége mindig széppé és még szebbé fogja tenni a népek _ és nemzetiségek életét ebben a szentistváni birodalomban. Én az una eadeunque

1 nobilitaa elve alapján mindig a vármegyei