Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-316

Az országgyűlés képviselőházának 816. készülnii és békében készülünk fel a háborúra. Külpolitikai síkon pártszövetségünk vezére kifejtette álláspontunkat és mi mindig szívesen támogatjuk a kormány munkáját akkor, amikor a nemzetnek a kérdéseiről vau szó; és amikor bírálatot mondunk, higyjék el, higyje el Máté., t. képviselőtársam is, — akkor támasztjuk alá igazán a kormány munkáját. Beszéltek itt a gazdasági honvédelemről is és t. képviselőtársam is az mondotta, bogy a gazdasági honvédelem. a legelső helyet foglalja el. Figyeltem a költségvetés és az appropriáció vitáját és meg kell állapítanom, hogy általában túlsókat foglalkozunk gazdasági kérdésekkel. T. előttem szólott képviselőtársam megemlítette azt, hogy a mezőgazdasági népesség kultúrfokáért <nem a fala a felelős. Ebben igazat adok neki. Ilyen értelemben tehát szellemi síkra is elkalandozott. Meg kell jegyeznem, hogy nem elég csak gazdasági téren újításokkal előjönni, nem elég csak gazdasági téren problémákat megöl dánunk, mert ha csak a szociális igazságokból kiindulva a nép testi és materiális jólétét mozdítjuk elő, az nem elegendő, mert ha a lélek ócska, silány, vásári ízű ponyvakulturával rendelkezik, akkor bizony elveszítjük a jövőt, mert a léleknélküli test halott. A kultúra nélküli nép elpusztul, felszívódik a környező magasabb kultúrákba. Ezzel eljutottam ahhoz a témakörhöz, amelyről nekem beszélnem kell és ez a kultúrpolitikánk kérdése. Azt tartom, hogy a gazdasági honvédelemmel egyenrangú a szellemi honvédelem. Mert hiába van meg minden jólétünk, hiába biztosítottunk minden materiális jót a családnak, az egyéinmek, ha nem fogtuk őt meg a nemzeti közösség számára, ha nem csepegtettük bele mindazokat a lelki értékeket, amelyekkel kell, hogy rendedkezzék a magyar asszony, apa és gyerek, akkor hiába minden gazdasági ténykedés. Nemzetünk megerősödése, fejlődése, tehát a jövendőnk nagymértékben attól függ, hogy milyen a társadalom jelene, mekkora benne az egység, A magyar nemzet életében mindig fontos volt a társadalmi élet milyensége. Amikor a magyar társadalom! egységes volt, akkor boldogult, amikor hiányzott ez az egység, akkor mindig pusztultunk, szétestünk. A történelemből számos példáit hozhatunk ennek igazolására. Sajnos, a magyar társadalom egységes cselekvő életét évszázadokon át az idegen szellem és erőszak verte béklyóba. Ha a magyarságot nem kényszerítik idegen érdekek szolgálatába, nem, szorítják életét szenvedő tűrésbe, hanem módját adják a hazáját szerető magyar társadalmi egység kialakulásának, nincs Mohi, nincs Mohács, nincs Trianon és hirdetem, hogy mi vagyunk itt Közép-Európában) a f legnagyobb hatalom. Hiába kesergünk ma már azon a történelmi múlton, tanulnunk kell az elmúlt szomorú időkből és igyekeznünk kell a szebb és a jobb jövőt megalapozni. Minden társadalom sejtje a család. {Ügy VOM! a Baloldalon.) Ennek megerősítése a legelső és a legfontosabb teendő. Ha az egyes családokat megerősítettük, a nemzetet erősítettük meg, mert a családok sokaságából tevődik össze a nemzet olyan módon, hogy a faji és a nemzeti érzés és nyelv összefűz bennünket, megérteti velünk, hogy közös érdekeink yannak, amelyeket közüsen kell megvédenünk, ülése 1942 november 27-én, pénteken. 315 közösen kell boldogulásunkat elősegítenünk. Mondják, de hiszen úgy is van, a család élete az esküvővel kezdődik, meg kell azonban állapítani, hogy a temetővel nem fejeződik be. Csak az a család, amelynek örököse nem maradt, amelynek elvész, elenyészik a neve, vég- N ződik be a sírnál. A csalíád sarja a gyermek, a gyermek a mi életünk, lényünk folytatása. Nagyon helyesen mondja á közmondás, hogy a gyermekből sohasem lehet elég. "Útjában csak annak van, aki nem tud gyermeket nevelni. (Ügy van! a baloldalon.) Mire vágyik mindenki, minden ember*? Nyugalmas, békés, szeretettel viselkedő környezetre, egy kellemes, boldog otthonra. Mi az, amitől mindenki menekülni kíván és mindenki tartózkodik? A feldúlt családi otthontól. (Ügy van! a baloldalon.) Világos, hogy amint az előbbinek az egészséges lélek és test, az utóbbinak a beteg szervezet, a nyomott kedély a következménye. Lelkes, hazafias, igaz magyar élet célja csak egy lehet: a kellemes otthon. Az otthon a család fészke, a család pedig a nemzet értéke. Becsületes családi élet jelenti a boldog nemzeti létet. T. Ház! Felvetem a kérdést, tulajdonképbe n mi. is a nemzet? A nemzet elvont értelemben érzés, lelkiség, amely r a jog és a kötelesség fogalmain át az állampolgárokban realizálódik. Egy nemzet akkor éri el hatalmának fénypontját, amikor annak minden tatgja szinte gépiesen teljesíti kötelességét, amikor mindenki tiszteletben tartja a krisztusi és az állami törvényeket, midőn mindenki tud engedelmeskiedni a közösség érdekében. Egy nemzet dicsőségének magasságáról, zenitjéről akkor tud alázuhanni,, akkor zuhan alá, amikor annak tagjai elvesztették a közösség érzését, midőn az önimádat, a kapzsiság, a 'fényűzés megbontja a nemzet egységes sorát, amikor a kényelem elpuhulttá, testi és szellemi rokkanttá süllyeszti a nemzettagokat. Ügy is mondhatnók, hogy egy nemzetbon akkor kezdődik meg a bomlás, akkor indul meg a bomlás egy nemzet testében, midőn a nemzet elveszti nevelőit. Az már e kérdés elbírálása szempontjából közömbös, hogy a nevelő despota, diktátor» vagy alkotmányos államfő alakjában jelentkezik-e. Az egészen közömbös, hogy törvény vagy jogszokás, vagy mind a kettő, a hatóságok vagy hivatásos nevelők végzik^e a nemzetnevelés fontos feladatát. A lényeg csupán annyi és erre a történelem tanít meg bennünket, — amit csak a liberális korszak tagadott, amint tagadta a történelem tanítómesteri szerepét — hogy valahányszor megszakadt a nemzetnevelés fontossláiga, mindannyiszor katasztrófát jelzett a nemzeti élet szeizmográfja. Ha már most az előrebocsátottakból levonom azt a szükségszerű tanulságot^ hogy a nemzetnevelésre szükség van, felvetődik az a kérdést: vájjon lehet-e a nemzetet nevelni. Ha elfogadjuk azt, hogy a nemzet az egyének és családok sokaságából adódik, ha elfogadjuk hogy a nemzet a maga érzésével, akaratvilágával bele tud kapcsolódni a közösség világába és ott pro vagy kontra, negatív vagy pozitív értelemben resztvesz és formálódik, akkor igenis tényként kell megállapítani» hogy az egyéneken keresztül az összesség, a nemzet is nevelhető. Ha visszapillantunk a történelmi múltba,