Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-315
306 Az országgyűlés képviselőházának 315.. ülése 1942 november 26-án, csütörtökön. (vitéz Várady László: Nincs fegyelem akkor a pártiban!) T. Képviselőház! Folytathatnám ezeknek az eljárásoknak a felsorolását, azonban nem akarom ezzel tölteni az időt. Most meg szeretnék a földmívelésügyi miniszter ur eljárásaival is foglalkozni. Felelősségem teljes tudatában kell kijelentenem, hogy amint a lelki beké megteremtésének akadálya a belügyminiszter úr, ugyanúgy a mezőgazdaság felvirágoztatását megakadályozza a földmívelésügyi miniszter úr! (vitéz Lipcsey Márton: Minden baj!) Nagyon jól tudom és tisztában vagyok az : zal hogy báró Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter úrnak azért kellett földmívelésügyi miniszterré lennie (Szöllősi Jenő: No, halljuk!), hogy az akkor bekerült erdélyi képviselőcsoportot összekapcsolja a kormányzattal és a képviselőházzal. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Gr. Zichy Nándor: Nagyon, nemes szándék! — Pándi Antal: Hát a fához ért, a földhöz nem ért! — Az elnök csenget.) Ha ezt akarta a kormányzat elérni, akkor én állítom, hogy az erdélyi csoportból mezőgazdasági vonatkozásban sokkal nagyobb szakértelemmel bíró embert lehetett volna odaállítani, például gróf Teleki Bélát, (vitéz Várady László: Mi meg vagyunk vele elégedve! — Szöllősi Jenő: De az ország nincs megelégedve!) Én elismerem azt, hogy báró Bánffy Dániel földmívelésügyi miniszter úr jó szakértő erdőben és fában, de mezőgazdasági vonatkozásban a szakismereteit feétségbevonom. (vitéz Várady László; •Felelőssége teljes tudatában! — Derültség. — Szöllősi Jenő: Nem is ismerhette az Alföldet, az biztos! — Pándi Antal (vitéz Várady László felé): Szakember vagy? T© patikus vagy!) Ha ennek nem volnék tudatában, t. Képviselőház, nem jelenteném ki, hogy felelősségem teljes tudatában, mert világosan látok és világosan tudok következtetni. T. Képviselőház! A földmívelésügyi igazgatásiban meg kell említenem iá földbirtokpolitika terén, a Felvidéken aJlkalmazoitt eljárásúikat. Százával jönnek hozzám a Felvidéken kisemmizett egyszerű magyar paraszt gazdatársiaim és panaszolják, hogy a csehek által kisajátított birtokok nagy részét a magyar kormány visszaadja a volt tulajdonosoknak. (Beniczky Elemér: Az helyesí — Szöllősi Jenő: Na, nem egészen!) Kérdezem éta, hogy 1942-ben, amikor annyit hangoztatják, hogy a magyar parasztot földhöíz kell juttatni, a magyar parasztot bel© kell gyökereztetni a magyar földbehogyan szabad ezt megtenni? (Gr. Zichy Nándor: Szükség van ott egy egészséges középbirtokos rétegre is! — Szöllősi Jenő: Igen, az közelebb áll a nagybirtokhoz és az arisztokráciához, ugy-e azért? — Gr. Zichy Nándor: Annak is megvan a nemzetfenntartó szerepe ott! — Szöllősi Jenő közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Szöllősi képviselő úr! Ifj. Tatár Imre: Én nem törődöm azzal, hogy bárkinek mi a véleménye, nekem mint magyar törvényhozónak — úgy érzem — a magyar paraszt gazdatársaim érdekében kell verekednem. (Szöllősi Jenő: Ez becsületes álláspont.), mert biztos vagyok benne, hogy Magyarország léte vagy nemléte attól függ, hogy Magyarországon kevés vagy sok, jól vagy rosszul begyökerezett magyar parasztcsalád! fog-e élni vagy nem. (ügy van! a ssélsőbaloldalon. — gr. Zichy Nándor; Teljesen elismerjük, egyik sem zárja ki a másikat.) Hogy kinek mi a véleménye, az engem nem érdekel t. képviselőtársam. (Gr. Zichy Nándor: Engem sem!) A gazdasági felügyelőségek mint olyanok, kifejezetten bástyái a földlmívelésügyi minisztériumnak. Ezek számára igen kevés összeget állapítottak meg havi útiátalányként s ennek a következménye az, hogy csak négyszer-ötször tud egy járási gazdasági felügyelő a járásba kimenni. Kérdem a t. Háztói vájjon a reábízott feladatokat a járási gazdasági felügyelő el tudtja-e intézni úgy, ha járásába havonta csak négyszer-ötször tud kiszállni? Én ebben a tekintetben már nem először kértem a földmívelésügyi minisztériumot, hogy a gazdasági felügyelőség úti átalány ait emelje fel és az adminisztrációs munkák elvégzéséire (vitéz Várady László: Mind4g az adó ellen kiabálnak, most meg ezek ellen! — Zaj.) egy hivatalnokot kellene beállítani a járás székhelyén, úgyhogy a gazdasági felügyelőnek a szakembernek nem kellene ezzel időt töltenie, így azután több időt tölthetne a gyakorlati életben és minél több esetben az általánosságban szemlélhetné a hibákat és orvosolhatná azokat. T. Képviselőház! Be kell kapcsolódnom Börcs képviselőtársam beszédének abba a részébe, amelyben a napraforgó ügyéről szólott. Igenis általánosságban hibáztatnunk kell és felelősségre kell vonnunk azt. aki miatt történt a napraforgóügy ilyen elintézése. Hiszem, amikor már szeptember és októher hónapban a legtöbb község nagy zsírszükségben szenvedett, akkor miért nem lehetett beállítani a drága pénzen felépített mesterséges tengeri szárítókat, ahol a napraforgó termése megszáradt volna és a (napraforgókat a sajtóba beállítva, a napraforgóból nyert olajat arra a vidékre lehetett volna szállítani, ahol amúgy is olajat használnak és a kevés rendelkezésre álló zsírmennyiségből azokat a községeket lehetett voln.fi ellátni, amelyek úgyis zsírt fogyasztanak. De ez nem történt meg a megfelelő időben, október 15-éig nem volt szabad átvenni a Futúrának, s ezért a napraforgó nagy mennyisége ott rothadt és penészedett meg a gazda nyakán. Most kérdem, milyem étolajat lehet a megromlott és Összepenészedett olajmagból előállítani 1 ? Azt kell azután megenni sok szerencsétlen # embernek? (Pándi Antal: Dohos olajat! — vitéz Várady László: Na, na! — Pándi Antal: A patikában az is jó. Kenőcsnek lehet dohos olajat felhasználni, tudom, valamit én is értek hozzá!) Földmívelésügyi vonatkozásban nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy a most hadiszolgálatot teljesítő, sok vért és életet áldozó honvédőink személye és családjai irányában a kormánynak a legmesszeíbbmenően kell gondoskodnia. Nem közömbös ugyanis, hogy ott künn a Dón partján, a havas télben, milyen lélekkel eltelve áll őrt a magyar honvéd. És nagyon jól tudjuk, hogyha ott, többezer kilométerre is tőlünk, de mégis a mi érdekünkért, á mi fennmaradásunkért, amagy magyar ügyért, az égés 2 nemzet fennmaradásáért áldozzák életüket, ha pedig ez így van, akkor bármilyen nagy áldozatot meg kell hozni (vitéz Várady László: Ez igaz!) maradéktalanul minden vonatkozásiban, hogy ezt a kérdést a közérdeknek megfelelően egyszer már nyugvópomtra hozzák. Meg kell emlékeznem a zsidókérdésről isi Nem tudom, mi lehet az akadálya annak, hogy a magyar királyi kormány még egyáltalában nem tartotta szükségesnek azt, hogy akár itt
