Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-315
304 Àz országgyűlés' képüísétőházának ÙIS. kormány a felelősséget meg akarja osztani az országgyűléssel azért, hogy,a magyar nép élete és nemzetünk fennmaradása érdekében a szükséges kérdések hogyan és miként való megoldásáért meesak magát a kormányzatot terhe 1 ! je a felelősség, hanem azt az országos szervet is, amely ehhez a jól vagy rosszul végzett munkához beleegyezését adta. Ebben a javaslatban erről van szó. Jól fontolja meg tehát mindenki, aki ebbem a Házban helyet foglal, hogy mihez járul vagy mihez nem járul hozzá. Én úgy látom, ma nagyon sokan vannak, akitk ebben az irányban lelkiismeretük szavára nem hallgatva cselekszenek a, magyar nép és nemzet érdeke ellen. Akik így cselekszenek, azok alábbvalók szerintem a legközönségesebb lelkiárulóknál azért, mert nem hallgatva lelkiismeretük szavára, nem cselek szemek és nem verekszenek olyan módon, ahogy ma ebben a világnézeti háborúban magyar nemzetünk fennmaradása érdekében cselekedni kellejie. T. Képviselőház! Ma nem egy, sem két ember van itt a nagy magyar életben, akik a közérdek elé helyezik önös céljaikat. Ma pedig bármilyen poszton teljesít is bárki szolgálatot, saját önös célját mindenkor a nagy nemzeti érdekek mögé kell helyeznie; mert csak úgy lehet nagy népi közösséget felépíteni, amely biztosítéka lehet a magyar nép fennmaradásának, ha mindenki azt érzi magáról, hogy minél nagyobb pozíciót tölt be, annál nagyobb a felelőssége is. Szól ez elsősorban a miniszterekhez. Óva inteni tehát a miniszter urakat: beszédének minél kevesebbet, azonban annál többet cselekedjenek. Ma azt lehet megállapítani, hogy nagyon sok beszéd hangzik el különböző vonatkozásokban, de annál kevesebb cselekedet történik. Pedig a magyar nép elindult már a régi tespedés állapotából a jobb jövő felé és meg tudja különböztetni az ígéretek őszinteségét, tudja mérlegelni, hogy az ígéretekből a gyakorlatban tényleg mennyit tudnak meg is valósítani. Ma, amikor a kommunizmus karmai meredeznek felénk, a miniszter uraknak az a kötelességük, hogy beszédeikben csak annyit ígérjenek, amennyit a magyar nép javára a gyakorlatban be is tudnak váltani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A magyar nép ma már nein hisz az ígérgetésekben. Ebben az értelemben már kinőtt a gyermekcipőkből. S hogy a* magyar nép idáig jutott, az — nera szégyenlem bevallani — nem kis részben nekünk, az agyonpocskolt és megvádolt nemzeti szocialistáknak is érdemünk. Mert mi mindezek ellenére megmutattuk az utat a magyar népnek, hogy hova kell fejlődnie, mit kell tennie, hogy a nagy nemzeti közösségben nagy erőt összekovácsolva kiverekedhesse mindazt, ami fennmaradásához szükséges. Hogy az összes vádaskodások ellenére mi így haladtunk és kell is haladnunk tovább ezen a megkezdett úton, azt igazolja a csúcsminiszter úrnak a költségvetés tárgyalása során elmondott beszéde is, amelyben ő az általunk hangoztatott népi, sorsközösségi életigazságok megvalósításának szükségességét hangsúlyozta. A különbség csak az, hogy mi már évekkel ezelőtt idehoztuk és hangoztattuk a magyar népnek ezeket az életkérdéseit, de csak vádakat és pocskolódásokat kaptunk, a miniszter úr pedig — igaz, hogy később — nagy tapsot kapott érte. - Kérdés még az is, hogy a felvetett problémákat lény leg meg is tudják-e oldani azok, ülése 194Ê novemher 26-án, csütörtökön. akik hangoztatták vagy pedig ez is csak ködösítés akart-e lenni és a magyar népet továbbra is árvárakozás álláspontjára akarta-e helyezni. Ha így lenne, ennek nagyon súlyos következményei támadnának. Ne gondoljia senki rólunk, akik ezen az oldalon ülünk hogy mi szereplési vágytól, vagy fenegyerekeskedési hajlamtól indíttatva cselekszünk. Nem. A mi munkánk nagyon nehéz, utunk göröngyös és nehezen járható. Ha cselekszünk, azért cselekszünk így, mert mi korábban tudtuk levetni magunkról a zsidó, liberális, plutokrata^ rendszer gazdasági, társadalmi és politikai béklyóit, mint azok, akik még nem tudnak így gondolkozni és cselekedni, mint mi. Mi ki tudjuk szabadítani magunkat minden gátlásból és folytathatjuk harcunkat anélkül, bogy ebben bármilyen lelkiismereti furdalások megkötnének. A miniszter urakat az imént azért intettem óva a sok ígérgetéstől, mert ma a miniisízter urak tényleg nagyon sokat szerepelnek. Az egyik fenyeget, a másik ígérget. Vegyék tudomásul, Jaogy ma már a magyar nép sem a fenyegetésektől nem fél, sem pedig az ígérgetések által nem hagyja magát befolyásoltatni. A magyar nép ma már tárgyilagosain és világosan tudja mérlegelni, hogy az elhangzott beszédekből a gyakorlati életben mennyi haszna lehet, T. Képviselőház! A belügyminiszter úr azt mondotta, hogy ököllel fog mindazoknak a fejére ütni, — ha nem is ezekkel a szavakkal mondta, de ez volt az értelme —, akik viláffnézetieskedni mernek. Ez azt jelenti, hogy a belügyminiszter úr nem tartja lehetségesnek, sőt megengedhetetlentnek tartja, hogy Magyarországon is, mint ahogyan ez Németországban és^ Olaszországban már megtörtént, a magyar nép hasznára felépíthessük a nemzeti szocializmust. Mindezeknek ellenére meg kell mondanom, hogy akár akarja a belügyminiszter úrakár nem, akár szeretné, akár meni, ez be fog következni, (vitéz Lipcsey Márton: Na!) EÄ csupán idő kérdése, egyszerűen azért, mert egyrészt a törvényszerűség ezt parancsolja ma Európában, másrészt pedig azért, mert a magyar népet a zsidóság által vezetett liberalizmus és kapitalizmus áldásai ma már nem elégítik ki, hanem egy olyan valami után vágyik, ami ki* tölti sóvárgó lelkét, ez pedig a nemzeti szocializmus, amely magyar vonatkozásban ,a hun* garizmus. Nem adhatunk elég hálát az Úristennek, hogy Németországban és Olaszországban a nemzeti szocializmus olyan munkát végzett és olyan eredményt ért el, mint amelyet végzett és elért minden vonatkozásban, mert ennek köszönhető, hogy Marx és Lenini envangéliuma nem válhatott gyakorlati valósággá és nem tudott a kommunizmus itt Magyarországon iá olyan irtózatos pusztítást végezni, mint Orosz* országban és Spanyolországban és más helyeken, ahol módja volt és van garázdálkodni. (Pándi Antal: Végzett itt is eleget!) Azzal is tisztában kell lenni, hogy ha ez bekövetkezhes • tett volna, akkor itt Magyarországon nr.ndegy, hogy valakit X-nek, vagy Y-nak hívnak, mindegy, hogy miniszter, paraszt, iparos vagy munkás, ha nem lett volna zsidó vagy kommunistaegyformán bántak volna el vele, éppúgy, mint Oroszországban vagy Spanyolországban. Nagyon hibáztatom, hogy a belügyminiszter úr a szakszervezetek keretében a szociáldemokratáknak szabad játékot enged, sőt azt mondhatom, biztosít is, ped : g nagyon jól tud* juk, hogy a szociáldmokráeia a melegágya és
