Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-315
Âz országgyűlés képviselőházának 3Í5. ülése ÏÙ42 november 26-án, csütörtökön. 301 zöttünk olyanok, akiknek a férje kint van a harctérien és a család végzi ezeket a negyedes munkákat. De tovább megyek. A miniszterelnök úr állandóan hangoztatta, különösen az első időben, amikor a frontra kivonuló katonákat búcsúztatta, hogy a visszamaradottakról pedig mi fogunk gondoskodni. Ez gyönyörű beádítás és mondhatnám, ez nemzeti kötelesség és erkölcsi kötelesesség. Nézzük meg hát, hogy valójában mennyire gondoskodunk róluk. Tudok olyan községet, amelyben október hónapban egy deka lisztet nem osztottak ki, de ugyanabban a hónapban egy deka zsírt sem osztottak. Már pedig nagyon jól tudjuk, hogy ebben a háborúban — mint ahogy igen t, képviselőtársam, mondotta —, úgyis azt mondják, hogy a prolik vannak kint, tehát javarészt a proletariátusból származó hadsereg. Képzeljük el, milyen visszatetsző annak a katonának az, mikor a felesége azt írja neki, hogy én ebben a hónapiban egy deka lisztet és eSj deka zsírt sem kaptam. Tehát nem mi ássuk alá a miniszterelnök úr tekintélyét, nem azt ellenzék teszi azt, hanem, azok a téves intézkedések, amelyek az életben megcáfolják a egész beállítottságot. (Mester Miklós: Mi csillapítunk állandóan! — Vitéz Imrédy Béla: Csak itt nem szabad elmondani!) Nem mi lázítjuk a falut, sőt arra kérjük, hogy ez a mi háborúnk, ezt nekünk keresztül kell szenvednünk, nekünk ezért nélküiözniirk kell. De mit ér ez az egész biztatásunk, amikor a rendeletek egész halmaza éppen az ellenkezőjét teszi 1 ? (Egy hang jobbfelől: Egy eset nem szabály! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Akik nem értenek hozzá, azok menjenek el, ha nem tudják megcsinálni. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Rajniss Ferenc: Sok a kontár, nem tudják megcsinálni, amit vállaltak!) Börcs János: A helyzet az, hogy ha a falu bizalmatlan, a közellátási rendeleteik sokasága és azok lehetetlen végrehajtása okozza ezeket a zűrzavaros állapotokat. Végtelenül boldogok lennénik ezen az oldalon, ha a közellátási miniszter úr a bejelentett egyszerűsítést ezen az alapon végre is hajtaná. (Zaj) De, amikor látom azt, hogy sehol ennek csak egy fénysugara sem dereng a magyar égen, akkor nem marad más hátra, mint a bizalmatlanság-, amely öli ezt a magyar nemzetet, mert nem látja sehol sem a kivezető utat. Én tehát a magam részéről a felhatalmazási javaslatot nem fogadom el". (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Bálás Károlv! Elnök: Bálás Károly képviselő urat illeti a szó Balás Károly: T. Ház! A magyar megajánlás i vitának nemcsak modern alkotmányjogi jellege van, hanem történelmi jellege is. Tudniillik ebben a tekintetben a mostani országgyűlés folytatása azoknak a leginkább 1848 előtti diétáknak, amelyek a XIX. század nagy problémáit felvetették, És itt van a helye, ha kitérünk bizonyos alkotmányjogi kérdésekre is, amelyek jelenleg sok tekintetben ismét a politikai érdeklődés előterébe kerültek. A mi parlamentarizmusunkat nem szabad pusztán az angol, illetőleg a belga parlamentarizmus átvételének tekinteni, mint igen soltian teszik, inert az gyökereiben a magyar történelem életszükséglet kifejezője és amenynyiben hasonlóság van a mi parlamenti rendszerünk és a nyugati parlamenti rendszerek, az angol és belga parlamenti rendszerek között, (Rajniss Ferenc: Mi az, hogy hasonló ság? 14 nap alatt vették át!) ez a hasonlóság tulaj dómképpen azt jelenti, hogy bizonyos rendszerek hasonló szükségleteik alapián fejlődtek ki, (Rajniss Ferenc: Két hét alatt!) ez hasonló alkotmányos szabadságra való törekvésekről tesz tanúságot és ez volt a magyar fejlődés eredménye. A magyar igényeknek mindig csak fczuverén törvényhozási testület felelt meg, nem tanácsadó testület, és tulajdonképpen ez volt rendi alkotmányunknál, alkotmányos küzdelmeink során a vezető elv, a vörös fonal, amennyiben az adó- és katonamegszavazás jogát sohasem adtuk ki a kezünkből. A gyakorlatban leginkább az adó- és katonamegszavazás joga testesítette meg a törvényhozás szuverenitását és az arra való törekvést. Ezt a jogot még a Pragmatica Sanctió megszavazásakor sem adtuk ki a kezünkből és tulajdonképpen ez volt annak kifejezője, hogy a magyar életformának — ami viszont a mi létszükségleteink folyománya — szintén csak a szuverén országgyűlés felel meg, nem pedig például azok a javaslatok, amelyek a modern időkben újra és újra felmerülnek bizonyos törvényhozási reformok tekintetében. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Az abszolutizmus és a diktatúra nem vé letlenül ellenkezik a magyar felfogással, mert nálunk — mondjuk — egy ilyen abszolutisztikus rendszer beveze Lése egyenesen halálos nemzeti katasztrófa volna. Képzeljünk csak el egy parancsuralmi] Magyarországot és nézzünk közelebbről a szemébe ennek a lehetőségnek. Nehéz nemzetközi nyomás alatt állunk, eresebb környező államokkal vagyunk körülvéve. Mit jelentene tehát ilyen körülmények között nálunk egy abszolutisztikus, diktatúrára hajló rendszer? Először jelentené azt, hogy a hivatalos kormányzat kifelé nem tudná nemzeti érdekeinket kellő erővei érvényesíteni, nem tudná érvényesíteni történelmi jogaitokat, kénytelen volna állandóan eltűrni, hogy eset leg r egyes nemzetiségek államot alkossanak az államban és idegen provinciává tegyék országunkat, vagy legalábbis az országnak azt a részét, amelyen laknak. De ami a legfontosabb ezekkel a nehézségekkel szemben: nem volna hely, nem volna szervezet, nem voln.i intézmény többé, amelynek keretében jogainkat, nemzeti! érdekeinket hangoztatni lehetne, meg lehetne beszélni, szükséges kritikával Ív hetne kísérni és el nem feledtetni, mint ezt eddig megtettük, legalább megtettük a rég; diétákon és megtesszük most is. (Nagy László; Régen igen, de most nem! — Derültség^ à szélsőbaloldalon.) Elég baj, ha nem történik meg. Egy nagy, hatalmas nemzetnél a parancsuralmi rendszer hatása nem az, ami volna egy kis. exponált, sokfelől nemzeti szempontból h nyomás alatt álló nemzetnél, (vitéz Imréd.} Béla: Mi tekintélyuralomról beszélünk, nem parancsuralomról!) A mi sok nemzetiséggel bíró, kisebb, exponált helyzetű és összetételű országunkban egészen más volna a hatása egy ilyen abszolutisztikus parancsuralmi rendszeinek. Ott esetleg a nagyobb rend és a nagyobb fegyelem rendszere lehet az, nálunk kétlem,
