Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-315

Az országgyűlés képviselőházának 315. nak. (Ügy van! a balközépen;) Tessék elhinni, hoigy ezzel egy nagy tüskét húzunk ki. Ugyanúgy ne akarjuk a ruszint ruténnak : vagy magyarorosznak, kárpátorosznak • mevezni, ez mind idegen. A magyarorosz kifejezés a szentpétervári akadémia találmánya, Petroff profsszoor volt a,z, aki 1911-ben úgy 'definiálta a magyarországi ruszinokat, hogy »ugro-ruszkij marod«. Azt akarta kifejezni vele, hogy magyarországi orosz. A xuszihi^ magát nem nevezi sem orosznak, sem ruszkijnak, sem ukránnak, hanem ruszinnak, ezzel akarja magát megkülönböztetni minden orosztól, tehát a határainkon túl levő, ránk nézve veszedelmes orosztól, mibd pedig attól a kalandor társaságtól, amely itt nálunk ukránnak kezdte nevezni magát. Nevezzük őket tehát úgy, hogy az nemzetiségi érzületüknek megfelel, ahogy ők magukat nevezik, ahogy ők magukat himnuszukban aposztrofálják. Semmi bajunk sem lesz belőle, ellenben a ruszin érezni fogja, hogy mi közeledést keresünk feléje. T. Képviselőház! Különösen szükséges, hogy megismerjük nyelvi vonatkozás ban nemzetiségeinket. Igen fontos, hogy a közigazgatásban, a bíróságoknál, tehát ott, ahol magyar élet közvetlenül érintkezik a nemzetiségekkel kapcsolatban, ahol a nemzetiségek közvetlenül érintkeznek a magyar állammal, nyelvi vonatkozásban megértsék őket, hogy panaszukat, vallomásukat anyanyelvükön elmondhassák, (Taps a bdlközépen.) mert ez számukra ren'dkívülí megnyugvást jelent. A nemzetiségi kérdése a közigazgatási tényezők figyelmét külön fel kell hívnom. Arra kérem a nemzetvédelmi propagandaminiszter urat, hogy a legközelebbii közigazgatási tanfolyamon a nemzetiségi kérdésről, annak jelentőségéről és kezeléséről legyen szíves előadást tartatni megfelelő tényezővel, hogy aZ új magyar közigazgatási emberek a nemzetiségi kérdés jelentőségének tudatáhan foglalják ^ el helyeiket, különösen nemzetiségi vidékeken. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) A magyar kormány nemzetiségi politikáját a miniszterelnökség II. ügyosztálya irányítja. Szerény véleményem szeriint a II. ügyosztálynak 'Szinte állandó megfigyelőket kellene tartania a nemzetiségi vidékeken, hogy ezek a megfigyelők, az ottlakók, vagy gyakran odautazok a nemzetiségi élet, a nemzetiségi lelkület minden rezdülését azonnal felfogják, (Ügy van! Ügy van! — Taps a balközépen.) hogy a nemzetiségi élet ütőerén tartsák kezüket és arra rögtön reagáljon a központi kormányzat. Ugyanakkor beszédem később résziben még arra is rá fogok mutatni: ennek a második ügyosztálynak fügyelnie kell azt is, hogy a nemzetiségi vidékeken a magyarság milyen hangulatban van, mert ha p magyarság ott anyagi vaery más vonatkozásban minoritásba kerül, gyensrébb, elhagya.tottabb lesz, olyan keserűség keletkezik a« ott élő rnagyarság lelkében, amely az ott élő maeryarsáff és a közvetlen közelében élő nemzetiségek közötti viszonyt rögtön rosszá, elkeseredetté teszi. '.. A nemzetiségi kérdés kezelésére, meerohlására. már csak azért is, mert — mint az előbb mondottam— minden nemzetiség ügye más és más, általános vonatkozásban receptet, gyógyszert

1 előírni nem lehet. Nagyon^ jól mondja egyik nagy tudósunk, bogy »a népek és nem; zetiségek közti békés, ., megférő és me sértő együttműködést semmiféle szabályrendelet »em hpzhat^ létre, hanem csak, a türelem és ülése 1B4S november 26-án> csütörtökön. 293 a megértés«, majd így folytatja: »a magyarság a magyar haza nem magyar népeivel való együttműködés módozatait kezdettől fogva mindig kereste és meg is találta.« •• ' ïsmétlem, nálunk a nemzetiségeket a múltban .külön törvény, külön szervezet nem védte és a nemzetiségek nemzeti mivoltukat mégis mindig megtartották, (Ügy van! Ügy van!) soha megmaradásukban fenyegetve nem voltak. (Ügy van! Ügy van!) -Mint a múltban tettük, a 20—22 éves különélet után újarcú nemzetiségeinkkel fokozott méritékben kell keresnünk a megértést! és az együttműködést s hangsiilyoznunk és tudnunk kell, hogy erre a nemzetiségekkel való együttélésre egyetlen más ország sem mutat számunkra példát, (Mozgás) sem a nemzetiszocializmus; sem a fasizmus ; ezt a kérdést nekünk a magunk érdekeinek, a magunk életének, a magunk és nemzetiségeink sajátosságainak megfelelően külön kell megoldanunk. (Ügy van! Ügy van!) '. I A 'nemzetiségi kérdés megoldásának, a nemzetiségi kérdés kedvező voltának alfája és ómegája: a türelem, a megértés és az, hogy teremtsünk barátságos légkört a nemzetiségekkel^ (Ügy

t van! Ügy van!) A nemzetiségekkel való megértés keresésének és létrejöttének kétféle útja van: van közigazgatási útja és van egy társadalmi útja. A közigazgatási út — mint már az előbb is mondottam — azt jelentse, hogy nemzetiségeinkkel a kfteigazgátás, amely a legközvetlenebb érintkezésben, együttélésben van, a legnagyobb előzékenységei megértést. figyelmet és 'türelmet mutassa és gyakorolja. (Egy hana a jobbközépen:^ Ne basáskodjék!) A társadalmi út pedig azt jelenti, hogy keressük a nemzetiségekkel a társadalmi; baráti, rokoni nexusokat, mert ha a nemzetiségekkel baráti, rokoni nexusban élünk, azok megismernek bennünket és megtudják azt, hogy nem akarjuk őket kiirtani, mint ahogyan az utó dáliáim ok vezető személyiségei ki akarták a nemzetiségeket irtani. (Demlcó Mihály: Ez a perenimágyarság feladata!) Az ottani padsorok egyik mélyen t. képviselője a miniszterelnökségi tárca költségvetésének tárgyalása során azt mondotta, hogy a rendi alkotmány macához vonzotta a nemzetiségi politikai mártírokat csinálni. Harica-t csinált!) Terén, I*ax Hunsrariea-t csinált. » Tagadhatatlan., Most pedis: n ekünk, itt ebben az országban olyan berendezkedéist kell tennünk, hogy ennek a berendezkedésnek felülemelkedettsége, szociális érzülete. erkölcsi tisztasága tegye a nemzetiségek számára vonzóvá a magyarságot, hogy lássák azt. hogy itt „Magyarországon az élet különb, becsületesebb, tisztább, jerazságosabb, mint volt azokban az utódállamokban, amelyekben az ő fajtáink dirigált (Ügy van! Ügy van! — Tap® idbb felől és a középen) amelyek korrupciókról, panamákról voltak híresek. (Egy hang a jobbJtözénen: Ezt lát iák is, de heccelik a nénet' -^Felkiáltások a balközépen: Ne engedd!) A

r legfőbb dolog pedig a nemzetiségi kérdés kezelésében az, hogy nem szabad nemzetiségi, nemzetiségpolitikai mártírokat, csinálni. Hacsak lehet, ezt ki kell kerülni. EprV-egy súlyosabb nemzetiségi vonatkozású bűnügy vizsgálatánál, nyomozásánál különös tapintatot-kell tanúsítani, mert egy kierőszakolt vallomás (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) vagy egy "kíméletlen nyomozás, egy csak kétesértékű vallomásokon nyugvó. ítélet a nem zetiségek érzületével* olyan elkeseredést kelthet, hogy a&t