Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-310
Az országgyűlés képviselőházának 3lÖ. ülése 1942 november 20-án, pénteken. 19 nemzetiségi nyelven irt felírásokat olvassa, ha nemzetiségi községekiben idegen nyelvű feliratokat lát; helyteleníti, hogy magyar iskolában a román, szlovák és szerb nyelvet tanítják és hogy a -Néptanítók Lapjának nemzetiségi nyelvein írott mellékletei vannak. Pedig ma már kétségtelen, hogy-a nemzetiségi kérdés helyes, kezelese a jó Jiöziga&g&itason fordul meg. (ügy van! ügy van!) Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges az, hogy a magyar fiatalság a nemzetiségi nyelveket megtanulja, mert nem engedhetjük át a vegyes lakosságú területek igazgatását a nemzetiségeknek,, sem pedig nem utánozhatjuk iaa egykori megszállókat, akik magyarul nem, tudó tisztviselőket küldtek a magyar vármegyékbe és ezáltal sikerült is gyűlöltté tenni a magyarság előtt az idegen állameszmét. Az a tény sem veszélyezteti a magyar állam, létét» hogy a nemzetiségekeit saját nyelvükön tanítjuk a magyar állaim iránti hűségre és a' magyarul jól nem tudó tanítók saját nyelvükön kapják meg az ehhez szükséges anyagiot, a közigazgatás pedig a nemzetiségek nyelvén hozza tudomásukra az őket érdeklő hatósági rendelkezéseket. T. Ház. Mi nem azon ütközünk meg, ha a románokat, szlovákokat, ruszinokat, szerbeket elkülönítik és mint ilyeneket kezelik, hanem inkább azon, ha a határok a magyarság és az egyes nemzetiségek között elmosódnak és lehetővé válik az, hogy valaki tegnap román, ma magyar, holnap német lehessen. (Úgy van! Ügy van! — Mester Miklós: És jól éljen!) és közben mindenütt a leghangosabb akarjon lenni, mert a hangoskodás — ne feledjük el— az asszimilánsok mimikrije. (Mester Miklós: Friss asszimilánsok!) Csak helyeselni tudom Mester Miklós képviselőtársamnak azt a javaslatát, hogy nemzetiségi vidékekre fajmagyar vagy teljesen asszimilált tisztviselőket helyezzenek, mert a friss asszimilánsban könnyen lehet úrrá a régi nemzetiségéhez való ragaszkodás vaigy ellenkezőleg a származását eltitkolni akaró sovinizmus. (Úgy van! Ügy van!) Éis itt a közigazgatás és a közoktatásügy helyi közegeihez volna néhány szavam. Ne akarjon senki nagyobb magyar lenni, mint a m. kir. belügyminiszter és kultuszminiszter urak. (Mozgás a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Nem a sarzsi számít. Ez nem volt jó.) Ne^csináljon külön nemzetiségi politikát a tanító, a jegyző é® ;az adóhivatali főnök, mert magyar nemzetiségi politika osak egy lehet, az, amit a mindenkori kormány a szükséges helyzetkép és a szükséges adatok birtokában elrendel. Ezt a céltudatos, józan, de erélyes nemzetiségi politikát szeretnők az államigazgatás minden fokozatán tettekben és eredményekben megnyilvánulva látni. (Helyeslés.) Ha a közvélemény csak a tünetekből ítél is, az államigazgatásnak kell a nemzetiségi kérdést ott megragadni, ahol annak a lényege van. A vallási és nyelvhasználati jogok az a terület, ahol a nemzetiségeknek engedményeket lehet tenni, vállalva a közvélemény előtt az ezzel járó népszerűtlenség ódiumát. Mert a, nemzetiségi kérdés azon a síkon dől el; amit a közvélemény nem iát maga előtt, sőt az államvezetés is gyakran szem elől tévesztett s ez a népeik termésizetes szaporasága, az ehhez szükséges gazdasági alap s a nemzeti aspirációkat ébrentartó társadalmi szervezettség. (Élénk helyeslés é\s taps.) Ezen a téren van tehát a legtöbb teendőnk. De tévedés volna azt hinni, hogy a nemzetiségek fejlődésének megbénításával a nemzetiségi kérdés megoldható. Az egyetlen helyes, pozitív és alkotó nemzetiségi politika az, amelyik a magyarság; megerősítését tűzi ki feladatául. (Élénk helyeslés és taps. — Maróthy Károly: Ezért kellenek reformok!) T. Ház! Az erőszakos asszimiláció önámítás kicsinyhitűség. Önámítás azt hinni, hogy a név- és vallásváltoztatás elég _ ahhoz, hogy valaki magyarrá váljék és kicsiny hitüség azt gondolni, hogy a magyarságot csiak a nemzetiségek renegátjaival lehet megerősíteni. (Élénk helyeslés.) A természetes asszimiláció a magyarság javára — sőt kárára is — hazánkban ezer év óta folyik. Ennek az alapja azonban sohasem az erőszak volt, hanem az a természetes gravitációs erő, amely az ország idegenajkú lakóit a magyarság társadalmi helyzete, magas kultúrája, okos gazdálkodása és józan államvezetésének irányába vonzotta. Ezt a központi magot, a magyarságot kell megerősíteni úgy mennyiségében, mint minőségében (Élénk, helyeslés.), ha azt akarjuk, hogy le^ kösse azokat a nemzetiségeket, amelyek hisznek a szentistváni gondolatban és semlegesítse azokat, akik a határokon túlra kacsintanak. Ennek a célnak szolgálatába kell állítani a földbirtokpolitikát, szociálpolitikát, népegyészségügyet, adózási rendszert, közigazgatásig köz Oktatást, a valláserkölcsi nevelést és a nemzetvédelmi propagandaszolgálatot. (Élénk helyeslés és taps.) T. Ház! Ebben a hónapban száz éve annak, hogy Széchenyi akadémiai beszédében az új magyar nemzetiségi politika alapjait lefektette. A. magyarosítás ! Széchenyi rendszerében is szerepel, ő azonban nem a nemzetiségeket, hanem a magyarságot akarta megmagyarosítani. (Mester Miklós: Még magyarabbá tenni!) Ma is a magyarság szaporulatának serkentése, gazdasági alapjának megerősítése, társadalmi összefogása, kultúrájának kiművelése, államvezetésének lendületbe hozása és fegyveres erejének kifejlesztése, tehát végső fokon a magyarság megmagyarosításai az egyetlen időszerű, de egyben időfeletti magyar nemzetiségi politika. (Elénk helyeslés és taps.) Mivel ez a nemzetiségi politka csak a nemzet minden erejének összefogásával valósítható meg, a miniszterelnökségi tárca költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) ségi nyelven írott mellékleted vannak, pedig T. Ház! A természetes asszimiláció a maElnök: Szólásra következik? Nyilas Ferenc jegyző: Csorba János. Elnök: Csorba János képviselő urat illeti a szó> Í i ! 111*1 Csorba János: T, Ház! Ha parlamenti szokáshoz híven előttem szólott képviselőtársam beszédébe kívánnék belekapcsolódni, igazán nem lehetne vitába szállani azokkal^ a mélyenszántó gondolatokkal, amelyeket elénk tárt a nemzetiségi kérdésben. Ügy érzem, a Ház minden oldalának egyforma helyeslésével talákoztak a gondolatai és amikor az Erdélyi Párt teljesíti azt az egyik feladatát^hogy ebben az országban a nemzetiségi kérdés helyesen oldassék meg< és ennek^ helyes megoldásaira^ kíván rámutatni, úgy érzem, ezáltal hivatását valóban megfelelően és nagyszerűen teljesíti, hiszen a felszólalók hangjából még kiérzik, hogy az idegekben vibrál még a húszéves román megszállás minden szörnyűsége. En a minisztereinlöki tárca vitája alkalmával más kérdésekkel kívánok foglalkozni. 3*
