Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-310
Az országgyűlés képviselőházának $10. alkalmazható legkevésbbé a »legyen úgy, mituí régen volt« elavult filozófiája. (Incze Antal: Ügy van!) Magyarország kétszeri összeomlásának, Világosnak és Trianonnak okai között ott látjuk első helyen a nemzetiségi kérdés megoldatlanságát. Az új Európában kiialakuló új Magyarországnak sorsa is a mi érzésünk szerint a nemzetiségi kérdésen fordul életre vagy ihiailálra. A nemzetiségi kérdés nßm redukálható egyszerűen a Magyarország és a környező államok közötti! fegyveres erőviszony kérdésére. (Mester Miklós: Helyes!) A nemzeti ségi kérdés győztes háború esetén is előttünk áll és ma, amikor a kisi nemzetek csak részben urai saját sorsuknak, a neinzetilségekhez való viszonyunkért felelősek vagyunk Európának és a művelt világnak. Ha a történelmi magyar géniusz sikeresen tu'dott és fog tudni megbirkózni ezzel a kérdéssel, akkor barátaink is szívesebben bízzák reánk a Kárpátmedence mind több nemzetiségének sorsát, (Ügy van! Úgy van!) Ha nem, akkor saját hazánkban is kicsúszik lábunk alól a talaj. (Ügy van! Ügy van! balfelől, — Árvay Árpád: Ezt kell megérteni!) Arról beszéltem az előbb, t. Ház, hogy a nemzetiségi kérdés mikénti megoldásáért nemcsak a magyar történelemnek, hanem Európának is felelősek vagyunk. Európa most folyó átalakulásával pedig a nemzetiségi kérdés szemlélete is gyökeresen megváltozik és ezt feltétlenül szem előtt kell tartanunk akkor, ami kor a magunk álláspontját e tekintetben kialakítjuk. Sajnos, nincs időm. hogy rátérjek arra a nagy változásra, ami a népszövetségi rendszer bukása óta beállt. Tudjuk, hogy a népszövetségi kisebbségvédelem a zsidóságnak volt a gondolata, amely egyedül bírt Wilson elnökre befolyással. Tudjuk, hogy ez a rendszer összeomlott a Népszövetség összeomlásával és ma Németországban a nemzeti szocializmus egy egészen új nemzetiségszemléletet, a népiség és fajiság szemléletét alakította ki. T. Ház! A magyar nemzeti politika mindig lépést tartott az európai fejlődéssel, 'de sohasem másolta le a kiisebbségvédelem valamely külfödön alkalmazott rendszerét. Amikor a páriskörnyéki kisebbségi és békeszerződések arra kötelezték az államokat, hogy kisebbségvédelmi kötelezettségeiket az alkotmányba becikkelyezzék, a nemzetiségek elnyomása miatt elmarasztalt Magyarországon erre nem • volt szükség, mert 50 évvel azelőtt az 1868 : XL1V. te. a nemzetiségek polgári és politikai jogait sokkal szabatosabb formában és tágabb keretek közt a magyar alkotmány szerves részévé tette. (Ügy van! Ügy v a n! jobbfelől.) A trianoni békeszerződésben a kisebbségek védelmére vállalt kötelezettségeink végrehajtásáról szóló 4800/1923. számú kormányrendelet^ éppen ezért nem egyéb, miint nemzetiségi törvényünk mo'dern kiadása. Ha a liberalizmus korában megalkottuk a magunk sajátos, de a korszellemmel összhangban álló nemzetiségi politikát, akkor az új Európában, amelynek minden bizonnyal a szocializmus lesz az egyik uralkodó es'Zméje, szintén meg kell találnunk a nemzetiségekhez való visonyunknak azt a formáját, amely egyszerre lesz korszerű, európai és magyar. Senki sem veheti^ tőlünk . rossznéven, hoigy a nemzetiségi kérdés megoldásánál nem vagyunk hajlandók fenntartás nélkül átvenni semmiféle olyan külföldi rendszert, mely egy bizonyos nép sajátos adottságaiból indul ki és annak érdekét szolgálja, hanem döntő szempontnak a magyar nemzetiség és államiság jöHEPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVI, ülése 1942, november %ú-án, pentekeüé 11 vőjét tekintjük. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen-) A magyar nemzetiségi politika irányelveivel kapcsolatban legtöbbet a szentistváni gondolatot halljuk emlegetni. Kevés törvényhely idézésével történik több visszaélés, (Ügy van! Ügy van!) mint Szent István mondásával (Taps a jobb- és a baloldalon és a középen): »Nam unius linguae, unisque moris reignum imbecile et fragile est.« A liberális kor ennek a törvénynek olyan értelmet adott, mintha Szent István birodalmát paradicsomi kertnek akarta volna berendezni, amelyben a szlávok és germánok a (magyarokkal békésen játszadoznak. Itt Hóman Bálintolt kell tainumak hívnom, aki kimutattál, hogy az első magyar király, ha szívesen látta is az országban a hasznos idegeneket, akik különféle szokásokat, fegyvert és tudományt hoztak magukkal, korántsem gondolt vialami soknyelvű kisebbségi állam kialakítására, (Egy hang jobbfelől: Világos!) hanem az idegeneket a magyarság kiművelésére akarta hasznosítani. (Ügy van! Ügy van!) Erőszakkal senkiit sem kívánt magyarrá tenni, de ugyanakkor megteremtette az előfeltételeit annak, hogy a bevándorlók a magyarokhoz hasonuljanak, ha, nem is mind nyelviben, de munkájuk és érzelmeik útján. A. szentistváni gondolat tehát! nem az ország nemzeti széttagoltságának a filozófiája, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Árvay Árpáid: Isten menlts!) hanem —• Teleki Pál) szavaival — »a népek helyes és józtam' vezetésének állameszme je«. Olyan gondolat, amelynek csak egyik komponense található meg a középkor keresztény világnézetében, a másik — újabb őstörténeti kutatásaink szerint — abban a bánásmódban) gyökerezik, amelyet a lovas-nomád türk népek a szolgálatukfoia szegődött földmívelő itörzsekkel szembem alkalmaztak. A népek helyes és józan vezetésének ez a szentistváni gondolata elsősorban arra tanít, ! hogy a nemzjetiségi kérdés Magyarországon nem azomosi és nem oldható meg ugyanazokkal az eszközökkel. A népszövetségi kisebbségvédelem egyik alapvető hibája éppen az volt, ] hogy egy kaptafára húzta a különböző, törté! nelemmel, számaránnyal, földrajzi eloszlással, | kuttúrszánvonallal, nemzetiségi törekvésekkel I rendelkező kisebbségi népeket t*s ugyanazzal a ! recepttel akarta orvosolni bajaikat» Ugyanebbe a hibába esnénk most, ha minden néptöredéket közjogi egységnek fognánk fel és kollektív népi jogokkal ruháznánk fel aziokat. (Ügy van! Ügy van!) Ez a felfogás, bár látszólag a nemzeti szocializmusban gyökerezik nem egyéb, minit a liberális nemzetiségi politika jogegyenlqségi fikciójának a közösségi életre való vetülete. (Ügy van! ügy van!) A kiegyezési kor nemzetiségi politikájának egyik alapvető tévedése az volt, hogy nem ismerte fel azt a különbséget, ami a németség és az irredenta nemzetiségek politikai maga tartása között megnyilvánult A németségnek ma már az 1940 augusztus 30-i) bécsi kisebb ségi egyezmény a többi nemzetiségekkel Fzemben kiváltságos helyzetet biztosít. Az egyezmény több rendelkezése, mint a német nemzeti szocialista világnézetnek biztosított sal vus oonductus, a Volksbund joga, hogy valakit népi németnek ismerjen el, a családi nevek visszamémetesítésének szabadsága, olyan fogalmakat épít be a magyar kisebbségvédelmi' rendszerbe, amelyek addig ott ismeretlenek voltak. A több joggal fokozottabb öntudat is 3
