Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-315

258 Az országgyűlés képviselőházának 315. mel a tanácskozást, mert hiszen mindenkinek rendelkezésére álllanak a naplók. Éppen úgy, ahogy én, bizonyára más képviselő úr is elolvassa a naplókat és azokból értesül arról, ami a Házban történt. T. Ház! Pártnnk a költségvetési vitában nem vett részt, mert nem láttuk annak célszerűségét, hogy most szakkérdésekről vitatkozzunk, amikor máról-holnapra változnak a viszonyok, a rendeletek és egészen új helyzetek alakulnak. A költségvetésben ma. csak a címek állandóak, senki sem ^ tudja azonban megmondani, hogy mire a zárszámadás ; elkészül, az egyes címek alatt lévő számok miképp alakulnak. Éppen ez a körüllmény vezetett arra, hogy a költségvetési vitában ne vegyünk részt. Itt azonban elmondjuk politikai véleményünket, főképpen azért, mert súlyos hibának tartjuk azt, hogy a gazdasági életben, mint az előbb említettem, máról-holnapra teremtenek olyan helyzeteket, amelyekben a szakemberek se ismerik ki magukat. Méltóztassanak akár az iparban, akár á kereskedelemben számottevő és vezetp pozícióban lévő egyéneket megkérdezni, hogy a sok kiadott rendelet között kiismerik-e magukat. Mindegyik azt válaszolja, amit nekem is válaszolt, hogy majdnem lehetetlen kiismernie magát • a rendeletek tömegében, hiszen mindennap új és új utasítások jönnek, amelyeket gyakorlatilag végrehajtani sem liehet. Hibának tartom, hogy mielőtt ilyen rendeleteket kiadnak, nem kérdezik meg az illető szakma embereit, hiszen még azután is módjában van a kormánynak a maga álláspontját érvényesíteni. Legalább hallgassa meg az érdekelt szakembereket, akik bizonyára hasznos tanácsokat tudnak adni, hogy milyen irányban kell valamely kérdést a rendkívüli viszonyokra való tekintettel szabályozni. , Ha már szóbakerült az élelmezés terén bekövetkezett anarchia, rámutathatok arra, hogy az iparban sem jobb a helyzet. A termelés irányításában, a statisztikai adatgyűjtésben és egyebekben olyan tömegmunkát zúdítanak a vállalatokra, hogy azok nem képesek ennek a rendleikezésnek eleget tenni, vagy ha eleget akarnak tenni, akkor máshonnan kell munkaerőt elvonni. Nem gazdaságos és mem helyes az a rendszer, amelyben ma az egész ipart, kereskedelmet és a mezőgazdasáideáljaim, de mégis rá kell mutatnom arra foglaló, egységes elgondolás, aminek alapján az egész ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági életet irányítják. Máshol is van háború és rendkívüli viszonyok vannak olyan országokban is, amelyek talán politikailag nem az én ideáljaim, de mégis rá kell mutatnom ar^.. hogy ott lát az ember egy egységes irányítást, rendszert ott van elgondolás, hogy mit kívánnak tenni, die nálunk sajnos, ezt hiányol. nom kell és azt kell mondanom, hogy nincsen gazdasági téren egy egységes elgondolás, hogy mit akarnak csinálni, vagy mit tudnak csinálni. Irtóznak az inflációtól, amitől magam is irtózom és a legnagyobb katasztrófának tartanám, ha az infláció bekövetkeznék. Elsősorban a dolgozó emberek éreznék ennek kárát. A másik oldalon pedig azt látjuk, hogy bár ezt folyton hangsúlyozzuk, a pénz vásárlóereje folyton csökken és ma nem az a pensrő értéke, ami azelőtt volt és ugyanakkor fejüket a^ homokba dugják egyesek és ezekről az eseményekről nem akarnak tudomást szerezni Ipari térem igyekeznek megfogni a dolgot ülése 1942 november 26-án, csütörtökön. j és szabályozni, de közben mindig újabb és ! újabb rendeletek Jönnek, amelyek hol a nyersanyagok árának emelkedéséire, hol más körülményekre való tekintettel az árakat feleme! lik. A mezőgazdaságban utána kullognak enf nek és felemelik hol a húsárakat, hol a tojás| árakat, hol a tejárakat, hol a többi cikkek árát, csak egy helyen, a munkabérnél igyekeznek egy fix alapot teremteni, amely fix alapot mindig azzal indokolnak, hogy a munkabérek felemelését nem lehet végrehajtani, meirt^ ez inflációra vezet. Bocsánatot kérek, méltóztassanak megnézni, hogy Magyarország munkabérei milyen arányban vannak a mezőgazdaság költségeivel vagy áraival, és akkor majd; meglátják azt, hogy az egyik helyen bekövetkezett nem tudom hány százalékos emelés mennyiben érinti az inflációt és mennyiben nem és a munkabérek emelése mennyiben van erre kihatással. Mindenki lemond szívesen arról, hogy magasabb munkabért kapjon, mert a munkabér összege is mindig egy számítási kulcs s tulajdonképpen mindig attól függ, hogy azért a pénzért mit tudok vásárolni, Ez a dolog lényege. Nekem, minit dolgozó embernek, nem lehet panaszom amiatt, hogy a hetibérem csiatk 20 pengő, ha abból mindazt megtudom vásárolni, amire megélhetésemhez szükségem van. Viszont nem je'enit többet az sem, ha a hetibérem 40 pengő, ha aibSól sem tud om megvásárolni azt. amire szükségem volna, Pedig ezt látjuik az egyik oldalon és azt a

r másik oldalon. A mezőgzdasiágban egyáltalán nem : sikerült az árak rögzítése, e'tekintve a búzától és egyes más fontosabb élelmicikkektől. Én nem tudok egyetérteni a kormány árpolitika jávai, amelyet ezen a téren fo.ytat. Nekem, mint fogyasztónak is meg kell állapítanom., hogy egyes cikkek árait Budapesten olyan, szinte nevetségesen alacsony szinten ál apították meg. amire semmi szükség nem volt

% Csak utalok a zöldpaprikára, amelynek az arát mázsánkiint 4*50 pengő körül, állapították meg!. Nem vagyok termelő, de még sem tudom elképzelni,, hogyan lehet azt ilyen árért termelni. Vájjon mit fizetünk meg ebben az árban? Az ü'tetéist, a szedést, az öntözést, vagy mit? A fogyasztó nem kifogásolja,, ha az áraikat a tényleges helyzetnek megfelelően állapi

1 ják meg. de nem lehet kormányzási politika és nem lehet cél, olyan árat megállapítani, ameyént nem lehet megkapni azt a. cikket, amelyet magasabb áron meg lehet kapni. Ez csak azt jelenti, hogy a rendeleteket más téren is ugyanígy ki lehet játszani és figyelmen kívül Lehet hagyni. Ma az a helyzet, hogy nincs kukorica,^ nincs burgonya, nincs liszt, de ha valaki vásárolni akar és van pénze, tud vásárolni,, csak a megalapított árnál jóval drágábban. Nekem mint érdekességet mondták el, hogy egy Önellátásra berendezett csendőrörs, amely tehát maga hizlal disznót, szintén 80 pengőért vásárolt kukoricát a disznóhizlaláshoz. Ha ezt látjuk, akkor természetesen nem csodálkozhatunk azon, ha a niaigy fogyasztótömegek is erre az útra kénytelenek lépni, mive

1 másképpen nem tudják a szükséges árukat megszerezni. Minden rendelet, amelyet a közélelmezés biztosítása céljából eddig kiadtak, csak arra vezetett, hogy az áru másnap, harmadnap, igaz, drágábban, de kapható volt. Ez nem lehet cél és nem is hiszem hogy ez volt a kormány intenciója, de én ezeket az eredményeket látom.