Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-314
Az országgyűlés képviselőházának 314, szebb bizonyítéka az, ha ezt a szolgálatot olyképpen honorálják, hogy az odaadó szolgálat biztosítsa a család nyugodt megélhetését. Végezetül arra akarom felhívni a miniszter úr figyelmét, hogy ez a társadalmi réteg mindenkor az ország támaszának bizonyult. Ezt sohasem lehetett kommunizmusra vagy felfordulásra bírni. Amikor tehát egy ilyen értékes társadalmi rétegről kell gondoskodni, akkor nem lehet kitérni az elől a kérésük előli, boey 1942 január elsejével megtörténjék az a státusrendezés, amely jogos kívánságukat van hiva'tva orvosolni. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrnak. Következik Fricke Valér képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét szíveskedjék felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a na. kir. belügyminiszter úrhoz a jelenleg Komárom vármegyéhez tartozó somorjai és dunaszerdahelyi járásoknak Győr-MosonPozsony közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyékhez való közigazgatási átcsatolása tárgyában. Hajlandó-e a miniszter úr a megváltozott közlekedési viszonyokra való tekintettel a fenti két járást az ősi vármegyéhez visszacsatolni^« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ficeke Valér: T. Ház! A szomorú emlékű tizennyolcas őszirózsás forradalom emlékei még ma is itt kísértenek az ország határain, amikor egyik csonka vármegyéből a másik csonka vármegyébe mehetünk. 1918 őszén, a forradalom idején bocskor nélkül, mezítláb elrabolták tőlünk az északi vármegyéket. Többek között az ősi Győr vármegyének is elrabolták sok községét az országtól, amelyek a nagy Duna bal Partján feküdtek és Csehországhoz csatolták. Húszéves megpróbáltatás után, amely alatt a magyarság százezrei idegen rab*iga alatt nyögtek és szenvedtek, 1938 őszén a magyar államvezetés bölcsessége és a mindenható Isten kegye folytán ezek a területek visz1 szakerültek az anyaországhoz. Természetes lett voluEi a laikus előtt, hogy azt. ami. addig csonka volt, mindjárt megint teljessé tegyük, viszont egészen természetes dolos- volt az is, — miután a közigazgatási szakértők megvizsgálták az akkori körülményeket — hogy i"em lehetett ezeket a területeket mindjárt az ősi vármegyéhez visszacsatolni. Az első ok talán az volt, hogy a visszacsatolásnak joeri. közigazgatási és más körülményeit kellett tekintetbe venni, különböző viszonyok voltak ott és itt. De talán vegyük részletesen a dolgot. Közigazaratási szempontból főleg azért nem lehetett ezeket a területeket ismét egyesíteni, mert hiszen az ősi vármegyében a választásos rendszer volt érvényben és a tisztviselőket a község-ekben a vármegyékben az autonómia választotta, vi viszont a visszacsatolt területeken átmenetileg azonnal intézkedni kellett, ott tehát a kinevezése« rendszer lépett éW'be. A második — és talán legfontosabb — ok az volt, hogy a kérdéses területek azért nem. voltak azonnal visszacsatolhatok, mert köröttük, tebát a csonka ország 1 és a visszacsatolt Wiilet között folyik a Duna. illetőleg a uao-v "Duna legszélesebb ága. Ezek között a területek között óriási széles árterek voltak és télen, amikor a Duna be volt fagyva, vagy ped ; g" jégzajlás idején, hosszú hónapokon kereszTal telKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1942 november 25-én, szerdán. 247 jesen lehetetlen volt a közlekedés a balpartról a jobbpartra és fordítva. így tehát nem maradt más hátra, mint az a legegyszerűbb megoldás, hogy ezeket az összefüggő területeket, amelyek az úgynevezett Csallóközt alkotják és amelyek két járásból állanak, a somorjai és a dunaszerdahelyi járásból s azelőtt Győr megyéhez és Pozsony megyéhez tartoztak, Komárom megyéhez csatolják, amelynek közlekedési viszonyai gyakorlatilag megengedték a vármegyei székhely megközelítését, bár a közlekedési viszonyok olyanok voltak, hocv sokszor 60—80 kilométer távolságot kellett országúton megtenni, hogy az érdekeltek elérjék a vármegyei székhelyet, de mondom, a mégiis valahogyan elérhető központhoz csatolták ezeket a járásokat. T. Ház! 1942 őszén azonban a kormány nagy áldozatkészsége folytán megépült a medvéi nagydunai vashíd, amely az északi részeket összeköti a déli részekkel és Gvőrtől, ettől a nagy kultúrközponttól, a vármegye ősi székhelyétől 12 kilométer távolságra bekapcsolja az ősi vármegyébe az eddig elcsatolt és távollevő részeket. A közlekedési viszonyoknak ez a gyökeres megváltozása természetessé teszi, hogy a Csallóköz említett két járásának lakossága most már természetszerűleg nem Komárom felé néz, ahova ma közigazgatásilag, vármegyei szempontból csatolták, hanem a hozzá közelfekvő, sokkal nagyobb gazdasági és kultúrgócpont, Győr felé, amelyet egész egyszerűen 12—15 kilométer távolságból, jó műúton, állandóan meg tud közelíteni, ahol ter menyeinek,, zöldségeinek, állatainak, baromfiának, gyümölcsének igen jó és állandó, nagyfelvevőképességű piaca van, amely fejlett közgazdasági, kereskedelmi és kultúrközpont és a bíróságok, kórházak, stb. révén minden tekintetben kielégíti a lakosság szükségleteit. T. Ház! Én azt hiszem, nem kérek ^ teljesíthetetlen dolgot a belügyminiszter úrtól, amikor felhíva figyelmét erre az általa valószínűleg úgyis ismert körülményre, tisztelettel azt kérem, vizsgálja meg alaposan és tegye komoly megfontolás tárgyává a megváltozott körülmények folytán n keletkezett lehetőségeket és csatolja vissza Győr • vármegyéhez a hozzátartozó községeket. Ismétlem, azt hiszem, nem kérek teljesíthetetlent, hanem inkább a lakosság érdekében valót, amikor természetesnek tartom, hogy ezeket a községeket — mivel annakidején úgyi* Győr vármegyéhez csatolták Pozsony vármegyének a csonka hazában megmaradt részét, vele együtt a szomszédos két járást, amely csallóközi terület s a két Dunaág közt a vármegye területével 60—70 kilométer hosszúságban határos és közgazdaságilag is minden tekintetben ide gravitál, — Győr vármegyéhez csatolják, mert ezzel ez a két járás megkapná a természetes közgazdasági, közigazgatási és kulturgócpontját. Ügy érzem, hogy —• mint már mondottam — amikor az itseni Gondviselé- különös kegye folytán a csonkaországhoz egyik rész a másik után természetes úton visszacsatolódott és az ezeréves magyar határokra, a Kárpátok gerincére nemrég ismét felkerült a nemzeti lobogó és őrt áll a magyar katona, akkor erkölcsi kötelességünknek teszünk eleget, ha a lehetőségeket megvizsgálva, kérjük, hogy ami csonka lett — hacsak, részben és kismértékben is, —- az 1918-as megpróbáltatások után. azt újra állítsuk helvre a maga egész szépségében és dicsőségében, (Éljenzés jobbfelől,) 35
