Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

246 Az országgyűlés képviselőházának 314. ülése 1942 november 25-én, szerdán. élnek, ezek a, visszacsatoltak egy. két, sőt há rom ^fizetési fokozattal megelőzték. Nem irigylik őket az anyaországi vasutasok, csak azt kívánják hogy egyenlő mértékkel mérjenek és amelynek alapja szintén a szolgálatbalépés napja legyen. Akkoa- igazságot tesznek mind a kélt csoportnál. Mert akik a.z anyaországban szolgáltak, szintén éhezték Trianon minden átkát, laktak vagonokban, részesültek B) státusban,, azokat is megakadályozták az előmenetelben, azok között is nagyon sok van, aki anyagi javait feláldozta, sőt olyan is van. aki életét feláldoztál abbao a, szent szolgálatban, hogy hozzájáruljon a megcsonkított Magyarország helyreállításához. (Égy hang a Sobbkö seven: Tévedlés, a Délvidékem másképpen volt.) A másik: kérésem, hogy a miniszter úr helyezze hatályon kívül az 1925-ben kiadóit 7200 Sizámú rendeletet, ame'y lehetetlenné tette, hogy fizetési osztályon belül rendkívüli előléptetésben lehessen része valakinek. Már pediig a vasutasság,, amely valóban önfeláldozó szolgálatot teljesít, megérdemli, hogy abban a kedvezményben, amelyben azelőtt mindig részesülhetett, újból része sülhessem. Van még egy másik eset is: A visszacsatolt részekkel együtt nagyon sok vasúti segédtiszt került vissza, akinek négy középiskolának megfelelő képesítése vain és mégis bejut a hivatalnoki vagy pedig kiözalkalmazotaknal a (tdisz'tviselő'i státusba, míg viszont azok, akik az anyaországban voltaik, ha négy középiskolánál több iskolájuk van is, akkor sem tudnak bejutni sem a hivatalnoki, sem a tényleges státusba-. (Rajniss Ferenc: Eléig baj!) Egyenlő mértékkel kell mérni e -tekintetben, azt kívánom. A családiipótlék kérdésében örvendetes volt, hogy ilyen gyorsan tudott a miniszter úr határozni. A csalládipótlélk ügyében a vasúti munkásság azt kéri, hogy a feleséig részére is adjanak csaliádipótlékot és az 5 pengős gyermekpótlékot szintén emeljék fel úgy, mint az ipari munkásságnál. Általában az a kérelme,, hogy a vasúti munkásság a féeség és gyermek után Legalább annyit kapjon, mint _ amennyi egy kinevezett vasúti altiszt családja részéire meg van állapítva^ A szociális igazság és egyenlő ^elbánás jogán követelném azt, hogy a nyugdíjas n© f élvezzen kevesebb családi pótlékot, mint a tényleges szolgálatot teljesítő, mert roppant érdekes és megmagyarázhatatlan dolog az, hogy mihelyt nyugdíjba megy valaki, akkor már csak fél családi segélyt kap. Nem tudom meg; érteni, miért, vájjon talán könnyebb az ő megélhetése vagy nincs rá szüksége, vagy mi lehet ennek az oka, de ezt mindjenesetre meg kell szüntetni, mert ha, már nyugdíjas, akkor megérdemelte hosszú szolgálatával azt. hogy ugyanolyan elbánásban részesüljön, mint az, aki tényleges szolgálatot teljesít. Itt arra kérném a miniszter urat, hasson oda, hogy ne 16 éves korig terjedjen a gyermeknevelési segély, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a tamqneszerződéseket a 14-ik életév után^ kötik, atmikor az ifjrí a n

4

gy középiskolát elvégezte, hanem tolják ki azt a határidőt a 18 éves korig, vagy legalább úgy vegyék be: amíg a tamonciideje le nem telt. (Csoór Lajos: Most nyolcosztályos elemi van!) Éppen ez is indokolja, hogy meghosszabbítsák. Megemlítem azt is, hogy a tanulmányi segélyt csak jeles iskolai bizonyítvány esetén a4ják, Ma, amikor valóban intelligenciát kell termelnünk, mert számítunk artra hogy újabb nagy területek fognak visszatérni, ezek a vasutas- ós postáscsalád'ok pedig, akiknek nemzethűségében, fegyelmezettségében igazán bízhatunk, s akik arra való „ gyermekeket nevelnek, azt hiszem, nem volna nagy igazságtalanság, ha nem' feltótlenül ragaszkodnának a jeles bizonyítványhoz. Az életben sok ember van, akinek nem. volt jeles bizonyítványa és a helyét mégis jelesül megállta, viszont vannak mások, akiknek jeles bizonyítványuk volt és az életiben mégis megbuktak. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Éppen ezért, már csak a szülők érdemeire való tekintettel is, jogos az a kívánság, hogy a gyengébb bizonyítvánnyal rendelkező gyermekek után i® adjanak tanulmányi segélyt. Az államvasúti alkalmazottak karácsonykor úgynevezett üzemi jutalékban szoktak részesülni. Itt egy nagy hiba van, éspedig az, hogy ebben az üzemi jutalékban állítólag csak azok részesülnek, akik itthon szolgálatot teljesítenek és így kiesnek azok, akik most a harctéren teljesítenek szolgálatot. Kérem, hogy itt ne tegyenek különbséget, mert hiszen a ; harctéren teljesített szolgálat sokkal többet jelent, mint az itthon végzett munka. Teljesen jogos tehát az a kívánság, hogy ezt a megkülönböztetést ne tegyék meg, hanem az itthon levő család részére is juttassák az üzemi jutalékot, éppúgy, mintha a családfő itthon volna. 1939 január 1-ével a munkásság egy részére nyugbérpénztári szabályzatot adtak ki, amely ellen a munkásság fellebbezéssel élt s egy újabb és korszerű nyugbérpénztári tervezetet dolgozott 'ki, és ezt benyújtotta a Máv. igazgatóságához. Az igazgatóság ezt helyeselte, az inat felkerült a pénzügyminisztériumhoz, de eddig még nem nyert elintézést. A vasúti munkásság tehát kéri ennek a korszerűbb és igazságosabb nyugbérpénztári tervezetnek a mielőbbi életbeléptetését is. (Osoór Lajos: Gyorsvonati sebességgel halad!) Ezek volnának azok a kívánságok, amelyeket részletekben kívántam a Ház elé tárni. Most pedig legyen szabad általánosságban hivatkoznom arra, hog-y a közszüklségleti cikkek ára 1913. óta már többszörösen megnövekedett, viszont az illetmények — az alsó két-három fokozat kivételével — az 1913-as nívón alul maradtak. Ha tehát az illetményeket rendezni akarják, akkor feltétlenül szükség van arra., hogy legalább ezt az 1913-as nívót átpengősítéssel rendezzék, mert ha ezt nem teszik meg, akkor a vasútasság el fog adósodni, egy eladósodott ember pedig soha sem lehet független ember, és ha nem független ember, akkor odaadó szolgálat tőlük nem is várható. Ma is hallót tunk egyes kilengésekről és visszaélésekről. Ez mind csak arra vezethető vissza., hogy az emberek nem részesülnek olyan illetményben, hogy családjukkal együtt tisztességes úton-módon tudjanak megélni. Feltétlenül szükséges, hogy itt rendet teremtsenek, meri máskülönben az a nagyszerű szolgálat nem maradhat meg azon a nívón, amelyen ma van,, A miniszter úr a postásokról is megemlékezett; különösen az üzemi és műszaki tisztviselői részére azt kérném, hogy legalább azok tíz százalékának adják vissza a. tőlük elvett VII. fizetési osztályt. Kérésüket azzal indokolják, hogy azok, akik ugyanolyan végzettségűek, más tárcánál abban az időben már régen a VII fizetési osztályban vannak. Istmétlem, az elismerés leg-