Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

Az országgyűlés képviselőházának 314. olyan, hogy egyáltalán ne legyen szabad róla a magyar közgazdasági lapokban vagy általában a lapokban beszélni, nem olyan kontsrukció, hogy erről lapok ne írhassanak és ne ajánlhassanak valamivel jobb, az ország

1 érdekeit és a fogyasztók 'érdekeit jobban megvédő organizációs lehetőséget. A cenzúrának nem az a feladata, hogy a nyersbőr-üzleteik védelmében kidobálja még a szerény megjegyzéseket is. Már most az a csodálatos, igen t. Képviselőház, hogy amikor ilyen haitailmais erővel meg tudják védeni ezeket, akkor a másik oldalon, ha nem ilyen benfentes emberekről van szó, mit engedélyez a cenzúra a maga érzékenységében. A Népszava az egyik utolsó számában a bivalyhúsról írt egy értekezést és a bivalyhúsról szóló értekezéssel kapcsolatban a következőket írja (olvassa): »De hát ki is gondolna arra,, hogy állatállományunkat polliM« kailag osztályozza és a bivalyt besorozza a nyilasok közeli Nem, ne bántsa senki a bivalyt semmiféle összehasonlítással, egyszerűen nem érdemli meg«. (Nagy zaj a szélsőbaloldalion.) Hát kérem, az érzékeny és ura,s cenzúra ezt a szemetet jónak látja kiengedni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Gosztonyi Sándor: Ez az önök igazsága!) Azt írja a »Tagló« nevezetű rovatáról az egyik lapnak: Az író hasonuljon egészen rovata tartalmához, ne mondja azt, hogy »tagló«, hanem legyen az, ami dukál neki: lótag ési ha ezt megtette, ha egészen az lesz a lényege (Zaj és felkiáltástik a szélsőbalodalon: Botrány!) exliberális nyilas lótag, akkor áldásos és» termékeny lehet a működése.« (Zaj.) Ebből méltóztatnak érteni, hogy mi az értelme ennek. És ezt mondja: »Mindaz, ami nyilasság, akármelyik hazai változatát vesszük isi, nem az utód, hanem az ős és sohasem lesz belőle tisztesség, vagy tíz-tizenötezer esztendő múlva szelídül meg.« (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hát oda jutottunk, hogy a belpolitikában magyar pártokkal, nem egy párttal . csupán, hanem magyar pártokkal szemben a szociáldemokrácia eat a. diurva jasszhangot használd hatja (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezt szabad?) ugyanakkor, amikor a legnagyobb kilengéseknél és visszaéléseknek megírásánál semmit sem engedélyeznek. Tisztelettel kérem a kormányt, hogy a további lélékmérgezés helyett r hasson oda> hogy Magyarországon a tisztességes bírálat < jogát engedélyezze, a tisztességes hangot pedig biztosítsa még aibban az esetben is, ha ezért szociáldemokratákat kell rendreutasítani. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A minisztere1nöfc°égi államit itkáir úr kíván válaszo^i? (Zsindely Ferenc államtilkár: Nem! — ÉUnk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Halljuk! Halljuk!) Ha az államtitkár úr nem kíván válaszolni, az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. (Palló Imre: Nehéz erre válaszolni! — Szöllősi Jenő: Szinte hihetetlen! — Zaj.) Következik Reibel Mihály képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Porubszky Géza jegyző (olvassa): »Interpelláció a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz: Hajlandó-e a miniszter úr javítani a vasúti alkalmazottak anyagi helyzetén? Reibel Mihály s. k.« ülése 1942 november 25-én, szerdán. 245 Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Relbel Mihály: Mélyen t. Ház! Amikor a kereskedelemügyi tárca költségvetését tárgyalta az igen t. Ház, akkor a miniszter úr a következő kijelentést tette (olvassa): »A magam részéről mindenkor mindent elkövetek, hogy ez a társadalmi réteg illetményekben részesüljön és szorgalmazom az élelmiszer ellátásnak is a lehető legteljesebb, mentől nagyobb körre megszervezett megoldását, hiszen mindnyájunk előtt ismeretes, hogy egyedül bérvagy ' fizetésemeléssel a bajainkon valóban nem lehet segíteni, hanem csakis az élelmezés organizálásával.« • A miniszter úrnak ezek a szavai sejtetni engedik azt, hogy a miniszter úrnak, komoly szándéka ,a vasúti alkalmazottak és munkások helyzetén javítani. Éppen ezért engedtessék meg nekem, hogy néhány olyan dologra hívjam fel figyelmét, melyeknek orvoslását feltétlenül szükségesnek tartom. Miután a közélelmezés megszervezését ígérte meg legutóbb, éppen azért ezzel a kérdéssel kell nekem is elsősorban foglalkoznom. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az élelmezés körül milyen nagy nehézségek vannak, különösen a vasúti személyzetnél. Amikor az ember velük elbeszélget, hallja, hogy milyen szörnyű az élelmezésük. Nem akarok az utazó személyzetről beszélni, hanem csak azoknál maradok, akik itt Budapesten teljesítenek szol-' gálatot; ezeknek javarésze nem tud Budapesten elhelyezkedni, hanem kénytelen Budapest környékére kivándorolni. Most mi a helyzet? A helyzet az, hogy ugyanazon szolgálatot végző emberek kétféle megítélésiben részesülnek aszerint, hogy Budapesten, vagy pedig Budapest környékén laknak. Amíg Budapesten lakik, jár neki 15 deka zsír, ellenben, ha vidéken lakik, akkor már csak 7 deka jár, de azért i is sorba kell állnia, (Egy hang a szélsőbaloldali Ion: Egy hónapig nem kapják meg!) míg. 2—3—5 deka műzsírt, vagy margarint kap. Éppen ezért ezt a kérdést másként, mint központi ellátással, rendezni nem lehet. Amikor azt halljuk, hogy a hadiüzemeket hogyan látják el közélelmezési cikkekkel, akkor semmi nehézséget sem látnék abban, hogy velük is hasonlóképpen bánjanak el, mert ha van hadiüzem, akkor a vasút hadiüzem. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akkor tehát a műhelymunkások és alkalmazottak részére létesítsék a régi közjóléti intézményeket, amelyek központi ellátásban fogják részesíteni a vasút öszszes alkalmazottait. Vasrv itt van például a burgonya kérdése. A METESZ meigigóírte a vasutasoknak,- hogy őszre ott le«z már mindenkinek a burgonyája. Ez nem történt meg. Ezért roppant fontos és sürgős ennek, a közÉlmezésnek megszervezése, hogy a vasutasok ne osak szavakat ka piának és szavakban méltassák az érdemeiket, hanem érezzék is a vasutasok azt, hogy ezt a munkát megbecsülik és megkönnyítik az ő megé' hetesüket. A másik dolog, aanit fel akarok most említeni, az rietményekre vonatkozik. A viszrcatolt területeikkel együtt nagyon sok ténylege-s vasúti alkalmazott, közalkalmazott és nyűg Ujias került vissza az anyaországhoz, ezeknek fizetését nagyon helyesen és te^eçen igazságosan a szolgálatba lépés alapulvétele me'lett állapították meg. Ennek következménye mo^t az* hogy azokat a, vasúti alkalmazottakat, &

s közalkalmazottakat, akik az anyaországban