Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-314

Az országgyűlés képviselőházának 3Î4. viden jelzem. — ezen a pontom bukik meg, mert azt senki sem tudja elhinni, hogy ez a hihetetlen tologatás, halogatás nem rosszindulat szülemenye. (Ügy van! ügy van! Taps.) Mi mindnyájan, aikák itt vagyunk, igazolni tudjuk azt, hogy ez nem rosszindulat eredménye, de azt mások nem tudják megérteni, (ügy van! Ügy van! a balközépen.) Amikor mi a eímkórságoit és a címek túlozott hasznalatát kifogásoljuk, nem a tradíció ellen szólunk. Természetesnek tartom azokat a címeket, amelyek akár a történelem során, akár az újabb háborúk során mint kitüntetések jelentkeztek, például a vitézi címet, stb.„ hanem ebből a szemszögből nézve, mint társadalmilag elválasztó ellentéteket, kifogásolom a sok és állandóan használt nagyságos, méltóságos és a többi címeket. (Ügy van! Ügy van! Taps a balközépen. — Egy hang a szélsőbaloldalon; A sok zsidó kormány főtanácsos!) A hivatali és gazdasági életben amúgy is megvannak a hatáskört és beosztást jelző címek, elnök, igazgató, miniszteri tanácsos, tanácsos, stb. — minek ezeket még keleti, bizánci halmozással díszíteni? (Ügy van! Ügy van! Ménk taps. — KajniStí Ferenc: Mindenki tapsol és mégsem lehet megoldani!) Minek a hivatali beosztást jelző cím helyett az annyira kedvelt »őinéltóságát« használni? (Ügy van! Ügy van! — Taps.) A magyar egyetemek, elsősorban a szegedi, utána a kolozsvári egyetem, irányító példát mutatnaiki ezen a vonalon, amikor leegyszerűsítették a címzést és a tanár urat vagy a dékán urat ezentúl »tanár úrinak« és »dékán úrnak« címezik. Ügy tudom, semmi baj sem történt, egészen jól megy a dolog. (Derültség. — Rajniss Ferenc: A tanárok még élnek! Az a csodálatos, nem haltak bele. — Egy hang a balközépen: Tessék a minisztériumban is bevezetni!) Mennyivel közvetlenebb, egyszerűbb volna ezek nélkül a hivatali érintkezési Semmivel se válasszunk el magyart magyartól ezekben a súlyos időkben. Az emelkedjék ki, aki eredményes munkával erre reászolgált. (Élénk helyeslés és taps.) A közért dolgozó vezetők a lelkükben hordják a kitüntetést, a lelkiismeret nyugalmát, hogy mindent megtettek népükért, ami kötelességük volt és erejükből kitelt. Még egyet szeretnék itt leszögezni. Amikor mi a »népi« szót használjuk, — mert igenis, hangsúlyozni kívánom azt is, hogy népi irányt, erőteljes népi politikát tartunk szükségesnek — (Helyeslés batfelől.) akkor mi ez alatt nem a részben már irodalmivá vált fogalmat értjük, hanem valóban a széles néprétegek javának és érdekének szem előtt tartását, azt, hogy céltudatosan vonjuk be a nep széles rétegeit kulturális fejlődésük és emelkedésük irányában az országos politika irányításába is. T. Ház! A szociálpolitikának tehát fokozottabban ebből az elvből kell kiindulnia. Nem tagadom, szociálpolitikánk az utóbbi időben nagy haladást mutat (Ügy van! Úgy van! a középen.) és ezen a téren sokminden történt, de úgy látom, hogy ezt a kérdést ma lényegében főleg kenyérkérdésnek fogjuk fel, ez a nincstelenek ellátására, gazdasági felemelésére van alapítva; pedig a szociálpolitikának a gazdasági kérdés csak egy része, ugyanilyen fontosságú — ha nem fontosabb — a szellemi kérdés, a kultúra emelése »az ember« gondolatának és fontosságának tudatosítása. (Ügy van! ülése 1942 november 25-én, szerdán. 221 Ügy van! — Taps a középen és jobbfelől. — Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Éppen ezért az egész vonalon intézményessé kell tenni ennek a kérdésnek kezelését. Ma még igen sok benne a karitatív eiem. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem alkalmas az egységes társadalomba való tartozás gondolatának, az emberi öntudatnak és hivatásnak kifejlesztésére. Ennek el kell tűnnie! (Ügy van! Úgy van! — Taps a balközépen. — Raj. niss Ferenc: Az egész Onesa. karitatív!) Az Onesa. alapelgondolásaiban helyes elveken épült fel. Ezt az irányt kell erősen fejleszteni, a karitatív részt teljesen kiküszöbölni es a gazdasági oldal mellett a szellemi szociális munkát is a legkomolyabban elővenni, amelyLXGÍL egyik munkaterületét az iskolánkívüli népnevelés képezi. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Nézetem szerint ez feltétlenül társadalmi munka, amelyet állami támogatással kell végrehajtani, mert a társadalom végezheti ezt ,a tegeredményesebben. Ennél a népmüvelésnél két irányban kell dolgozni. Nemcsak az ismereteket kell átadni és emelni, hanem ugyanott keli a társadalmat is építeni, (Egy hang "> a szélsőbalolűalon: Nevelni!) az egyéneket a társadalom öntudatos és hasznos tagjának be szervezni. (Helyeslés.) Amikor én olyan nagy súlyt helyezek az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület téli tanfolyamainak megtartására, akkor nem abból az elgondolásból indulok ki, hogy mi ezt job ban tudjuk megcsiualni, mint az állami szer vek, hanem abból, hogy ez társadalmi feladat, ezzel építem tovább céltudatosan a gazdatársadalmat, amely azután szervezetten áll készen a nagy termelési feladatok elvégzésére. A földmívelésügyi miniszter úrnak, akit erről sikerült meggyőznöm, itt külön köszönetet szeretnék mondani azért, hogy az ezévi tanfólya mokra is megadta az anyagi támogatást, (m* jenzés és taps a balközépen.) egyben tisztelettel bejelentem, hogy ezért más években is jelentkezni fogunk. De ugyanígy kell — véleményem szerint — a népmüvelés többi területén is eljárni; állami támogatás, egységes nányítás és ellenőrzés mellett az egyházaknak es d társadalmi egyesületeknek kell ezt közösen olvégezniök. T. Ház! A társadalompolitika terén mindenesetre szükségesnek tartjuk az állam és a társadalom viszonyának rendezését, mindazon feladatoknak a társadalom hatáskörébe utalását, amelyek társadalmi feladatoknak tekinthetők, természetesen az állam legfőbb elvi irányításával, ellenőrzésével és támogatásával, ha ez szükséges. Társadalmi úton sokkal jobban, sokkal szélesebb vonalon leihet a feladatokat megoldani és ugyanakkor ez ad gyakorlati célt a szervezett társadalomnak^ ez biztosítja az egészséges továbbfejlődést, így tehetjük nemcsak magánüggyé, hanem valóban szívüggyé is a közügyeket. A társadalmi öntevékenység helyes értelmezése azonban nem jelenti azt, hogy az állam a társadalmi egyesületek működésével szemben a társadalmi egyesületek működésével szemben jék. A trianoni országban a társadalmi egyesületek száma ijesztő mértékben megnövekedett. (Ügy van! Ügy van! a középen.) A belügyminisztériumban mintegy 27.000 egyesületet tartanak nyilván, amelyek közül 3600-nak a székhelye Budapesten van. Mennyi energia megy veszendőbe ezeknek az egyesületeknek az