Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-314
Az országgyűlés képviselőházának 314. Conti-utca már nem azonos fogalmak többé. A belügyminiszter úrtól tehát elvárhattuk volna, hogy ebbeia a kérdésben tiszta helyzetet teremt. Ezzel szemben az történt, hogy a belügyminiszter úr a honvédelmi miniszter úrral egyetértésben például betiltotta a nyilaskeresztes párt ifjúsági szervezeteit, ellenbein, a szociáldemokrata szakszervezetekben az ifjúsági tagok is bent lehetnek, lévén azok nem politikai szervezetek, hanem csak gazdasági szervezetek. Nyilvánvaló pedig, hogy a szociáldemokrata szakszervezet csak az előiskolája a későbbi szociáldemokrata párttagságnak. Ha a belügyminiszter úr ezt sem akarja meglátni és ebben a. tekintetben sem akar intézkedni, akkor ezt szintén jogosan soroljuk azok közé a momentumok közé, amelyek vele szembein, bizalmatlanságot támasztanak. Az ifjúsági szervezetekkel kapcsolatban csak azt szeretném még elmondani, hogy míg a nyilaskeresztes pártnak mem lehet ifjúsági szervezete, addig a kezemben lévő, ebben a hónapban kelt Mép.értesítő tanúsága szerint, — amelyet a budapesti VII. kerületi szervezet adott ki és amelyben az e hónapi működés programmját közlik — az ifjúsági csoport értekezletét minden hétfőn este 7 órakor tartják. (Budinszky László: Egyenlő elbánás!) Erre is szükségesnek tartottam rámutatni, mert ez az előbbieket megkoronázza. Végül még a belügyminiszter ún szociálpolitikájával szeretnék foglalkozni. Elismerés sel tudok szólni az, Oncsa.-ról, amely, ha nem is azt a szociálpolitikát jelenti, amelyét mi gondolunk, de mégis komoly kezdeményezést jelent ©zen a téren. Nem mulaszthatom el. hogy meg ne említsem itt Esztergár Lajos nevét, aki ezt a gondolatot felvetette. Az ő érdeme;, hogy ez a gondolat feltámadt és hogy ezt a gyakorlati életbe át tudták ültetni. (Budinszky László: Öt közben félretették!) A szo !Íiálpolitikáról a kormánypárt oldalán is nagyon sokszor igen melegen beszélnek ós úgy állítják be a kormány szociálpolitikáját. mintha tényleg utolérhetetlenül nagy, végtelenül nagy dolgokat hajtott volna végre. Ez az elmélet és ezzel szemben méltóztassanak meg engedni, hogy a gyakorlatból is elmondjak va lamit. Ezelőtt pár héttel, október havában, ' a vonaton találkoztam két ismerős munkással, aki Csanád megyében az árvízmentesítő társulat, esatornamunkálatainál dolgozott. Ezek a munkások elmondták nekem, hogy elsőheti munkájukból jönnek, — egész héten kubikosmunkát végeztek — akkordban dolgoztak. Kemény munkát kellett vállalniok, olyan emberek lehetnek tehát, akik nem kerülik a munkát, mert akkordmunkát csak az vállal, aki tud keményen dolgozni. Elmondták azt is, hogy igen szépen kerestek, naponta körülbelül 8 pengőt tett ki a keresetük s azzal összegszerűleg meg is voltak elégedve. Amikor azonban arra került a szó, hogy az étkezéssel hogyan vannak, akkor ez a két munkás azt mondta nekern, hogy egész, héten nem volt az étrendjükben egy falat szalonna vagy egy grammnyi zsír sem. Miből (dolgozott akkor ez a kél ember? Legfeljebb a saját zsírját fogyaszthatta szegény, ha volt mit, pedig olyan nehéz munkát végzett, hogy az esőzések előtt két méter mélységből kellett csákányoznia a, földet. Ezek az emberek magukra voltak utalva, mert ami,kor megkérdeztem, hogy mit ettek, azt mondták, hogy azt ették, amit főztek maguknak: KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI, ülése 1942 november 25-én, szerdán. 215 vízben főtt tarhonyát és krumplit ettek délben és este, napról-napra. Valósággal állami szervezet az ármentesítő társulat és mégsem tud gondoskodni arról, hogy a magyar munkás legalább naponta egyszer rendes meleg ételhez juthasson, hanem megengedi, hogy az a magyar munkás piszkosan, sárosan ouabujjon az árok szélére és ott főzzön magának. Az a munkás nem tudja a kezét sem megmosni, nincs egy kis födél sem, amely alá behúzódjék, ahol asztalhoz ülhessen. Ez egy ármentesítő társulatnál történik, amely a m un kasok százait alkalmazza. Ez a szociális gondoskodás. Ez a hétköznap a szociális gondoskodás terén, meirt a dolog még tovább is van. A? egyik embernek a felesége is beszállt a vonatba és vele is beszélgettem. A munkásnak az volt az első szava a feleségéhez, hogy holnap, vasárnap, mi lesz az ebéd, — mert ez a hét végén történt. A magyar munkás és a magyar ember nem szokott a konyha gondjaival törődni, azokat az asszonyra bízza. De ez a ma gyár munkás éhes volt. Az asszony válasza meglepő volt. Azt mondta a felesége, hogy kapott egy kiló birkahúst, sőt ragyogó szemmel hozzátette, hogy egy negyedkiló birkafaggyút is kapott. Ebből az következik, hogy az asszony birkafaggyúval főz, ami magában véve nem tragédia. Megkérdeztem azonban ezt az asszonyt, hogy mit fizetett érte. Ahogyan elszámolta a pénzt, kisült, hogy 1 pengő 26 fillért fizetett egy negyedkiló birkafaggyúért. Az a szegény magyar munkás tehát öt pengő körüli összeget fizetett a birkafaggyú kilójáért. Az a kormányrendszer, amely megengedi, hogy ilyen feketepiaci árakon szerezze be a napszámos munkás a maga eleségét, amely nem tud ezen a téren rendet teremteni és nem él azzal az óriási felhatalmazással, amelyet az országgyűléstől kapott, igenis, felelős ae ilyen tünetekért. T. Ház! Azt hiszem, hogy az olyan szociálpolitika, amely ezt megtűri, nem alkalmas aira, hogy békességet, önként felajánlott békességet teremtsen. Talán alkalmas arra, hogy akképpen teremtsen békét, mint ahogyan a ibelülgyminiszter úr mostani költségvetési beszédében mondotta. A belügyminiszter úr ugyanis ezt a kérdést érintve, a következő kijelentést tette (olvassa): »Majd eljön az ideje, amifor kives.zekedhetjük magunkat a födött, hogy kinek van igaza; majd eljön az ideje, 'amikor világnézeti kérdéseikről is lehet vitázni. Ma ne vitázzunk, ma érjük fel ésszel. Ha nem érjük fel ésszel, majd én ököllel meg fogom értetni, hogy ma osak egy szempont lelhet, ihogy valamennyien magyarok vagyunk«, stb. T. Ház! Nem ökölről kell itt besrólni, hanem szeretettel kell lehajolni ahhoz a néphete és tényleg szociálisan kell gondoskodni arról a becsületes magyar munkásról, aki verejtékével ma is nehezen keresi meg kenyerét. T. Ház! A külpolitikát érintve, egy kérdést szeretnék feltenni a miniszterelnök úrnak és ez az. vájjon nem tart-e attól, hogy külpolitikailag is hátrányt jelent országunkra az a mód, ahogyan az országban a zsidóságot kezelik 1 ? Egyenesen elképesztő az az elmaradottság, amelyben mi a zsidókérdés végrehajtása terén vagyunk szomszédainkkal szemben, akik utánunk kezdték ezt a munkát. Szeretnék már tényleges előrehaladást Játni ebbe* a kérdésben és ennek a kérdésnek lehető elintézését, például a zsidók megjelölését, a zsidó üzletek feltüntetését, hadd tudja az a kereszltiény vá31 ft
