Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-314
Az országgyűlés képviselőházának 314. ződve arról, hogy ezek az eszközök a pártja részéről is teljesen rendelkezésre állanak. De ha ő a mérkőzést várja részünkről, én; mégis felteszem ezt ai kérdést: akkor .miért akadályózzák meg az ellenzéket abban, hogy sürgős esetefcben a legtárgyilagosabb ktritikát: gyakorolja? Éppen a közelmúltban történt,: hogy a legfontosabb közellátási ügyekben, amelyeknek sürgősségét nem lehet letagadni, sürgős mterpellációra kérteik egyesek — jómagam is — engedélyt' és a többségi' párt határozata, többségi szavazata akadályozott meg bennünket abban, hogy felelősségi'evőn juk azt a kormánytényezőt, akit — a magunk részéről úgy gondoltuk — felelősségre vonni kötelesség-ünk. Én például a tüzifaeliátás kérdésében kérteim szólásra engedélyt, a párt többségi szavazata azonban megakadályozott abban, hogy sürgősen feltehessem a kérdést és még sürgősebb választ kaphassak a miniszter úrtól arra, hogy miért tűrte azokat a mulasztásokat, amelyek a tüzifaellátást az országban a mostani helyzetig juttatták, A párt határozata tette lehetővé a miniszter úrnak, hogy erre még ma se adjon választ. Meg vagyok győződve, hogy az ellenzék felszólalási lehetőségének szabadabb kezelése a túloldiali párt részéről feltétlenül szükséges volna. Még egy dologra szeretnék beszédéből reflektálni. Képviselőtársam arra hivatkozott, hogy nem i csendőrszuronyra és rendőrhalalomra akarja felépíteni a kormányzat és a túloldali párt az ország rendjét. Én elismerem, hogy talán nem kizárólag arra, de azt is meg kell állapítanom, hogy túlságosan nagy szerep jut az előbb említett faktoroknak. És még egy további megjegyzést fűzök ehhez: meg Vagyok róla győződve, hogy a csendőri és rendőri karhatalom teljesen elég az ország rendjének fenntartására és mégis azt kell látnunk, hogy bizonyos karhatalmi alakulatok képződnek az országban, (vitéz Imrédy Béla: Ügy van! Privát hadseregek! — Zaj jobb felől.) Akárhogyan tagadják, még arra is van adatom, — mert a saját szememmel láttam — hogy fegyveres alakulat is van, ha talán az az alakulat nem is nagy és nem is jelentkezik. Budapesten a ke^ le ti pályaudvaron október 10-én például egyenruhás és revolvertáskás egyéneket láttam, — nevekkel is szolgálhatok — akik semmiféle hivatalos karhatalmi alakulatokhoz nem tartoznak. (Rassay Károly: Hogy lehet az. Hogyan néztek ki? Miféle alakulatok azok, hogyan néztek ki 1 ? — Maróthy Károly: Polgári alakulatok felfegyverezve? Lehetetlen! Erre választ kérünk! — Rassay Károly: Írja le, hogyan néztek ki? Talán fináncok voltak!) T. Ház! Ezt azért tartottam szükségesnek megemlíteni, mert feltételezem, hogy a miniszterelnök úrnak nincs tudomása arról, hogy milyen mértékben fenyegető a helyzet. Arról is tudok, hogy egy esetben nyilaskeresztespárti embereket igazoltattak és felelősségrevontak ilyen civilalakulatok. (Vajna Gábor: Nagyváradon! — Rassay Károly: Ez valami eszmevédelmi csoport lehet! — Kállay Miklós miniszterelnök: Kérnék erre közelebbi adatokat! — Egy hang a széhőbaloldalotn: Turáni vadászok! — Kállay Miklós miniszterelnök! De nekem egészen biztos tudomásom van olyan fegyverkezési kísérletekről, amelyek a képviselő urak oldaláról történtek! — Maróthy Károly: Hol kérem?) Elnök: Kérem, ne méltóztassanak beszélgetni. (Rassay Károly: Roppant érdekes!) Szöllősi Jenő: Élni fogok az alkalommal s KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1942 november 25-én, szerdán. 207 a miniszterelnök úr felhívása alapján a szükséges pontos adatokat a miniszterelnök úrnak idejében rendelkezésére fogom bocsátani. (Rassay Károly: Érdekes dolog ez, beszéljen róla!) Azt azonban meg kell állapítanom, miniszterelnök úr, hogy amennyiben a miniszterelnök úr azt mondja, hogy a ml pártunk oldalán fegyveres alakulat van, akkor igazán mulasztás fennforgását kellene megállapítanom a miniszterelnök úrral szemben, ha ennek létezését tűri, mert szent meggyőződésem szerint a mi pártunknak fegyveres alakulata nincs. (Kállay Miklós miniszterelnök: Kísérlet történt! Ezt mondottam! — Maróthy Károly: Kísérlet! — Vajna Gábor: Hol vannak a fegyverek? Mert ehhez fegyver kell és ember kell! — Maróthy Károly: Egyfelől a kísérletet büntetik, másfelől nem! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Rátérve beszédem tulajdonképpeni témájára, elsősorban azt akarom megállapítani, hogy az appropriációs javaslatihoz való felszólalásomat tisztán a kormány iránti bizalom szempontjából alkarom beállítani. Elöljáróban azt kiell mondanom, hogy pártomnak, a Nyilaskeresztes Pártnak és Hungarista Mozgalomnak még az sincs módjában,, hogy a miniszterelnök úr politikájával szemben a bizalmat még csak előlegezze is. Mi ugyanis látunk egy több, . mint kétévtizedes konok, kemény harcot, amely a feltörekvő magyar népi erőkkel szemben, sajnos, sikeresen folyik és annak a háborús rendkívüli hatalom eszközeivel már elérte azt, hogy ezek a feltörekvő népi erők ma gúzsbakötve hevernek!. Látjuk viszont a másik oldalon a megoldatlan nagy problémák légióját és látjuk azt, hogy a reformtörekvéseknek a vonala • csaknem teljesen megállt, a reformok megvalósítása szünetel. A mai kormány folytatja elődeinek politikáját, azok nyomdokain halad és kísérletet sem tett arra, hogy a szembenálló politikai erőkkel legalább egy háborús minimális reformprogrammban megegyezzék. Ellenkezőleg, a kormány folytatja a harcot. A későbbiek: folyamán részleteket fogok az egyes tárcák köréből felsorolni arrai, hogy ezt a harcot miben látom és melyek azok a momentumok, amelyek ebből a harcból engem arra a következtetésre vezetnek, hogy a kormány politikájával szemben bizalommal nem viseltethetünk, A Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom felveszi ezt a rákényszerített harcot. Meggyőződésünk amúgy is az; hogy a rendszerváltozást sohasem akként fogjuk elérni, hogy egyezkedünk, tárgyalásokat folytatunk, tárgyalgatunk, hanem csaikiis kemény harc útján. (Rass a y Károly: Aki harcolni akar, annak van most módja reá!) A Nyilaskeresztes Párt bízik a maga erejében és bízik abban, hogy a közvéleménynek igen tekintélyes része áll mögötte. Az imént kétévtizedes harcról beszéltem. Bethlen konszolidációs politikáját ismerjük ebből a több mint kétévtizedes harcból és mondhatom, az elmúlt két évtizedben csak Gömbös Gyula politikája jelen tett friss levegőt, ö népi származásánál és katona mivoltánál fogva valóban olyan politikát inaugurált, amelyre felfigyelt' ez a nemzet és a legnagyobb várakozásokkal nézett működése elé. Ez az oka annak, hogy minden utódja azt mondja, hogy ő Gömbös Gyula politikájának a folytatója. Ugyanazt mondotta parlamenti 30
