Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

Az országgyűlés képviselőházának 313- ülése 1942 november 24-én, kedden. 179 míg aiz egyenes a'dót a mi rendszerünk mellett a folyó év eredményei és a februári bevallás alapján májusban—júliusiban vetik ki. tehát a legjobb esetben a jövő esztendő második felében látom azokat a közgazdaságií visszahatásokat, amelyeket máx ma látok a forgalmiadóoál. Figyelembe veendő, hogy az új magyar árszínvonal kialakulásával kapcsolatban — amint már az előbbi válaszomban mondottam — magasabb fekvésben bonyolódik le az egész áruforgalom, ennek folytán az egész, forgalmiadó iis több, tehát emelkedett, viszont az, hogy magasabb árszínvonalon benyolódik le, nem azoknak a javára szolgál, akik egyenesadót ^füzetnek, mert /hiszen a munkabérek emelkedése és egyebek az egyenesadóbevételeket alig emelik. Emelné az,, ha a jövedelemadónál jelentkeznék az emelkedés, de nagyon jól tudjuk, hogy különböző cikkek, különösen a mezőgazdiasági cikkek áremelkedésének hasznát tulajdonképpen a, mezőgazdasági munkás élvezi, nem pedig a birtokos; egy részét talán a bitrtokos is, de nagyobbik részét mindenesetre a munkás, hiszen a mezőgazdalsági munkaibérek emelkedtek a legerősebben és ezek alkotják a mezőgazdasági termelési költségek nagyobbik felét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Egyéb kérdésekkel — minthogy nagyon előrehaladott az Hő — most talán niem foglalkozom, csak rámutatok még egy körülményre az adózás tekintetében, amelyet Mosonyi képviselőtársam vetett fel, tudniillik, hogy az adóbevallásokat nyilvánossá kellene tenni. Tulajdoniképpen az adókivetés nyilvános, mert közszemlére teszik az adóküvetési eredményeket, azokat mindenki megnézheti és mindenki megállapíthatja, hogy esetleg aránytalanul többet fizet» mint a másik, mert kétségtelenül csak az a megállapítás jön ki belőle (Úgy van! Ügy van!) és mindenkinek megvan a módja, hogy ez irányban az adófelszólamlási bizottsághoz eljuttasson minden olyan érdemleges adatot, mely az adó helyesebb kivetése szempontjából szükséges és hasznos. Azt hiszem azonban, mélyen t. Ház, nem azon múlik az adózás, hogy nyilvános-e az adókivetés vagy nem nyilvános, az adózás az adómorálon nyugszik, ha be tudjuk látni azt, hogy magunknak fizetjük az adót és magunk nemzeti céljait valósítjuk meg az adóból, (Ügy van! Úgy van!) akkor nem kell sem nyilvánosság, sem pedig semmi más, akkor csak jó magyar ember kell, aki majd adót is szeret fizetni, bár tudom, hogy a legnehezebb, amit kérek. (Derültség.) Erre nekem nagy biztatást ad egy eset, amelyet légyen szabad elmondanom. (Halljuk! Halljuk!) A legutóbbi hónapokban a Duna—Tisza közén járván, találkoztam egy magyar kisgazdával, három medáliával a mellén: Felvidék, Erdély Délvidék. Nagy büszkeséggel hordozta, vasárnap lévén. Beszédbe elegyedtünk és én azt mondottam, hogv úgy-e sok az adó? Azt mondja, elég sok. Erre én azt mondom: nem is bírják már megfizetni, úgy-e'í De — azt mondja — megfizetjük mi azt. Nagyon elcsodálkoztam, hogy a világ a visszájára fordult: a pénzügyminiszter sokallja az adót, az adófizető pedig azt mondja* hogy megfizetjük. (Derültség.) Azután olyan választ kaptam tőle, amelyet úgy érzem, érdemes elmondani. Azt mondotta: kérem, én ott voltam a felvidéki bevonulásnál, láttam, hogy mije nincs a magyar hadseregnek, ott voltam a Délvidéken és láttam, mije van a magyar hadseregnek; jó helyre teszik az urak a pénzt. (Taps a jobboldalon és a középen.) Őszintén bevallom, ez a vasárnap a legkedvesebb vasárnapjaim közé tartozik, mert jól esett látnom, hogy {megérezték és megértették azt, amit mi akarunk ós amit szeretnénk elérni. Mélyen t. Ház! Még néhány kérdést méltóztattak szóvátenni. Az egyik a lakáskérdés volt, amelyet Bocsáry képviselőtársam tett szóvá. (Halljuk! Halljuk!) A lakáskérdés felfogásom szerint nem speciális magyar kérdés, ez világkérdés, ez mindenütt jelentkezik, különösen a nagyvárosokba való tódulás révén. Ez nem adózás kérdése, ha ezzel megoldható lenne, én mindenre kész lennék a kérdés megoldása érdekében, a magam részéről adórendelkezések elől nem zárkóznám el; de nem is hitelkérdés, mert ha az lenne, meg lehetne erre teremteni a konstrukciót. Ez egyszerűen anyagkérdés. Egy nagyobb budapesti bérház megépítéséhez szükséges vasanyagot ma rendelkezésre bocsátani szerény nézetem szerint nemhogy nem lehet, de nem is szabad, mert azt nekünk egészen más és a nemzetvédelem érdekében sokkal fontosabb célokra kell fordítani. (Ügy van! Ügy van!) Ez fogyasztáskorlátozás, amelyen éppen úgy túl. kell esnünk, mint az összes többi fogyasztáskorlátozásokon kénytelen-kelletlen túlesünk. Azt hiszem, legokosabban! úgy eshetünk túl, ha ezt egv a nemzet érdekében szükséges, talán nem is áldozatot fogjuk feh hanem mint kötelességteljesítést. (Ügy van!) A záróra kérdésénél felvetette Ilovszky t. képviselőtársam, hogy annak meghosszabbítását szorgalmazzuk. Az illetékes miniszter úrnak fel fogom, hívni erre a figyelmetL Méltóztattak még foglalkozni a tisztviselőkérdéssel. Hálásan köszönöm Patzkó t. kép^ viselőtársamnak, hogy tolyan melegen emlékezett meg az állami tisztviselőkről és különösen a pénzügyi tisztviselőkről. Én magam is úgy érzem, hogy ez a költségvetési vita alig fejeződhetik be latnélkül, hogy az állami tisztviselők felé elismerő szavakat ne mondjunk. Tudom, hogy vannak tisztviselők, aktk talán nem felelnek meg. De ha végig méltóztatnak nézni, kilencvenkilenc százalékuk híven, becsületesen, lelkiismeretesen teljesíti kötelességét. (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés, a balközépen.) Ezt én szükségesnek tartam leszögezni, éppen akkor, amikor annyi támadásban is részesül a tisztviselői kar. A magam tárcájánál pedig különösképpen le kell szögeznem, hogy, a pénzügyi tisztviselői kar a legnagyobb áldozatkészséggel, a legnagyobb odaadással és valóban a magánéletét tökéletesen feláldozva, teljesíti a kötelességét, sőt azon túlmenően sokkal többet, mint kötelessége. (Igaz! Ügy vom! jobbfelől.) Ezért itt is köszönetet mondok, mert ha eredményeket tudtunk elérni, akkor az ő közreműködésük igen nagy szerepet játszott. . Ugyancsak: meg kell még emlékeznem, mélyen t. Házi, a pénzügyőrségről is. Ezt a kérdést Csoór képviselőtársam tette szóvá. Ha meg méltóztatik nézni a jelenlegi költségvetést, méltóztatik látni, hogy egészen rendkívüli módon gondoskodtunk a, pénzügyőrségről, hiszen egymillió pengővel magasabb összeget állítottunk hé jutalmazásukra, ami aránylagosan igen

1 nagy összeg. A pénzügyőrség valóban igen nagy feladatot teljesít és talán illő az ország házában is megemlékeznünk arról, hogy most üli 75 éves jubileumát Nem hálás feladatkörben dolgozó és foglalkozásánál fogva nem túlságosan népszerű testület volt a