Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-310
8 Az országgyűlés képviselőházának 310. ülése 1942 november 20-án, pénteken. itt eloláhosodtak, mind az elesett, szegény, elhagyatott magyar rétegből származnak. A főtanulság tehát belőle az, hogy vonzóvá kell tenni a magyar állameszmét a szegény ember számára is. (Mester Miklós: A magyar egyházakat támogatni!) Csökkenteni kell a távolságot a nadrágos és a paraszt között. Kérem, itt éreztem meg, hogy ezek mind nem jelszavak. Népi állammá kell átalakulnunk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar életforma a rendi időben vonzott. Olyan új magyar életformát kell kitalálni, amely megint modern, megint erős, megint vonzó lesz. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Soha jobban nem éreztem igazabban azt. mint e kirándulások alkalmával, hogy amikor aj mi pártunkat Magyar Megújulás Pártjának neveztük, a 'eehelyesebb jelszót választottuk és amikor a mi programmunkba pepecselés helyett nagy társadalomszerkezeti átalakulást hirdetünk akkor milyen helyesen cselekszünk. T. Ház! Szent István aranypalástjával sok nrobtémát le lehet borítani, a SEentistváni állameszmének azonban mégis az volt a lényege. hogy akkor a magyarságot felemelték a nyugati kultúrközösségbe, korszerű, modern állammá alakították át, minden reformot elhoztak t magyarsághoz, amely reformok akkor Nyugaton a kultúrában elölj áró nemzeteket jellemezték. T. Ház! Költségvetési beszédemet azzal zárom, hogy ha nem jön egy sürgős átalakulás, úgy el fogunk pusztulni, mint az a zálnoki magyarság, amelyből most csak 95 él egy harangláb körül, (Élénk éljenzés és $aps a szélsőhalùldalcm. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Nyilas Ferenc jegyző: Padányi Gulyás Jenő. Elnök: Padányi Gulyás Jenő képviselő urat illeti ai szó. Padányi Gulyás Jenő: T. Ház! El kell is mernem, hogy az előttem szólott ellenzéki vezérszónok, Oláh György képviselőtársam beszéde egészen őszintén olyan hangot ütött meg, amely ellenérzést a mi padsorainkból kiváltani sem tudott, mert hiszen azok a gondolatok, amelyeket ő itt felsorolt, valóban e Ház mindén tagjának, minden magyar 'embernek közös gondolatai. (Ügy von! Ügy van!) Talán még jelképesnek is kell mondanom, hogy mint vezérsizónok, elmulasztotta az obligát kifejezéssel zárni beszédét, tudniil. lik, hogy a költségvetést nem fogadja el. (Incze Antal: Hát ez. humor, uram! Egy ilyen be* szédtől ezt várni!) Annyira, de annyira nem találok — ismétlem — ellenszavakat azokra a megállapításaira, amelyeket tett, hogy azokkal ellenkezni sem kedvem, sem pedig eszközöm ninrcs Mélyen t. Ház! Ha van olyan része a beszédjének, amellyel foglalkozni szeretnék, az talián inkább az egésznek az alaphangulata és ezzel beszédem elején szeretnék szembeszállni. (Egy hang a jobboldalon: Túlpesszimista!) Lehetséges, hogy azok a benyomások, amelyeket az elfőttem szólott képviselőtársam azon eléggé rom méltányolható tanulmányútja során helyi tapasztalatai alapján szerzett, ilyen szomorú hangulatba ringatták őt, azonban meg kell vallanom, hogy ezt a pesszimizmusa és melankóliát loisztani nem tudom. A magam részéről úgy látom, hogy az ország és annak egész népe felismerve azt a tárgyilagos képet, aane lyet az elcgő generációk talán elmulasztottak felismerni, már látja az eszközöket is, amelyekkel ezt a nehéz helyzetet meg lehet oldani. (Mozgás é$ zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Padányi Gulyás Jenő: Legjobb meggyőződésem szerint már látjuk az ebiből a nehéz helyzetből kivezető utat. {Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! .fadanyi ttulyás Jenő: Ami felszólalását illeti, arra két vonatkozásban szeretnék még reflektálni. Oláh György tisztelt képviselőtársaim a magyar film problémájával, foglalkozott. A magam részéről esak a legteljesebb mértékben osztani tudom azt a felfogását, hogy azt az tszközt, amelyet a mozgókép mint szerszáni jelent a nemzet kezében, a magyar nemzet javára használjuk is fel, megfelelő és erélyesebb mértékben, mint eddig tettük. Hogy a miniszterelnökségnek sajtóosztállyá van, ennek az az oka, hogy abban az időben, amikor a sajtóosztályt felállították, jóformán a sajtó volt az egyetlen, _ szinte kizárólagos hatalom a közvélemény kialakítására. Vegyük észre, hogy azóta ezek az eszközök, ezek a szerszámok gyarapodtak és ennélfogva ezeket a szerszámokat kézbe is kell vegyük. Teljesen osztom azt a megállapítását is, hogy nem kimondott propagandafilmekkel kell operálni, hanem elsősorban jó filmekkel, olyanokkal, amelyek a külföld felé mindenféle propaganda íz nélkül művészi súlyuk és meggyőző erejük révén maguk verekszik ki megbecsülésüket. Rá kell mutassak arra is, hogy ahhoz, hogy ezt az eszközt a kezünkbe veigyü'k, függetleníteni kell tudnunk uuagun kat egy egészen közönséges anyagi gondtól éspedig a nyersanyag gondjától. Ma a mozgókép terén ott állunk, t. Ház, mint állna sajtónk, ha Magyarországon nem lenne szabad nyomda, vagy nem lenne papírgyár. Jelenleg jóformán külföldi nyersanyagra vagyunk utalva és hogy ez a helyzet mit jelent, azt nemi kell részleteznem. Ez méltatlan helyzet, amelyből az országot minél előbb ki kell szabadítani, kereskedelmi megállapodásokkal a leggyorsabban, de a legalaposabban a nyersanyagnak önellátás útján való beszerzésiével. Mélyen t. Ház! Azokra a hangokra, amelyek ellőttem szólott képviselőtársam részéiről a isiaj'tó egy részére és a képzőművészet, de, azt mondhatnám, az egész szellemi élet egyrészének ellenséges és destruktív hangjára vonatkoznak, nekem csak egy megjegyzésem van. Állandóan csodálkozom, aimikor ennek roppant 'nagy veszélyét emlegetik, hogy ugyan kik olvassák, kik nézik a magyarság, a magyar nép széles rétegei közül ez a sajtót, ezt a szellemet? (Egy hang a széhőbaloMalon: Márai röpirata! — Incze Antal: Nézze meg, hogy a gazdakörökbein milyen újságokat olvasnak!) Említette képviselőtársam a Kut-kiállítást. Magam is ott voltam, megnéztem. Minden ilyen alkalommal figyelmemet elsősorban arra fordítom, ott látom-e a magyar fiatalságot? Ha ugyanis vannak közöttünk az elmúlt kor szakból lelkek és szellemek, akik sokszor meg sem magyarázható kapcsolatuk révén megjelennek ottan (Zaj a szélsőbaloldalon.), ezt meg tudom érteni, de én csak akkor aggodalmaskodnék, ha a magyar fiatalság ott lenne-. A magyar fiatalság és mondhatom, hogy^ a mia gyár közvélemény általában, ezt a sajtót nem olvassa. Az ellenzék folyton a kormánypártiságot emlegeti. (Zaj a szélsőbaloldalonj Engedelmet ké^ek, ha a sajtóról van szó, a sajtónak
