Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

Äz országgyűlés képviselőházának 313- ülése 1942 november 24-én, kedden. 177 élet szokásai szerint általában — tehát nem a kirívó esetekben — járni szokott. (Helyeslés jobbfelöl és a Izözépen.) Nem tagadom, egész sorozata van azoknak a vezető pozíciókban újonnan alkalmazott keresztény úriembereknek, akik tökéletesen beváltak, akik tökéletesen abíbain az intencióban dolgoznak, amelyet mi

1 valamennyien (helyesnek tartunk és amelyet — azt hiszem t

— ,aiz egész mélyen t. Ház is elvár tőlük, (vitézi Imrédy Béla: Ez természetes!) Erre vezetem vissza' azt, hogy bizonyos vonalakon már sokkal könyebben vihetők keresztül egyes akciók, mint ahogyan azok annak előtte keresztül vihetők voltak, vagy keresztül vihetők lettek volna. Vonatkozik ez különösen a hittel irányítás kérdésére. Mondhatom, a. szelektív hitelirányítást aránylag minden zökkenő nélkül sikerült bevezetni és ahol már alkalmunk volt felül is vizsgálni, hogy niilyen szellemben hajtják azt végre — nagyjából azt lehet mondani» — lényegbe vágó kifogást nem találtunk. Nekem ez természetesen még nem elég, mert a szelektív hitelirányítás azon a vonalon, amelyen azt a Nemzeti Bank a velem való megbeszélés alapján folytatja, tulaj dómképpen csak negativ akció, mert hiszen csak azt szabja meg, hogy mire nem szabad hitelezni. Azt azonban, hogy mite kell hitlelezni a Nemzeti Bank természetszerűen nem is Írhatta elő, hiszen hitelezési kényszer nincs. De éppen azokra az illető vezető urakra vár ez a feladat, akik oitt ülnek a vezető pozieiókbajn (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl), Ihogy méltóztassanak azt a rendelkezésre álló hitelkeretet arrai adnál, ami nemzeti céljainknak a, legjobban megfelel. Ez már ai pozitív hitelpolitika. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a, középen*) Mélyen t. Ház! Politikánk második oszlopa az adóztatás kérdése, amellyel — a pénzügyii tárcáról lévén ssaó — természetszerűleg részletesebben kell foglalkoznom. A mai vita során felmerült az a kérdés, amellyel alz előadó úr is foglalkozott és amelylyel kapcsolatban Horváth képviselő úr is megállapításokat tett, hogy vájjon a nemzeti jövedelem és a közterhek címén besizedett öszszegek mdryem arányban állanak egymáshoz helyesebben mondva, mekkora részét veszik igénybe a közterhek az egész magyar nemzeti jövedelemnek. Én ezzel; a kérdéssel érthető miódon igen sokat foglalkoztam. Három &zámít|ás is áll rendelkezésemre, még pedig három különböző, igazán elsőrangú szakértőtőtől s min'd a ihárom mást mutat Bevallom, ezek mind bizonytalan számítások. Először igen bizonytalan az, hogyan számítjuk a magyar nemzeti jövedelmet, de azt hiszem elfogadhatjuk, hogy az 1937/38. években körülbelül 4.5 milliárd lehetett. Ebben nem is nagyon termek el a szakértők. Jelenleg a megnagyobbodott és erősebben iparosodott, keményebbeni dolgozó Magyarország nemzeti jövedelmét köirülbelül 10.5—11 milliárdra lehet értékelni. A Konjunktúrakutató Intézet 10.5 milliárdra értékeli, más szakértők 11 milliárdra. Megmondom őszintén, ebben a tekintetben nincsen tökéletesen meghízható és biztos számítás. Az, hogy a nemzeti jövedeleuiből mekkora részt veszünk igénybe, ez isi rendkívül variál a három, számítási módszer szerint. Azt hiszem, legközelebb van az igazsághoz az a számítás, amely azt mondja, hogy az 1937/38. évben közterhek címén 25.8%-ot vettünk igénybe, ez körülbelül megfeleli Horváth képviselő úr számításának is. jelenleg pedig 28.4%, tehát 2.6%-kal többet, alap 10%-ával többet. Ügy érzem, ez a számítás körülbelül megfelel a való helyzetnek. Egyesek kétkedését látva, megmondom azt is, hogy van egy számítás, amely szerint, annakidején 20%-ot, most pedig 26°/<>-ot vettünk igénybe. A harmadik pedig a kiettő közt van. Ezt a két végletet vagyok bátor csalk megemlíteni. Bárhogyan is áll a helyzet, kétségtelen, hogy lényegesen megnővekedetíj a nemzeti jövedelem még a területi növekedésen és a lakosság számszerű növekedésen feliüli mérteikben is és, -kétségtelen, hogy nem ilyen mértékben súlyosodott az adóteher, mert hiszen mégis csak más ha 4.5 milliárdos nemzeti jövedelemből elveszek 25 percentet, vagy egy 11 milliárdos jövedelemből veszek el 28—30 százalékot. Horváth képviselő ÚT, felvetette, hogy a folyó évi deficit az ő jóslata szerint alakul; azt hiszem mi két malomban őröltünk akkor is és ma is. Én tudniillik, amikor a költségvetési vita folyamán a költségvetésről beszélek, mindig csak azokról a számokról beszélek, amelyek a költségvetésben benne vannak és amelyekre a költségvetés provideál. A képviselő úr pedig már figyelembe vette a háborút, meg a hadfelszerelést is. Én az expozém] elején nyíltan, egyenesen megmondtam, hogy bár háborií idején nyújtom be a költségvetést, de az mégsem háborús költségvetés, a hadfelszerelés és a háború viselésének költségei . nincsenek benne, úgyhogy ebben a kérdésben, azt hiszem, mindkettőnknek igaza van. Egélsz sor adópolitikai kérdést méltóztattak felvetni, legyein szabad talán csak egyeseket kiragadva, azokra válaszolni. Tóth Balázs képviselőtársunk, Patzkó képviselőtársunk felvetette az adóegyszerűsités kérdését. Erre én csak igennel tudok válaszolni. Magam is érzem, hogy egyszerűsítést kell keresztülvinnüuik, ami természetesen niem könnyű. Ahogy volt kedves munkatársam. Szász miniszter úr mondta, kívülről kellene behozni egy embert, aki minden szakértelem nélkül nyúlna hozzá ehhez a kérdéshez, mert a szakértő legelsősorban az összes nehézségeket látja, mert az adóegyszerűsítésnek bőségeden vannak nehézségei. Remélem azonban, hogy talán nem is olyan hosszú idő múlva bizonyom lényegbevágó egyszerűsítést fogok tudni javasolni a mélyen t. Háznak. Csak egyre vagyok

1 bátor már eleve rámutatná, amire a munka, a tanulmányozás közben mindenki rájön, hogy r az egyszerűség és az igazság az adóztatás terén nagyon nehpTetn összeférő fogalmak, mert adótörvényeink épnen azért váltak ilyen komplikáltakká, mort a kormányok és a pénzügyminiszterek mindi": az igazságra törekedtek, mindig szerettek volna egészen precíz, az igazságnak, az egyes ember viszonyainak legjobban megfelelő adóztatást kodifikálni, ezzel elkomplikálták, míg ha, most visszamegyünk és egyszerűsíteni kívánunk, akkor nagyon könnyen l«het. hogv nem egy olyan szempontot el kell ejtenünk, amely szempont az igazságnak' jobban megfelel, de az egyszerű seggel egvál talán nem egyeztethető ÖSR/P. AZ kétségtelen, hogy az igazságnak legjobb eszköze a kimunkálás. Ez rendkívül népszerűtlen SZÍÓ az országbam, pedig méltóztassanak elhinni, hogy a kimunkálás nemcsak az államkincstár, de az adózó érdekeit is szolgálja, mert a kimunkálással nem mindenáron nagyobb jövedelmet akarunk elérni. mii a kimunkálással azt kívánjuk elérni, hog^ az adó egyenletes^n oszoljon el és aiz egyenlő életkörülmények között élő emberek lehetőleg egyenlő adó fizessqnek. 26*