Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

Az országgyűlés képviselőházának 313- ül mezőgazdaságfejlesztés, az iparferjlesztés, a I közlekedésfejlesztés terén történt» ezzel a gondolattal történt, hogy igenis a termelést emeljük, hogy minél nagyobb rész álljon rendelkezésre a civil lakosság szükségletének kielégítésére is. (Ügy van! Ügy vőn! jobb felől.) (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) A másik vonalon is megtörténtek a szükséges intézkedések, de az idők előrehaladtával most — amint azt expozémban is bátor

1 voltam bejelenteni — egy sokkal dinamikusabb politikára van szükség, mert a problémák éppen a háború folytatása miatt megnagyobbodtak és a megnagyobbodott problémákkal szemben természetesen energikusabb eszközöket kell alkalmaznunk. Ezek az energikusabb eszközök természetesen mélyebben fogják érinteni a lakosságot, de azt hiszem, sokkal helyesebb, ha idejében energikusabb intézkedéseket léptetünk életbe, mintha megvárjuk, hogy ,a bajok a fejünk felett összecsapjanak. (Ügy van! jobbfelől.) A pénzügyi tárca keretében) a pénzügyi és gazdasági politikának csak két oszlopával kívánok foglalkozind, ezek a hitelpolitikának és az adópolitikának kérdései. A termelés kér

: désével már foglalkoztak az egyes termelési miniszterek, a fogyasztás kérdésével foglalkozott a közellátásügyi miniszter úr. A szükséges felvilágosításokat és terveket az illetékes miniszter urak már bátrak voltak a mélyen t. Házzal közölni. Ahhoz, hogy egészséges hitelpolitikát folytassunk, véleményem szerint a legeslegelső feladat a takarékossági ösztön felébresztése, mert enélkül hiába folytatunk hiteltpolitikát. Ha a lakosság nem tudja átlátni, hogy takarékoskodnia kell, — itt első vonalon célzok különösen az anyaggal valló takarékoskodásra és majd rámutatok, hogy ez visszahat természetszerűen a pénzzel való takarékosságra is — íhJa nem tudom annak belátására bírni, hogy a fogyasztás korlátozása nemcsak kényszereszközökkel hajtandó és hajtható végre, hanem ennek a gondolatnak minden egyes emberben magában is benne kell élnie (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és magának kell végrehajtania, akkor nem lehet komoly gazdasági politikát folytania. Csak apróságokra akarok célozni. Ha példának okáért egy (hivatali szobából vagy lakószobából kimenve mindig eloltom a villanyláinpát és amikor visszamegyek, mindig felgyújtom, tehát ezt az apró kis kényelmetlenséget magamra veszem, méltóztassék számításokat eszközölni, mit jelent ez végeredményben, mondjuk, a magyar szén fogyasztásban. Ez talán egy kicsit naiv dolognak tűnik fel. Én tudom, hogy ezen szeretnek az emberek mosolyogni, de végeredményben, ha mindenki ezt a módszert követi, iákkor tekintélyes szénmegtakarítás fog jelentkezni, helyesebben szólva, igen tekintélyes villamosenergiamennyiség fog rendelkezésre állani olyan célokra, ahol igazán hasznosan tudjuk az ország védelme érdekében felhasználni. Ezért voltam bátor már a pénzügyi bizottságnak is bejelenteni és bejelenteni a mélyen t. Háznak is, hogy széleskörű éa energikus takarékossági propagandát kívánunk megindítani az országban. Ez a közeli tíapokban fog megindulni és nem fog, mint a múltban, egyetlen napra szorítkozni, amikor évente» egy KÉPVISELŐHÁZI NAPLö XVI. ése 1942 november 24-én, kedden. 175 napon a takarékosságról szónokoltunk és azt hirdettük, hanem az egész esztendőn keresztül

1 szakadatlanul fel fogjuk a lakosság figyelmét hívni és rámutatunk arra, hogy milyen előnyökkel jár, ha a takarékosságot a gyakorlati életben mindenki a maga kis körében megvalósítja. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez természetesen mind az anyaggal való takarékosságra, mind a pénzzel való takarékosságra vonatkozik, mert ha az a több vásárlóerő, amely a lakosság körében forgalomba kerül, — és ebben nincs nagy különbség a kisebb és nagyobb jövedelmű kategóriák közt, mert a 'kisjövedellmű kategóriákban is vannak felesleges vásárlóerők — ha mondom, ez a felesleges vásárlóerő nem tódul be — úgy, ahogyan Németországban történik — a pénzgyűjtő csatornákon keresztül a pénzgyűjtő rezervoárokba, tehát a takarékpénztárakba és a bankokba, ahonnan viszont a szelektív hitelpolitika útján csak termelési célokra kerülhet megint ki, akkor nem fogunk tudni egészséges politikát folytatni. Természetesen amellett, bogy propagatív eszközökkel kívánjuk előmozdítani a takarékosságot, bizonyos intézkedések fognak történni a kormány részéről is. amelyek, hogy úgymondjam, attraktívvá fogják tlenni a takarékoskodást. Bizonyos konstrukciókat dolgoztunk és dolgozunk ki s kívánunk azután közhírré tenni. Ezek a konstrukciók esetleg még azokat is arra indíthatják, hogy pénzt takarítsanak meg és megtakarított pénzüket takarékpénztárakba helyezzék, akik egyébként talán ezt nem tennék meg. Nem kívánok ezekről most részleteket elárulni, csak rá akarok mutatni egy körülményre, amire ' Horváth és Matolesy t. képviselőtársaim hívták fel a figyelmemet, a vastakarékosság kérdésére. Németországban igen nagy sikerrel vezették be a vastakarékosságot, amely mint. méltóztatnak tudni, jelentékeny adókedvezményekkel áll összefüggésben, mert nemcsak a munkabérnek az a része, amelyet a vastakarékosság folyamán a munkás befizet, adómentes, mentes a Lohnsteuer-, a munkabéradó alól, hanem ezenfelül még nem is számít bele a jövedelembe, tehát a megmaradó jövedelem^ a progresszióban esetleg egy alacsonyabb fokú adótétel alá esik. Ha mármost ezt a vastakarékosságot szórói-szóra át akarnánk ültetni Magyarországra is. ezt nagyon könnyen meg lehetne tenni. Méltóztassanak azonban megnézni, hogy a mi alkalmazotti kereseti adónk milyen rendkívül alacsony, néhány fillér, amelynek elengedése senkit sem fog arra indítani, hogy takarékoskodjék. Nekünk tehát más utakon kell keresnünk a megoldást, mert a Németországban egyébként jól bevált^ rendszernek egyszerű lemásolása magyar viszonyok között nem hozhatja meg azt az eredményt, amit pedig egy ilyen akciótól feltétlenül megkívánunk. Természetes, hogy mindent meg fogok tenni abban az irányban, hogy ez a takarékosság minél nagyobb méreteket öltsön és el is akarom 'hárítani mindazokat az akadályokat, amelyek netán a takarékosság útjába állnak. Rá kívánok mutatni arra. hogy az összegyűlt pénzeket nemcsak úgy lehet a pénzgyűjtő csatornákon keresztül megfelelő helyre juttatni, hogy takarékbetétbe helyezzük, hanem úgy is, hogy olyan célra adjuk, amely célra kiiadva a pénz végeredményben ugyanoda kerül. Itt célzok arra az: esetre, amikor példának okáért valaki kifizeti fennálló adósságát fl ezáltal a hitelszervezetben magasabb likvidi26