Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

Az országgyűlés képviselőházának 313- ül mezőgazdaságfejlesztés, az iparferjlesztés, a I közlekedésfejlesztés terén történt» ezzel a gon­dolattal történt, hogy igenis a termelést emeljük, hogy minél nagyobb rész álljon ren­delkezésre a civil lakosság szükségletének ki­elégítésére is. (Ügy van! Ügy vőn! jobb felől.) (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) A másik vonalon is megtörténtek a szük­séges intézkedések, de az idők előrehaladtával most — amint azt expozémban is bátor 1 vol­tam bejelenteni — egy sokkal dinamikusabb politikára van szükség, mert a problémák ép­pen a háború folytatása miatt megnagyobbod­tak és a megnagyobbodott problémákkal szem­ben természetesen energikusabb eszközöket kell alkalmaznunk. Ezek az energikusabb esz­közök természetesen mélyebben fogják érin­teni a lakosságot, de azt hiszem, sokkal he­lyesebb, ha idejében energikusabb intézkedé­seket léptetünk életbe, mintha megvárjuk, hogy ,a bajok a fejünk felett összecsapjanak. (Ügy van! jobbfelől.) A pénzügyi tárca keretében) a pénzügyi és gazdasági politikának csak két oszlopával kí­vánok foglalkozind, ezek a hitelpolitikának és az adópolitikának kérdései. A termelés kér : désével már foglalkoztak az egyes termelési miniszterek, a fogyasztás kérdésével foglalko­zott a közellátásügyi miniszter úr. A szüksé­ges felvilágosításokat és terveket az illetékes miniszter urak már bátrak voltak a mélyen t. Házzal közölni. Ahhoz, hogy egészséges hitelpolitikát foly­tassunk, véleményem szerint a legeslegelső feladat a takarékossági ösztön felébresztése, mert enélkül hiába folytatunk hiteltpolitikát. Ha a lakosság nem tudja átlátni, hogy taka­rékoskodnia kell, — itt első vonalon célzok kü­lönösen az anyaggal valló takarékoskodásra és majd rámutatok, hogy ez visszahat természet­szerűen a pénzzel való takarékosságra is — íhJa nem tudom annak belátására bírni, hogy a fogyasztás korlátozása nemcsak kényszeresz­közökkel hajtandó és hajtható végre, hanem ennek a gondolatnak minden egyes emberben magában is benne kell élnie (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és magának kell végrehajtania, akkor nem lehet komoly gazdasági politikát folytania. Csak aprósá­gokra akarok célozni. Ha példának okáért egy (hivatali szobából vagy lakószobából kimenve mindig eloltom a villanyláinpát és amikor visszamegyek, mindig felgyújtom, tehát ezt az apró kis kényelmetlenséget magamra veszem, méltóztassék számításokat eszközölni, mit je­lent ez végeredményben, mondjuk, a magyar szén fogyasztásban. Ez talán egy kicsit naiv dolognak tűnik fel. Én tudom, hogy ezen sze­retnek az emberek mosolyogni, de végered­ményben, ha mindenki ezt a módszert követi, iákkor tekintélyes szénmegtakarítás fog jelent­kezni, helyesebben szólva, igen tekintélyes vil­lamosenergiamennyiség fog rendelkezésre ál­lani olyan célokra, ahol igazán hasznosan tud­juk az ország védelme érdekében felhasználni. Ezért voltam bátor már a pénzügyi bizott­ságnak is bejelenteni és bejelenteni a mélyen t. Háznak is, hogy széleskörű éa energikus takarékossági propagandát kívánunk meg­indítani az országban. Ez a közeli tíapokban fog megindulni és nem fog, mint a múltban, egyetlen napra szorítkozni, amikor évente» egy KÉPVISELŐHÁZI NAPLö XVI. ése 1942 november 24-én, kedden. 175 napon a takarékosságról szónokoltunk és azt hirdettük, hanem az egész esztendőn keresztül 1 szakadatlanul fel fogjuk a lakosság figyelmét hívni és rámutatunk arra, hogy milyen elő­nyökkel jár, ha a takarékosságot a gyakorlati életben mindenki a maga kis körében meg­valósítja. (Helyeslés a jobboldalon és a közé­pen.) Ez természetesen mind az anyaggal való takarékosságra, mind a pénzzel való takaré­kosságra vonatkozik, mert ha az a több vá­sárlóerő, amely a lakosság körében forga­lomba kerül, — és ebben nincs nagy különbség a kisebb és nagyobb jövedelmű kategóriák közt, mert a 'kisjövedellmű kategóriákban is vannak felesleges vásárlóerők — ha mondom, ez a felesleges vásárlóerő nem tódul be — úgy, ahogyan Németországban történik — a pénz­gyűjtő csatornákon keresztül a pénzgyűjtő rezervoárokba, tehát a takarékpénztárakba és a bankokba, ahonnan viszont a szelektív hitel­politika útján csak termelési célokra kerülhet megint ki, akkor nem fogunk tudni egészséges politikát folytatni. Természetesen amellett, bogy propagatív eszközökkel kívánjuk előmoz­dítani a takarékosságot, bizonyos intézkedések fognak történni a kormány részéről is. ame­lyek, hogy úgymondjam, attraktívvá fogják tlenni a takarékoskodást. Bizonyos konstruk­ciókat dolgoztunk és dolgozunk ki s kívánunk azután közhírré tenni. Ezek a konstrukciók esetleg még azokat is arra indíthatják, hogy pénzt takarítsanak meg és megtakarított pén­züket takarékpénztárakba helyezzék, akik egyébként talán ezt nem tennék meg. Nem kívánok ezekről most részleteket el­árulni, csak rá akarok mutatni egy körül­ményre, amire ' Horváth és Matolesy t. kép­viselőtársaim hívták fel a figyelmemet, a vas­takarékosság kérdésére. Németországban igen nagy sikerrel vezették be a vastakarékosságot, amely mint. méltóztatnak tudni, jelentékeny adókedvezményekkel áll összefüggésben, mert nemcsak a munkabérnek az a része, amelyet a vastakarékosság folyamán a munkás befizet, adómentes, mentes a Lohnsteuer-, a munkabér­adó alól, hanem ezenfelül még nem is számít bele a jövedelembe, tehát a megmaradó jövede­lem^ a progresszióban esetleg egy alacsonyabb fokú adótétel alá esik. Ha mármost ezt a vas­takarékosságot szórói-szóra át akarnánk ültetni Magyarországra is. ezt nagyon könnyen meg lehetne tenni. Méltóztassanak azonban meg­nézni, hogy a mi alkalmazotti kereseti adónk milyen rendkívül alacsony, néhány fillér, amelynek elengedése senkit sem fog arra indí­tani, hogy takarékoskodjék. Nekünk tehát más utakon kell keresnünk a megoldást, mert a Németországban egyébként jól bevált^ rendszernek egyszerű lemásolása magyar viszonyok között nem hozhatja meg azt az eredményt, amit pedig egy ilyen akció­tól feltétlenül megkívánunk. Természetes, hogy mindent meg fogok tenni abban az irányban, hogy ez a takarékosság minél nagyobb mére­teket öltsön és el is akarom 'hárítani mindazo­kat az akadályokat, amelyek netán a takaré­kosság útjába állnak. Rá kívánok mutatni arra. hogy az össze­gyűlt pénzeket nemcsak úgy lehet a pénzgyűjtő csatornákon keresztül megfelelő helyre jut­tatni, hogy takarékbetétbe helyezzük, hanem úgy is, hogy olyan célra adjuk, amely célra kiiadva a pénz végeredményben ugyanoda ke­rül. Itt célzok arra az: esetre, amikor példának okáért valaki kifizeti fennálló adósságát fl ezáltal a hitelszervezetben magasabb likvidi­26

Next

/
Oldalképek
Tartalom