Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

Äz országgyűlés képviselőházának 313vitánál mindenekelőtt az érdekli a törvényhozást, mely kérdések azok, amelyek itt elsősorban ütközőben vannak. Azt lehet mondani, hogy az adóztatás hatásának kérdése és a jelenlegi viszonyok között különösen a pénzérték alakulásának kérdése is. Mert akármicsoda számításokat végzünk az adóztatás terén, az adók hozamának terjedelme tekintetében, ha nem tudunk miben számítani, ha az a valami, az a pénzérték folyton kicsúszik kezeink közül, akkor tulajdonképpen olyan könyvelést végzünk, amelyből bizonyos számadatok jönnek ki, de amelynek a jövőre vonatkozólag tulajdonképpen nagyon is irreális értéket tulajdoníthatunk, mivel nem tudjuk bizonyosan, hogy ezek a számítások mennyire csúsznak el és mennyire maradnak meg a jövőre is, párhuzamosan azzal, hogy helyes adópolitikát csak az adók hatásának vizsgálatával lehet csinálni. Miben áll az adók hatása? Az adók hatása a jövedelem el oszlás terén keresendő. Itt figyelembe kell venni, hogy a« adó mindig költségelem, amely költségelem azután nagyobb vagy kisebb, de annikor ez a költségelem azután akkorára van méretezve, hogy tulajdonképpen felemészti azt a; hasznot, amellyel a termelés jár, akkor az adó funkciójában rombolás kezdődik. Mert méltóztassanak figyelembe venni, hogy az a termelés, amely haszonnal nem jár, csak haszontalan lehet és ha nem vagyunk teljesen a 'kollektív termelés álláspontján, amely még kipróbálva nincs, mindig kell maradnia olyan rezidiumnak, amely az adóztatás és a termelési költség levonásia után még megm aradi az embereknek és amely mellett az ómberek azt hiszik, hogy érdemes dolgozni. Egy igen fontos követelmény az adóztatásnál az, hogy sohase az úgynevezett adóértékeket, hanem mindig a fizetőképességet adóztassuk meg. Éppen ott vétik el tulajdonképpen a konkrét adórendszerek, illetőleg az adóadminisztrációk a dolgot, ott esnek hibába, hogy amikor talán a legjobb hiszemiben, talán a legjobb akarattal számítják ki az adóértékeket, ezek az adóértékek nem felelnek meg az adózó alany adózóképességének. Ez nemcsak bizonyos konkrét adóadminisztráció hibája, ez összefügg bizonyos rendszerbeli, bizonyos elméleti hibával, amely ott kezdődött, amikor a XIX. század második felében főleg a német iskola, a Wagner-féle, mondjuk, katedrái szocializmus hatása alatt arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a helyes adóztatás csak az, amely a jövedelemadó irányába tolja el az adóztatás súlypontját és àz volt az ideáljuk, hogy a progresszív jövedelemadó legyen az az adói, amely azután miniden állami költségre fedezetet talál. A fejlődés éppen az ellenkező, mert ha megnézzük a hozzánk legközelebb álló évek statisztikai adatait, azt látjuk, hogy mindenütt nem az egyenesadók, a jövedelemadók voltak azok, amelyek az adóhevételek nagyobb részét tették, hanem ellenkezőleg, azok a közvetett adók, amelyeket ez az iskola "annyira elítélt és amelyekről azt hitte, hogy ezek mand egyszer megszüntethetők lesznek. A megszüntethetőségből nem lesz semmi, sőt a tapasztalat azt mutatja, hogy a modern államok költségvetését mindenütt úgyszólván ezek a kozr vetett adók egyensúlyozzák ki és ezek a .közvetett adók azok, amelyek a legnagyobb jövedelmeket biztosítják a modern államoknak. Adóztatni végeredményben kétféleképpen lehet. Az egyik mód az, hogy az állana megszámoltatja az! ő adóalanyait és számonken, hogy ülése 1942 november 24-én, kedden. 161 december 31-én mi volt a bevételük és kiadásuk. Ebből a bevétel és kiadás közötti különbségből marad bizonyos maradvány, bizonyos rezídium, ami az adó tárgyát képezi. Ezek az úgynevezett egyenesadók, az ilyen rezidiumok megállapíthatók nemcsak a jövedelemadónál, halnem más adónál is, az összes úgynevezett egyenesadóknál. Ennél az adóztatási módnál az évvégi leszámolásnál fennmaradó felesleg vagy maradvány az, ami az adó tárgyát képezi. A pénz forgása azonban alkalmazkodik a naptári tételekhez, a pénz forgása állandó és folytonos. A pénz forgásában, a jogügyletek kötésében, ami az egyik oldalon plusz, az a másik oldalon minuszi, ami az egyik oldalon bevétel, az a másik oldalon kiadás. De az állam szempontjából mind az egyik, mind a másik megragadható az adóztatás szempontjából és így nem csodálhatjuk azt, hogy sokkal nagyobb összeget tud az állam elérni az adóztatás olyan módja által, amely a, közvetlen jogügyletéket ragadja meg az adótárgynál, vagyis — amint mondani szokás — a forrásnál ragadja meg az adótárgyat és ezáltal érvényesíti a maga adóztató hatását. Egy ilyen, a forrásnál megragadott adónál — amelyeknek típusát főleg: a közvetett adók, a forgalmi és fogyasztási adók képezik — nagyon természetes, hogy a pénz forgásával, és pedis: mindegyik fordulatával alkalma nyílik az állammak a magái «zámára egy bizonyos adóösszeget megragadni, úgyhogy ennél az adóztatási módnál a gazdasági élet tulajdonképpen egy nagy klíringgé sűrűsödik össze, amely kii ring haisznát — a leszámolt ősz szeget —- a^z állam látja. így azután ennél «z adóztatási módnál olyan nagy összegeket lehet elérni az állami jövedelmek javára, amelyeket az úgynevezett egyenes adóztatás mellett soha' sem lehetne elérni és ennek titka tulajdonképpen abban rejlik, hogy a tevőleges és nemleges • tételek kiegyenlítődnek az adó forgása következtében, amely az adóáthárítások műveletében megy végbe. Az a körülménv tehát, hogy az adókat gyorsan át lehet-e hárítani, hogy az adóáthárítás gyorsan, naptári dátum szerint is gyorsan egymásra következő időszakokban történik, rend/kívül befolyásolja az állam által igénybevehető adóösszegek nagyságát. Ez magyarázza meg azután azt, hogy a modern államok költségvetésében a bevételek tűlnvomó része a forgalmi és fogvasztási adók és általában a közvetett adók javára esik. Ts"v áll a helyzet az adó hatásának szempontjából. Most már a jelenlegi időszakban azt kell vizsgálnunk, hogy a háborús viszonyok hogyan hatnak kii az adóztatásra és az adóztatáson keresztül nagyrészbem azntán az emberek gazdasági sorsára is. Háborúban a! szükségleti javak termelése zsugorodik és szaporodik aizoknak a javaiknak a termelése, amelyek nem szükségleti javak, hanem amelyek hadicélokra szol Grálnak, amelyekből tehát tulajdonképpen jólét nem fakadj de amelyek mégis szükségesek a haditermelés szempontjából. Ezek a hadijavak a megsemmisülésre vannak szánva, ezek nem kerülnek^ a csereforgalomba, tehát a hadijavak termelésének közgazdasági hatása egészen más, mint a szükségleti javak termelésének hatása. Azután ilyen viszonyok között különbséget kell tennünk a között az állapot között, amikor az úgynevezett árstop érvényesül, vagyis amikor az árak rögzítve vannak, — ez a rögzítés természetesen lehet tökéletesebb és kevésbbé tökéletes — és a között, az állapot között, amikor ilyen árstop vagy rögzítés nincsen. Ha rögzített árak, nélkül vizsgáljuk az adók hatását és az abból folyó lehetőségeket, hogy az 24*