Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

146 Az országgyűlés képviselőházának 31330 esztendős immobilizálásról vaw szó, hanem esetleg csak 5—6 esztendősről. Emellett azonban még javítani iis lehet a helyeztet, mert a pénzügyminiszter úrnak kétségtelenül módjában lesz a Nemzeti Bankkal karöltve olyan megoldást találni, amely valamely megfelelő szerv beiktatásával vagy esetleg a nélkül is a pénzintézeteiknek zsidó földbirtokosadósaival sízemben befagyó váltóköveteléseit megfelelően mobilizálja. Mintán meg vagyak arról győződve^ hogy ezekkel az intézkedésekkel a pénzintézeti hitelezők joigOis érdekeinek tökéletes megvédésével és a íközéirdeikkel i& összhangban lehet a zsidó földbirtokost terhelő adósságokat likvidálni, kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ezeket az előadottakat a kérdés rendezésénél megfelelően fiigyelemibevenni méltóztassék, márcsak azért is, mert amikor a hitelszeirveziet teljesítőképességével szemben az állam ési a magánosok: főik ózott igényeket kénytelenjeik támasztani, mindent eL kell követni a hitelszervezet megerősítéséire, tehát az elkerülhető és a hitelszervezet gesztióján kívül fekvő okokban rejlő veszteség kiküszöbölésére is. Ugyancsak a bizalom síkján mozgó általános közhiteli szempontok kívánnák azt is, hogy a védettség intézménye, amely, habár nagy áldozatok árán, de mégis a válság idején és a válságot követő években hasznosan szolgálta a mezőgazdasági adósok Védelmét, most már minél előbb véglegesen felszámoltassék. Igaz, a védettség elvben már , megszűnt, miután azonban a teherrendezés óriási munkálata még esiak az ügyek kisebb részében fejeződött be, ténylegesen még ma is az ügyek legnagyobb részében fennáll, és> még ma is korlátozza egy* résizt a védett adósok hitelképességét, másrészt a hitelezők követelésiéinek érvényesítését. Ez most különösen károsnak ós méltánytalannak tűnik fel, amikor a változott viszonyok között az adósok védelme és a hitelezők jogainak megszorítása már alig indokolható, amikor például a termelés fokozását célzó kölcsönnek a védett földbirtokos hitelképtelensége miatt való elmaradása talán sokkal nagyobb közgazdasági kárt okoz, mint amekkora érdeke fűződik az adósnak a védelem fenntartásához. Azt hiszem, ezek a körülmények időszerűvé tennék annak a kérdésnek megvitatását, hogy milyen jogszabály módosításokkal vagy milyen gyakorlati intézkedésekkel lehetne a teherrendezési eljárást egyszerűsíteni és gyorsítani és ezzel a gazdavédelmi rendelkezésiek fokozottabb ütemű lebontását előmozdítani. Az, eladósodásnak az a mértéke, amely még ma is indokolhatná az adósvédelmet és ennék megfelelően változatlanul szükségessé tenné at teherrendezést, most már messze eltolódott azzal szemben, amit a korábbi rendezések megállapítottak, tehát megfontolás tárgyává lehetne azt is tenni, hogy az eladósodás bizonyos' enyhébb eseteiben nem lehetne-e egészen mellőzni a t!e. herrendezaélst és a téherrendezég lebonyolítása nélkül befedezni az eljárást és megszüntetni a védettséget A magyar hiteléletnek — hitelezőknek és adósoknak — egyaránt régen vajúdó kérdése a külföldi valutára szóló záloglevelek ügyének rendezése. Valamennyien tudjuk aizt. hogy ez annyira összefügg a külföldi adósságok általános rendezésiének kérdésével, hogy ezt elkülönítetten, véglegesen és gyökeresen megoldani ma nem lehet. ^Miután pedig a ikülföldi adósságok rendezésére természetesen most egyáltalában sor-nem

1 kerülhet, alig volt elképzelhető, ülése 1942 november 24-én, kedden. bogy a külföldi valutára szóló záloglevélkölcsönök ügyét most egyáltalában napirendre lehet tűzni. Éppen' ezért igen kellemes meglepetés vált mindenki számára a pénzügyminiszter úrnak az a bejelentése, hogy a hitelező pénzintézetekkel történt megállapodás útján kikerült módot találni a kérdés részleges megoldására, aminek következtében bizonyos megállapított határidőn belül ezek & kölesönök kedvező árfolyamon visszafizetlhétők lesznek, legalább is addig a haitiárig, amely határig azokat belföldön refinanszírozták. Természetes, hogy ennek a kedvező visszafizetési lehetőségnek biztosítása áldozatokiba kerül, a pénzügyminiszter úrnak azonban sikerült ezeket az áldozatokat az érdiekeit pénzintézetiekkel elvállal tatni. így a kérdés ilyen megoldásának nemcsak abban van jelentősége, hogy a gazdák egy része most meg tud szabadulni ezektől a külföldii valutákra szóló adósságoktól, amelyek éppen bizonytalan értéküknél fogva állandó kellemetlen tételként jelentkeztek volna jövő számvetéseinkben, hanem abbatn is, hogy megfelelő esziköze lehet a mezőgazdasági lakosság egy rétegénél jelentkező fölös vásárlóerő levezetésének. Egészséges hiteléletet csak egészséges hitelszerveziet élhet. Szükséges tehát, hogy megtörténjék minden a hitelszervezet egészségesebbé ' tételére. Szükséges az, hogy a hitelszervezet egészségtelen hajtásait lenyessük és a hitelszervezet erős, egészséges hajtásait megfelelő alátámasztással megerősítsük. Ezt aeélt helyesen és az egész magyar hitelélet előnyére '•szolgálja az a piacreudezés, melyet a pénzügyminiszter úr a Pénzintézeti Központion keresztül éveken keresztül végzett az országban és amelynek különösen nagy jelentősége a visszatért országrészeken mutatkozik. De ez a piacrendezés ráterelte a figyelmet a vidéki pénzintézetek jelentőségére és ezzel kapcsolatban a hitelélet deoenfüralizáci ójának szükségességére. Az ilyen egészséges decentralizáció azonban, amely egy-egy vidék különleges gazdasági érdekének szolgálatát abban biztosíthatná, alig képzelhető el a nélkül, hogy elsősorban ne az érdekelt vidék pénzügyi erejét kapcsolja ats ügy szolgálatába. Ez pedig csak a vidéki pénzintézeteik tőkeerejének fokozásával történhetik. Ezért meggondolandó lenne az, nem lenne-e kívánatos, és ha igen, milyen eszközökkel lehetne előmozdítani a vidéki pénzintézetek tőkeerejének erősbödését. Annál a nagy érdeknél fogva, amely a háborús termelés pénzügyi szolgálatának ollá'tásávaJl kapcsolatiban a hitelszervezet zavartalan működléshez fűződik, még az elfogulatlan pénzügyi körűben is bizonyos aggályok merültek fel korábban, hogy &. zsidótörvény végréhajtásla nem fog-e a hitelszervezeti zavartalan működése tekintetében olyan zökkenőket előidézni, amelyeket éppen a mai nehéz időkben a hitel szempontjából mindlenképpen el kellene^ kerülni. Azt hiszem, az egész keresztény társadalom megelégedéssel állapíthatja meg, hogy a pénzintézeteknek keresztény" vonalra való átállítása, amely elsősorban a pénzintézeti kulcspozíciók megfelelő betöltésében nyilvánul meg, teljes mértékben sikerült Azok a bajok, amelyektől tartottak, nem következtek be. (Ügy vant Ügy van! jobbfelől és a középen.) A hitelszervezet minden értéke változatlanul átmentődött és a pénzintézetek a maguk