Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-313

146 Az országgyűlés képviselőházának 313­30 esztendős immobilizálásról vaw szó, hanem esetleg csak 5—6 esztendősről. Emellett azonban még javítani iis lehet a helyeztet, mert a pénz­ügyminiszter úrnak kétségtelenül módjában lesz a Nemzeti Bankkal karöltve olyan megol­dást találni, amely valamely megfelelő szerv beiktatásával vagy esetleg a nélkül is a pénz­intézeteiknek zsidó földbirtokosadósaival sízem­ben befagyó váltóköveteléseit megfelelően mo­bilizálja. Mintán meg vagyak arról győződve^ hogy ezekkel az intézkedésekkel a pénzintézeti hite­lezők joigOis érdekeinek tökéletes megvédésével és a íközéirdeikkel i& összhangban lehet a zsidó földbirtokost terhelő adósságokat likvidálni, kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ezeket az előadottakat a kérdés rendezésénél megfe­lelően fiigyelemibevenni méltóztassék, márcsak azért is, mert amikor a hitelszeirveziet teljesítő­képességével szemben az állam ési a magánosok: főik ózott igényeket kénytelenjeik támasztani, mindent eL kell követni a hitelszervezet meg­erősítéséire, tehát az elkerülhető és a hitelszer­vezet gesztióján kívül fekvő okokban rejlő veszteség kiküszöbölésére is. Ugyancsak a bizalom síkján mozgó általá­nos közhiteli szempontok kívánnák azt is, hogy a védettség intézménye, amely, habár nagy áldozatok árán, de mégis a válság idején és a válságot követő években hasznosan szolgálta a mezőgazdasági adósok Védelmét, most már minél előbb véglegesen felszámoltassék. Igaz, a védettség elvben már , megszűnt, miután azonban a teherrendezés óriási munkálata még esiak az ügyek kisebb részében fejeződött be, ténylegesen még ma is az ügyek legnagyobb részében fennáll, és> még ma is korlátozza egy* résizt a védett adósok hitelképességét, másrészt a hitelezők követelésiéinek érvényesítését. Ez most különösen károsnak ós méltánytalannak tűnik fel, amikor a változott viszonyok között az adósok védelme és a hitelezők jogainak meg­szorítása már alig indokolható, amikor például a termelés fokozását célzó kölcsönnek a védett földbirtokos hitelképtelensége miatt való el­maradása talán sokkal nagyobb közgazdasági kárt okoz, mint amekkora érdeke fűződik az adósnak a védelem fenntartásához. Azt hiszem, ezek a körülmények időszerűvé tennék annak a kérdésnek megvitatását, hogy milyen jogszabály módosításokkal vagy milyen gyakorlati intézkedésekkel lehetne a teherren­dezési eljárást egyszerűsíteni és gyorsítani és ezzel a gazdavédelmi rendelkezésiek fokozottabb ütemű lebontását előmozdítani. Az, eladósodás­nak az a mértéke, amely még ma is indokol­hatná az adósvédelmet és ennék megfelelően változatlanul szükségessé tenné at teherrende­zést, most már messze eltolódott azzal szem­ben, amit a korábbi rendezések megállapítot­tak, tehát megfontolás tárgyává lehetne azt is tenni, hogy az eladósodás bizonyos' enyhébb eseteiben nem lehetne-e egészen mellőzni a t!e­. herrendezaélst és a téherrendezég lebonyolítása nélkül befedezni az eljárást és megszüntetni a védettséget A magyar hiteléletnek — hitelezőknek és adósoknak — egyaránt régen vajúdó kérdése a külföldi valutára szóló záloglevelek ügyének rendezése. Valamennyien tudjuk aizt. hogy ez annyira összefügg a külföldi adósságok álta­lános rendezésiének kérdésével, hogy ezt elkülö­nítetten, véglegesen és gyökeresen megoldani ma nem lehet. ^Miután pedig a ikülföldi adós­ságok rendezésére természetesen most egyálta­lában sor-nem 1 kerülhet, alig volt elképzelhető, ülése 1942 november 24-én, kedden. bogy a külföldi valutára szóló záloglevélköl­csönök ügyét most egyáltalában napirendre lehet tűzni. Éppen' ezért igen kellemes megle­petés vált mindenki számára a pénzügyminisz­ter úrnak az a bejelentése, hogy a hitelező pénzintézetekkel történt megállapodás útján kikerült módot találni a kérdés részleges meg­oldására, aminek következtében bizonyos meg­állapított határidőn belül ezek & kölesönök kedvező árfolyamon visszafizetlhétők lesznek, legalább is addig a haitiárig, amely határig azokat belföldön refinanszírozták. Természe­tes, hogy ennek a kedvező visszafizetési lehe­tőségnek biztosítása áldozatokiba kerül, a pénz­ügyminiszter úrnak azonban sikerült ezeket az áldozatokat az érdiekeit pénzintézetiekkel elvál­lal tatni. így a kérdés ilyen megoldásának nem­csak abban van jelentősége, hogy a gazdák egy része most meg tud szabadulni ezektől a külföldii valutákra szóló adósságoktól, ame­lyek éppen bizonytalan értéküknél fogva ál­landó kellemetlen tételként jelentkeztek volna jövő számvetéseinkben, hanem abbatn is, hogy megfelelő esziköze lehet a mezőgazdasági la­kosság egy rétegénél jelentkező fölös vásárló­erő levezetésének. Egészséges hiteléletet csak egészséges hi­telszerveziet élhet. Szükséges tehát, hogy meg­történjék minden a hitelszervezet egészsége­sebbé ' tételére. Szükséges az, hogy a hitelszer­vezet egészségtelen hajtásait lenyessük és a hitelszervezet erős, egészséges hajtásait meg­felelő alátámasztással megerősítsük. Ezt aeélt helyesen és az egész magyar hitelélet előnyére '•szolgálja az a piacreudezés, melyet a pénzügy­miniszter úr a Pénzintézeti Központion keresz­tül éveken keresztül végzett az országban és amelynek különösen nagy jelentősége a vissza­tért országrészeken mutatkozik. De ez a piacrendezés ráterelte a figyelmet a vidéki pénzintézetek jelentőségére és ezzel kapcsolatban a hitelélet deoenfüralizáci ójá­nak szükségességére. Az ilyen egészséges decentralizáció azonban, amely egy-egy vidék különleges gazdasági érdekének szolgálatát abban biztosíthatná, alig képzelhető el a nélkül, hogy elsősorban ne az érdekelt vi­dék pénzügyi erejét kapcsolja ats ügy szol­gálatába. Ez pedig csak a vidéki pénzinté­zeteik tőkeerejének fokozásával történhetik. Ezért meggondolandó lenne az, nem lenne-e kívánatos, és ha igen, milyen eszközökkel le­hetne előmozdítani a vidéki pénzintézetek tőkeerejének erősbödését. Annál a nagy érdeknél fogva, amely a há­borús termelés pénzügyi szolgálatának ollá'tá­sávaJl kapcsolatiban a hitelszervezet zavarta­lan működléshez fűződik, még az elfogulatlan pénzügyi körűben is bizonyos aggályok me­rültek fel korábban, hogy &. zsidótörvény vég­réhajtásla nem fog-e a hitelszervezeti zavarta­lan működése tekintetében olyan zökkenőket előidézni, amelyeket éppen a mai nehéz idők­ben a hitel szempontjából mindlenképpen el kellene^ kerülni. Azt hiszem, az egész keresz­tény társadalom megelégedéssel állapíthatja meg, hogy a pénzintézeteknek keresztény" vo­nalra való átállítása, amely elsősorban a pénz­intézeti kulcspozíciók megfelelő betöltésében nyilvánul meg, teljes mértékben sikerült Azok a bajok, amelyektől tartottak, nem következ­tek be. (Ügy vant Ügy van! jobbfelől és a kö­zépen.) A hitelszervezet minden értéke változatla­nul átmentődött és a pénzintézetek a maguk

Next

/
Oldalképek
Tartalom