Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-312
Az orszâggyûiês képviselőházának SÎ2. ütése 1942 november 23-án, jiettfőn. 125 Ebből a helyes alapelvből kiindulva már most meg kellene tenni azokat a lépéseket, amelyek ezt a helyes alapelvet gyakorlatilag is keresztülvihetővé teszik. Nevezetesen, az első lépés — véleményem és javaslatom, szerint — az volna, ha már tmost a tél folyamán, január hónapban kivétel nélkül minden gazdaságot összeírnánk és egyúttal bejelentésre köteleznének atekintetben, hogy a mostani gazdasági évben milyen területen» mit óhajt termelni. A kataszteri birtokívek minden községben a helyszínen vannak. Ezek alapján minden kisebb birtokossal meg lehet a községházán beszélni azt, hogy búzából, kukoricából, magvakból, szóval az összes terményekből űd az ő vetési és termelési tervezete. A száz holdon felüli birtokokat leghelyesebb volna köjavetlenül a közellátási miniszter úrnak kezébe vennie és ott lehetne nyilvántartásba venni a jövő évi termelési programjukat. Ez által az összeírás és ellenőrzés által bizonyos mértékig rá is volnának kényszerítve a gazdák arra» hogy tény leg készítsenek egy vetési, gazdálkodási tervet és annak alapján dolgozzanak. Ha már most január hó végén az összesítő sekből a miniszter úr látja, hogy a gazdálkodás milyen irányban halad, tehát mennyit akartak bevetni, mennyi van bevetve és mennyit akarnak bevetni ebből és ebből a terményből, akkor ahhoz képest számításokat csinálhat, hogy gyengeközepes termést feltételezve ebből a vetésből, mennyi termés várható. Ekkor még utasítást adhat, ha azt látja, hogy a vetésterület nagyságát emelni vagy csökkenteni kell, különösen a nagyobb gazdaságoknál egészen könnyen kivihető, hogy a vetési területeket megváltoztassák, csökkentsék, vagy növeljék. Ilymódon tehát már az év elején, januárban volna a miniszternek egy alapja arra, hogy a következő időben milyen számításokat csináljon. Erre azért van feltétlenül szükség, mert azok a termésbecslések, amelyeket eddig kaptak a minisztériumok, mind a levegőben lógtak (Szász Lajos közellátásügyi miniszter: Azok gyengék voltak!), s ennek következte beim szá mították el magukat a minisztériumok és számította el magát mindenki. T. Képviselőház! Azért is helyes volna egy ilyen összeírásnak, egy ilyen alaptervmek az elkészítése, mert ezáltal lehetővé volna téve, hogy a gazdákat ne kényszerítsék esetleg olyan termelésre, amelyet ők nem akarnak. A termelés szabadságát lehetőleg meg kell hagyni olyan keretben, hogy amellett el lehessen látni az ország ellátatlanjait- A nagyobb gazdaságok terahelésének kényszerrel való irányítása sokkal jobban kivihető, mint a kisgazdaságoké" Ha egy ilyen alaptervet készítettünk, akkor egy további lépés az lenne, hogy lehetőleg az önellátásra rendezkedjünk be nemcsak országosan, hanem úgy az egyes gazdaságokban, mint az egyes községek keretén belül. (Szász Lajos közellátásügyi miniszter: Azt nem!) Nevezetesen így megtakaríthatunk igen sok fuvarköltséget, igen nagymennyiségű adminisztrációt, s tisztábban látjuk, hogy mi a felesleg és mivel rendelkezünk. Ha tehát a községeken belül az önellátást lehetőleg keresztülvísszük, ami alatt természeteseim azt értem, hogy a községben termelt gabonából lássák el a közság ellátatlanjait s ami felesleg marad, azt vigyék ki a községből, a községben termelt többi terményt is ott használják el, és csak azt vigyék ki a községből, ami 1 felesleg még marad, szóval ha ezt az egész vonalon végigvezetjük, rengeteg fuvarköltséget és rengeteg adminisztrációt takarítunk meg. A következő lépés az volna a helyesebb ügyvitel megvalósításában, ha a miniszter úr — amint ez szükséges is — megállapítaná az ország egész lakosságának szükségletét azokban a cikkekben, amelyeket közellátás útján akar fedezni, kenyérgabonában, zsírban és egyéb fontos szükségletekben., Ha most mindéin lakosra — beleértve a termelőket, beleértve kivétel nélkül minden lelket — globálisan megállapítjuk, hogy mennyit tesz ki a szükséglet, akkor ezt bizonyos pontszámmal, bizonyos egységszámmal lehet kifejezni, s akkor ezeket az egységszámokat eloszthatjuk az egyes járások, az egyes vármegyék vagy esetleg az egyes községek között, ez már tisztán elosztási feladat. Akkor nem lenne szükség arra, hogy ezt az ominózus kataszteri alapot vegyük figyelembe, mert ezáltal olyan nehézségek állhatnak elő, amelyeket nem leszünk képesek leküzdeni s bizonyos osztályellentét fog a kisbirtokos és a nagybirtokos között előállni. Olyan nehézségek, amelyekről előttem szólott igen t- képviselőtársam szintén mondotta, hogy a kisbirtok bele fog roppanni azokba a beszolgáitlatási kötelezettségekbe, amiket kataszteri alapon^ szabunk ki reá. Elleniben, ha ezt a pontszámot, amelyet az ellátatlanok, illetőleg az összes lelkek ellátási igénye kitesz, elosztjuk és bizonyos kontingensben járásonként, községenként vagy vármegyénként kiszabjuk, ahogyan ezt a legpraktikusabban keresztül lehet vinni, akkor az egyes járások, vagy egyes^ községek a kiszabott kontingenst le fogják szállítani; termesztésen akkor már az egyes termelőknek az igényei is benne lesznek ebben a mennyiségben. Igen egyszerű ez, de, hogy világosabbá tegyem az egész dolgot, a helyzet a következőkép alakulna. Egy községben mondjuk, van ezer lélek, ezeknek ellátására ezer pontszám szükségesEbben benne vannak a termelők is. Ha ők a maguk részére megtartják a megfelelő mennyiséget, ezáltal már tulajdonképpen a közellátás mennyiségéből levontak egy részt, tehát a közellátásra kevesebb szükséges. így az öt, vagy háromholdas birtokból, ahonnan a család létszáma miatt nem lehet kiadni semmiféle felesleget, mert még talán arra is alig vagy egyáltalán mem lesz elég, hogy az a gazdaság saját magát eltartsa, konszumálódik az általuk elfogyasztott mennyiség abban,, amit be kellett volna szolgáltatni. így lehet megoldani az önellátást. De ha kataszteri jövedelmi alapon kell beszolgáltatni bizonyos mennyiséget, akkor ennek következtében csak rossz hangulat támad a vidéken, azt mondják, képtelenek vagyunk ezt teljesíteni, keresik tehát az emberek á módot arra, hogyan tudjanak a maguk részére mégis annyit biztosítani, hogy legalább a maguk fennmaradása lehetséges legyen- Azt szeretném ugyanis ezzel a világos elosztási rendszerrel elérni, hogy az emberek ne legyenek kénytelenek arra gondolni, hogy saját magukról hogyan gondoskodnak, mert a legrosszabb a közellátás szempontjából, ha a termelő azt mondja, hogy nekem, hogy ha törik, ha szakad magamról gondoskodnom kell, mert különben nem gondoskodnak rólam, hiszen mindent el akarnak tőlem venni. Ha viszont azt mondjuk aeki, hogy ha te a reád eső részt a magad földjéből megtarthatod, és annyi biztosan megmarad neked, amennyi kell, csak a felesleget vagy kénytelen leadni, akkor megl nyugszik.
