Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-312
Az országgyűlés képviselőházának 312. nyészteni a maga állatállományát, látjuk. hogy kisgazda udvarokban vannak 2Ch-22 liter tejet adó tehenek, ezután ie ki tudná tenyészteni, de nem tud abrakot kapni- Most mindegyiknek az a panasza, hogy alig ad 10—12 litert az a tehén, amelynek azelőtt naponta 22—24 liter teje volt. Kérem az államtitkár urat, legyen a gazdák segítségére, kapcsolja be azokat a milliós tömegeket a közellátásba, hogy szívvel-lélekkel, éjt nappallá téve dolgozhassanak a hazáért. Oldjuk meg anár egyszer közmegelégedésre, amennyire lehetséges a zsírkérdést és az ország minden közellátási problémáját. A kisgazdák legnagyobb sérelme az, hogy az iparcikkek árát a megállapításkor nem azzal a szigorú mértékkel mérik, mint a mezőgazdasági cikkekét. Mi nem vagyunk árdrágítók. A gazdák teljesen meg vannak elégedve a 30 pengős búzaárral, (ha nem engedik fel az, iparcikkek árát öt-hatszáz, százalékkal. Legyen szabad nekem két esetet elmondalni. 1939-ben a felszabaduláskor egy közönséges gyapjuszvetter ára 14 pengő volt s az megfelelt akkor 47 kiló búzának. Most 1942-ben az a szvetter 82 pengő, így 277 kilogramm búzát kell érte fizetni- Kérdem, szabad-e a kereskedelem vagyonát meghatszorozni akkor, amikor az a mezőgazda szívvel-lélekkel adja búzáját, mindem termeivényét hivatalos maximális áron. Kérdem az álllacmitltkár úritól, egyenlő mértékkel mértek-e ennek az országfenntartó és megőrző kisgazdatársadalomnak? Nem kön y nyelmű vétek-e ilyesmit megengedni vele szemben? Továbbmegyek. A felszabaduláskor egy pár csizma 30 pengő volt. A magyar gazdának aranyfedezete, valutája mindig a búza volt. Ennek a 30 pengős csizmának az ára, egy mázsa búza volt- 1942-ben 220 pengőért csinálnak egy pár csizmát és így annak 733 kilogramm búza az ára. Alig lehet cipőt jegyre kapni és ha kap is az ember, jó cipőért 100 pengőt kell fizetni, az, ára tehát 3 mázsa és 33 kilogramm búza. Ez a kérdés vau napirenden a kisgazdák közt. Amikor ezek a szigorú rendelkezések jönnek, örömmel álljuk azokat, mint az előttem szólott képviselőtársam mondta, elfogadjuk még a szigor legdrasztikusabb eszközét is, statuáljunk egyszer már példát ebben az országban,, hogy nem lehet a közösség ellen büntetlenül véteni. Tiltakozunk az ellen azonban, hogy a kisgazdatársadalmat a sajtóban egy nevezőre hozzák, egy alapon említik a síboló zsidókkal. Tiltakozom ez ellen azért is, mert minden időben s mindenkor a gazdatársadalom volt elsősorban a nemzet gerince,, az ország fenntartója és védelmezője. Elvárjuk a felelőtlen sajtótól, hogy egy nap sem említse, semmi esetre se ve* gye egy lapra a zsidó áruelrejtőket és a gazdatársadalmat. Amikor azonban ilyen áriak vannak, ilyen árkülönbözetlek, hogy így felengedik az iparcikkek árait, az a kisgazda mégis re van kényszerítve, mert szorgalmas munkájának gyümölcséből, ha maximális áron adja el, családját felruházni nem tudja. Azt tudjuk, hogy a lakosságnak csak a negyedrésze jut jegyhez, több jegyet nem adnak ki, hivatalos áron nem lehet több lábbelit kiadni. Ilyen lábbeli csak minden negyedik magyarnak jut- A gazda rá lenne kényszerítve arra, hogy mezítelenül járiassaj gyermekét. Akinek azonban pénze van, annak van cipője, van csizmája, feketén lehet kapni. Ha a kisgazda cserébe adja a búzáját cipőért, ezen ne is ütközzünk meg; Nincs jolése 1942 november 23-án, hétfön. 123 gunkban szigorú erkölcsi mértékkel büntetni, amikor ilyen kirívó esetek vannak, hogy az iparcikkek árát szabad felemelni négyszer-ötször- Szóvá kell tennem azt is, hogy az állatrekvirálásokra a mai viszonyok között semmi szükség nincs. Ha a gazdatársadalom vásárra viszi állatait, azok 70%-a eladatlanul megy újra haza. Ha tehát a hatóságok kimennek a vásárra, ott elég marhát vehetnek., A rekvirálásoknál viszont néha nagyon igazságtalan esetek fordulnak el. Tudok egy községet, ahol van nagybirtok,, van mintagazdaság tehenészettel, úgy, hogy ott sok a törzskönyvezett tehén- A törzskönyvezett állatokat mentesítették a rekvirálás alól, úgy, hogy megtörtént, hogy akinek egy tehene volt, éppen azt az egy tehenet vitték el a faluból, mert az nem volt törzskönyvezve. Nem látom szükségét a rekvirálásoknak, amikor ugyanazon az áron éppen elég állatot lehet vásárolni a vásárokon, sőt még több állatot lehetne így beszerezni, hiszen sok helyen óriási niarhemennyiség kerül piacra a nagy takarmányhiány miattDe szóvá kell! tennem azt is, hogy a vásárlások során a MÁSz minden rizikó'vállalása nélkül egyetlen marhánál 54 pengőt vág zsebre. Ez ellen a gazdatársadalom nevében tiltakoznom kell, mert hiszen a MÁSz egyszer sem etette meg azt a tehenet, vagy borjút, ia kisgazda pedig 3—4 évig vesződik vele, éjt nappala téve. Azi a) tény, hogy a MÁSz 12%-ot vág zsebre iMileltéktelienül, a kisgazldatárisladalom amúgy is nehéz helyzetét még jobban súlyosbítja, anélkül, hogy ebből a közülletnek bármi hasznai is volna. Ezzel nem olcsóbbodik! meg a húsellátás,, sőt súlyos akadálya annaík, mert a kisgazdái ezzel az 54 pengővel is kevesebbet kap és ez az összeg al közfogyasztást terheli meg. Kérem a miniszetr urat, hogv miután én nem ismerek nyomósabb okot annál, hogy ez a pénz a MÁSz kasszájába menjen, törölje ezt a rendszert teljesen, ha pedig ezt az összeget a honvédség céljaira, vagy más komolyabb célra fordítjai, akkor kérek erre vonatkozólag felvilágosítást. De felhívom a miniszter úr figyelmét a cukorrépa-termelés kérdésére is. Nagy megbotránkozással!^ tapasztaltam, hogy ennél a nagyfontosságú iparcikknél milyen visszás helyzet található. Meggyőződésem, hogy a cukormenynyiséget évente 50%-kial tudnánk emelni minden különösebb többletkiadás nélkül és emellett abrakban is 50%-kai többet nyernénk, ha a miniszter úr a földmívelésügyi miniszter úrral egyetértve erősen belenyúlna ebbe a kérdésbe. Németországban kitenyésztették a cukorrépa magot, amely a német éghajlatnak talán nagyon megfelelő, hiszen ott az, éghajlat nedvesebb. Ennek al répánaki nagyobbl a cukortartalma. (Szász Lajos közellátásügyi miniszter: Ennek a magmák használata már el van tiltvai.) Hogy mennyire el vain tiltva, arra mindjárt rá fogok térni. Ennekí a répának a cukortartalma 24%-osi, míg az eddig Magyarországban vetett É-magból nyert répa cukortartalma 16—17%._ Ezi volt szokásban a termelésnél és nagyon jó jövedelmet isi hozott. A magam gazdaságából, de más gazdaságokból is sok példát tudnék felhozni ebiben a kérdésben. Egy Juhász nevű barátomnak volt száz, hold cukorrépája és amikor ebbe Z-magot vetett, holdanként 75 mázsa répája termett. Abbóll a 75 mázsa répából 18 mázsa) cukor termett. Az én gazdaságomban is, megtörtént ez úgy, Logy a gyárakikial közöltem, csak abham az 18*
