Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

Az országgyűlés képviselőházának 312. junk semmit, ez sokkal jobb. Azt is mondottam, hogy nem szabad étvágyat csinálni, (Szász Lajos közellátási miniszter: Én aztán nem csinálok! — Derültség.) mert bal éveken keresztül állandóiam azt hirdetjük, Mogy ia termés! jó, hogy mindenünk megvan és itt üli ia miniszter úr, aki talán borzasztó szituációban van, mert felelni kénytelen azért, _ amit három éven kenesztül csináltak... (Zaj.) aki éveiken kereszült mint a pénzügyek legkitűnőbb szakértője, magasan állt és most a pénzügyből idejött és nem tudja, mit tegyen... (Szász Lajos közellátási miniszter: — Tudom! — Derültség.) Éveken keresztül magyaráztuk, hogy itt minden megvan, honoráljuk és tudjuk a miniszter úr nehéz helyzetét és mindnyájunk kötelessége, hogy a nemzetet felvilágosítsuk, de egy rossz propagandával ezt nem lehet megcsinálni. (Szász Lajos közellátási miniszter: Hát az én propagandám csak nem csinál étvágyat?!) Őszintén megvallom, hogy a miniszter úrnak igen könnyű lesz propagandát csinálni, mert őszinte szóval messzire fog menni. Itt van a jegyek kérdése. Jegyeket adtunk. Én tavaly erről a helyről mondottam* hogy ha jegyet adunk, csak annyi jegyet adjunk, amenynyit be tudunk váltani. Semmi sem rosszabb, mint ha jegyeket adniak! és az emberek ott állanak és nem kapják meg azt, ami nekik dukálLehet ebben az országban feketepiac, de a legfontosabb az, hogy a jegyére mindenki megkapja azt, ami

1 ineki dukál. A gazdag, a szegény, mindenki egyformán megkapjia azt, ami neki az elet fenntartására szükséges. (Úgy van! Ügy van!) Most még egy pár szót.szeretnék szólni a mezőgazdasági munkások ellátásáról. Tény, hogy a mezőgazdasági munkás igen nehéz munkát végez- Idáig a mezőgazdasági munkások részére csak ígéretet kaptunk. A textilellátás ma már igen sürgős, hiszen november végén vagyunk és még a mai napig késik, azonkívül nem kapták még meg a cipőt. A cipőkérdés is borzasztó gyengén van tehát megoldva, pedig amikor elolvad a hó s jönnek a tavaszi munkák, a sáros talajban az emberek nem fognak tudni dolgozni, mert nem lesznek abban a helyzetben,, hogy valamiképpen felöltözköd jenek. Nagyon fontos, hogy a munkások életszínvonalát megtartsuk, mert ha nincs munkás, meg fog állni a termelésDe itt van a fakérdés is. Az újságban olvastam azt is, hogy a fakérdés, meg van oldva. Pedig a fakérdés ma még gyöngén van megoldva. (Németh Andor: Sehogy sincs!) A gabona utazik Sepsiszentgyörgytől Szombathelyig és vissza, ezért nincs vagon. (Szász Lajos közellátási miniszter: Én irtarri volna, hogy a fakérdés meg van oldva?) Éppen az előbb voltam bátor mondani és ezért nagyon szeretném, hogy ezt a kérdést is a közellátásra bíznak. (Szász Lajos közellátási^ miniszter tagadólag int. — Derültség.) Dunántúl az idén favágiásra nagyoim sok helyen nem találtak famunkást. Nincs famunkás, nem kapunk. Egy-egy erdőkimérésnél kéthárom ember jelentkezett. Itt kell a kérdést megfogni. Ez egy fontos kérdés, hiszen a jövőre is lesz egy észten dő. (Zaj.) Én az egész közellátási kérdést nagyon fontosnak tartom és remélem, hogy a miniszter úr. vezetése alatt ezek a kérdések is megnyugtatóan fogwmk megoldást nyerni. Tessék elhinni miniszter úr, ha az emberek visszakapják bizalmukat, bizalommal várják a miniszter úr imtézkedéKÉPVISEIiöHÁZI NAPLÓ XVI. ! lése 1942 november 23'án, hé%tőn. 121 seit, ha azok kegyetlenek is, de igazságosak Bármilyent kegyetlenek legyenek ezek az intézkedések, ne tessék visszariadni a közélelmezés vámszedőitől és — ha másképpen! nem megy — tessék akasztófávali rendet teremteni. (Mozgás a jobboldalon.) Én azt hiszem, hogy ha a legnagyobb eréllyel méltóztatik megfogni ezt a kérdést, rendet lehet teremteni. Tudom, hogy a közellátási minisztériumban a) (mfunka menni fog, hiszen olt kell; hogy lebegjen ai közellátási minisztérium nagy halottjának, Győrffy-Bengyel Sándor volt miniszternek a képe, akit mondhatnám íróasztalánál ért utói a halál s aki megmutalttla, hogyan kell egy országért dolgozni. Én tudom azt, hogy a, miniszittar ur ebben a szellemben fog dolgozni és kérem a miniszter urat, hogy ne veszítse el a kedvét a támadások ellenére sem (Felkiáltások a Jobb- és baloldalon: Senki sem támadja!), Kívánom, hogy alz ország köElélelmezése egyenes vágányra kerüljön. Végezetül egyet: az országnak gratulálni kell, hogy ilyen közellátásügyi minisztert kapott (Ügy van! Ügy van! Éljenzés jobbfelől.) A költségvetést ezért elfogadóim. (Éljenzés és taps jobbfelől. Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Pintér Béla! Elnök: Pintér Béla' képviselő urat illeti a szó. Pintér Béla: Mélyen t Ház! A mai napon úgy az ellenzék, mint^ a kormánypárt szónokai vázolták > 'aiz ország súlyos helyzetéit az ellátás terén. Miniden gondolatunk arra irányul, hogy ebből a nehéz helyzetből kivezessük az országot. Amikor ezt a helyzetet jellemezizük, öetn lehet elmulasztani azt. hogy vissza ne tekint-, sünk a múltba, és meg ne keressük, mi vezetett oda, hogy most ilyen mélyponton van a közellátási. Az első súlyos hiba az volt. hogy amikor már háború volt, bőséges búzakészletünket eozinálták. (Ráíz Kálmán: 1933. augusztusa. ban!) Ez olyan nagy rövidlátás volt, amely most különösen, érezteti hatását Azután még egy végzetles hiba az volt, hogy amióta ezt a búzakészletünket állatainkkal felétettük, még nem volt kormány in tézkedés a Jurcsek-féle elgondolás előtt, amely szabályozta volna az élelmiszerellátás, a kenyérellátás szerves megoldásának kérdését és eztl csak most legutóbb Jurcsek államtitlkár úr hozta. Üdvözlöm ezt a ter. vet alzért, hogy már egyszer irányítás került a mezőgazdaságba és a mezőgazdaság tudja, hogy ez a terv mit akar. Ennek a tervnek részleteivel léin nem fojglalkozom, miaijd alz idő fogja meg. mutatni, hogy ez a terv mennyire lesz helytálló. Csorba Sándor előttem szólott képviselőtársam megemlítette azt, hogy az összes eddig megjelent közélelmezési rendelkezésiek

1 között a kukoricabeszolgáltatási rendelet a legalaposabb. Nem akarok azzal foglalkozni, hogy milyen helytelenül történik a kivetés, amikor nem vették figyelembe azt, hogy mennyi termett és amellett a kisgazdatarsadialmat, amelynek kezén van az ország állatállományának 80%-a, takarmány és abrak nélkül hagyták. Az egész rendelkezésnek abban látom legnagyobb helytelenségét és legszomorúbb kihatását a jövőre, hogy az állatállománynak nem biztosított az abrakkészletből táplálékot. Ennek én súlyos következményeitől! félek és azért kérem a miniszter urat, adjon ki egy olyan utasítást, hogy bizonyos esetben vegyék figyelembe az állattartó gazdáknál «i szükségletet 18