Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

Az országgyűlés képviselőházának 312. nyeresége pedig már tiszta haszon volt. Ha hoztunk arról törvényt, hogy ezeket igen súlyo­san lehet büntetni, akkor méltóztassék ezekkel szemben a legsúlyosabb szankciókat alkal­mazni. A termelési kérdésiekhez nem akarok hozzá­szólni, mert nem érzem magamat szakember­nek. Nem vagyok gazda, mégis méltóztassanak gazdatársaim nekem, mint urbánus embernek megengedni, ha én azt mondom, hogy a köz­ellátás szempontjából a gazdák — nagyon fino­man akarom magamat kifejezni — vagy a gaz­datársadalom egy része, •*- a világért sem aka­rok általánosítani — tehetett volna többet, te­hát, mondjuk, beszolgáltathatott volna töblbet, mint amennyit de fiajctto adott a közellátás cél­jaira. Helyesen mondotta Csorba képviselőtársam, hogy ez talán a közösségi szellem hiányából folyik. Eiemélhetőleg a miniszter úr olyan ki­tűnő mesternek fog bizonyulni ebben a kérdés­ben, hogy méltóztatik őket erre a közősségi szellemre megtanítani a legalkalmasabb mód­szerekkel, amelyek éppen rendelkezésre Jognak állni ia miniszter úrnak- (Szász Lajos köz­ellátási miniszter: Nádpálcával?) A másik dolog pedig a következő. Azok a képviselőtársaim, akik gazdák, mondották ne­kem, hogy nagyon vigyázni kell a mezőgazda­sággal kapcsolatban hozott intézkedéseknél, meirt ezek alkalmasak lehetnek amaj, hogy akár az állatállomány csökkentése révén, akár más intézkedések révén a magyar mezőgazdaság helyzetét is iszonyú mértékben lerontsák. Én nem 'tudok ezzel szakszerűséigi szempontból vi­tatkozni, bár nekem is volnának észrevételeim, mert azt hiszem, hogy ha most valami kis nsorba fog esni hosszú évtizedekre elgondolt magyar mezőgazdasági munkaprogrammun­kon, az nem lesz olyan óriási nagy tragédia, mert ezeket három-négy-öt év múlva, szóval amikor annak az ideje elérkezik, megint ki lehet javítani. Még ha a, föld szenvedné is ká­rát, azt is meig lehet utólag majd jafvítani, ha az állatállomány '. lecsökkennék, azt is fel le­het utólag szaporítani, de ha az emberek éhez­nek ma, azon nem lehet másképpen segíteni, esek úgy, ha enni adunk nekik. Nagyon szelle­mesen mondotta Csorba "igen t. képviselőtár­sam; az a probléma, hogy az emberi pusztuljon el vaigy az állat? Ha ez a kérdés, akkor min­der esetre mégis az ember az elsőrendűen fpn­tos. (Szász Lajos közellátásügyi miniszter: Egyiknek se muszáj elpusztulnia!) Ez csak egy nagyon szélsőséges példa voit. Azt kell kérnem« hogy a mai nehéz időben mégis fo­gadják a gazdák szívesen azokat az intézkedé­seket is. amelyek látszólag hosszú, időkre szóló terheket jelenetének, mert ezeket a károkat; évek múlva majd helyre lehet hozni, de ha a közellátás terheiből kifolyólag^ politikai vagy más tekintetben nehézségek támadnának, azo­kat nehéz lenne majd négy-öt év múlva repa­rálni. Ugyanakkor azonban, amikor mint fo­gyasztó szólalok fel, miért nem vagyok ter­melő, nem érhetem be azzal, hogy pusztán a termelésben és a szétosztásban mutatkozó hi­bákra mutassak rá. hanem ha tárgyilagos akarok lenni, rá kell, mutassak a fogyasztók­nál mutatkozó hibákra ia. Csak egy példára mutatok rá és ez a sorbanállás. Nekem nagy gyakorlatom van a sorbanálláshan, mert f az első világháború idején, mint gyermek, bősé­KÜPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. i _ ^ ülése 1Ù42 november 23-án, hetfoú* 113 igesen álltam sorban zsírért, kenyérért, vajért. Nagyon jól tudom, hogy akkor sem volt tulaj­donképpen szükség rá és ma is állítom, hogy nincsen rá szükség. Ezt egy ellenkező példá­val is tudnám, igazolni. Ha az ember Budapes­ten jár-kel, nagyszámban látja az emberekéit sorbaállni, de ha statisztikát készítenénk arról, hogy hányan állanak sorban és hányan ném, akkor mégis csak azt látnók, hogy Budapest lakosságániaki azt hiszem, maximálisain egy-két százaléka teszi ezt, a ittöbbi pedig megkapja az árut anélküli is. Nem akarok túlságosan nép­szerűtlen dolgokat mondani, de akárhányszor a sorbanállásnak mégis csak egy bizonyos fokú pszichológiai >— nem akarok más 1 kifej eaést használni — (Szász Lajos közellátásügyi mi­niszter: És gazdasági!) kaszinó jellege is van. Amikor ma tilos gyűléseket tartani, akkor a gyűlést ott szabadjára engedjük: ott nemcsak­hogy gyűlést szabad tartani, hanem az izgatás­nak még a melgfelelő rendőri ellenőrzése sincs meg. (ügy van! Ügy van!) Sorbaállanak például olyan árucikkekért, amelyeket nem jegyre adnak, sorbaállanak például vajért. Én fél esztendeje, vagy nem tudom müóta nem jutottam vajhoz, nem enge­dek ezért sorbaállni és meg vagyok vaj nélkül. Aki nem tud meglenni nélküle, az álljon érte sorba, de akkor ne panaszkodjék. A másik eset pedig az, hogy sorbaáUamak olyanok is, — ezt is meg kell említenem — akik soihia életükben vajat nem ettek és nem esznek most sem, ha­nem az illetők maguk, családjukkal együtt összeszednek néhány helyen vajat és azután el­mennek, eladják a zsidóknak zugban. Ez a má­sik oldala a dolognak. Talán nem túlságosan népszerű, de ezt is meg kell állapítanom, és ezt ik csak mint tüne­tet hozom fel. Támadhatnak olyan jelenségek, ahol a fogyasztó szidja a közellátásügyi mi­nisztert, holott a közellátásügyi miniszter. akárhány esetben ugyanolyan joggal szidhatja magát a fogyasztót is. Ebben a tekintetben igen sokat remélünk a rajonirozástól és nagyon kérjük a milniszter urat, hogy ezt a továbbiak­ban is hajtsa végre. Ami pedig általában a jövőt illeti, kevés rendelkezésemre álló időm alatt még a Németfh Andor képviselőtársam által mondottakra sze­retnék rámutatni. A Jurcsek-féle rendelettől mindnyájan nagyon sokat várunk, csak én is azt kérdezem, amit Németh Andor képviselő­társam kérdezett, vájjon miikor, hogyan és kik álltai lesz ez végrehajtva — többet isi szerettem volna erről beszélni, de nein futja az időm­ből i— és nem leisz-e ebből is olyan bürokrácia, mint amilyent sokszor tapasztaltunk 1 ! A másik főproblémai, amelyben most. már szeretném összefoglalni egész mondani valói* mat, — egypár szóval rá szerettem volna erre is térnij, de nemigen jut rá időm — hogy a mai nehéz időkben első jelszó: termelni, termelni és termelni, de azt termelni, amit a közellátási miniszter, ismervén a piac nehézségeit, meg­szab. Hogy azután két év mulvai vagy három év múlva hogyan lesz, azon most ne törjük a fejünket. Rendőrrel valóbam nem lehet ter­melni és nem lehet géppuskával irányítani a termelést. Ezt régen tudjuk, Vámnak azonban ennek más eszközei is. Arra kérem a miniszter urat, kísérelje meg minden rendelkezésre álló eszközzel a termelés fokozását olyan, módon, hogy a termelőknek kedvük ils legyen elhhez, s amikor ilymódon a megfelelő készleteket biz­tosítani tudta, azokat ossza szét az elképzelhető 17 ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom