Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-312

Az országgyűlés képviselőházának 312. utoljára.) Nem lehet vitatni azt, hogy a kisés nagybirtok kataszteri tiszta jövedelme között jelentős különbségek vannak. Először is kisebb a nagybirtok kataszteri tiszta jöve'lelimie, másodszor való tény az és mindig ettre hivatkoztak, valahiányszor a földkérdés előtérbe került, hogy szemtermelésben többet ad boldankint a nagybirtok. A fogyasztás egy nagy birtoklón lényegesen kisebb, mint a népes klisgazdaesaládban. E három előny lehetővé teszi, hogy az a nagybirtok többet szolgáltasson be, mint amennyit a rendelet elő fog írni számára, azonban a kisbirtok számára e*z teljesen lehetetlen. Kétféle búzaár lesz tehát Magyarországon, egy nagybirtokosi búzaár és egy kisbirtokos' búzaár. Ilyet tereimitöni wem szabad, mert ez igazságtalanság, ezért viselnie kell a felelősséget az államtitkár úrnak és a miniszter úrnak Isten, em'heir é& a történelöm előtt egyaránt. (Zaj. — Elnök csenget,) Ki fogja ezt az egész dolgot lebonyolítani? Kérdezem én is, mint NémeHh Andor képviselőtársam'? A jegyző fogja lebonyolítani? A jegyző nem bonyolíthatja le, mert már'nem is lehet vele szóbaállhi, annyiféle munkája van. Agyon terhelik úgy, hogy nem jut ideje arra, hogy szóbaálljon az ügyesbajos dolgokkal, panaszokkal odaérkező paraszt emberekkel. Ha ezt rá aikarják bízni a jegyzőre, akkor a jegyző közigazgatási tevékenységével teljes mértékben felhagyhat és kizárólag ezt intézheti. Hiszen világos példa van rá, nem tudják pontosan leadminisztrálni azt sem. amit az Őszi mélyszántással kapcsolatban kiadtak mint rendeletiét. Nem tudják pontosan megállapítani .hogy ki szántott le, ki neím szántott le. több-e az őszi vetés, mint a tavalyi volt, vagy kevesebb. A bizottságban nagyon jól mondotta Teleki Béla ft. képviselőtársam, hogy az egész rendeletet úgy kellett volna megfogalmazni: 10 pengőitt kap holdankint az a kisbirtokos, aki jóbarátságban van a jegyzővel. (Zaj és derültség.) '. Felvetődött az a kérdés is ezzel a rendeilettervezettél kapcsolatban, hogy mi lesz azzal a kisbirtokosesaláddal, r amelynek tekintet nélkül szükségletére, családtagjai számára a kataszteri tiszta jövedelem alapján le kell adni kenyérgabonáját. Erre azt m ondíja az államtitkár úr: menjen dolgozni és keresse meg munkájával azt, ami néki kijön. Melyik az a kisbirtokos ember, aki a maga gazdaságában nem talál elég munkát? Nem arra tanították eddiar is a magyar kisbirtokost, hogy gazdálkodjék olyan .intenzíven, hogy néhány hold földön is megtalálja a munkájálti és megélhetését egy család? A magyar kisbirtokos nem fog szégyenleni szükség esetén elmenni dolgozni a nagybirtokosoknak. Én is kisbirtokos vagyok, számtalanszor el voltam szántani pénzért uraságoknál. más is meertettie ezt és meg fogja tenni a jövőben is. de rákényszeríteni .rendelettel a magvar kisbirtokost arra, hogy menjen nagybirtokoshoz na.oszámba. —•• engedelmet kérek — ez visszatérés a iobbágyikorszak felé. Ilyet nem lehet rendeletbe foglalni és nyilvánosan kijelenteni Magyarországon. (Tildy Zoltán: És ahol több a mezőgazdasági munkás, mint a gazdaember? — Zaj. — Elnök csenaet.) Akkor, amikor a kenyérgabona hiánvossásraif kezdték felfedezni a kormányzat részéről, akkor súlyos vádak hangzottak el a magyar kisbirtokos társadalom felé és több helyen hangzottak el vádafc amelyeknek

1 az vojt" ülése 1942 november 23-án, hétfőn. 103 a végső megállapításaik, hogy a kisbirtokostársadalpm most ebben az esztendőben, ebben a háborús világban nem tett eleget a rárótt hazafias kötelességeknek, mert elvonja a maga termelését a törvényes forgalomból és zugpiacon értékesíti a maga terményeit. Nem tudom mekkora területe az országnak, mely vidékei az országnak azok a vidékek, — gondolom, talán csak Pest, környéke lehet — ahol erre sok alkalom nyílik, mert állíthatom azt, hogy a magam vidékén nincs allkalom zugpiacon való értékesítésre, mert egyszerűen nincs zugpiac. IIa valaki elviszi Pécsett a burgonyáját eladni, úgy ér el két fillérrel msga^ sabb árat, hogy annak a házához viszi, a<ki meg akarja venni tőle. Egyébként is tessiéik számolni az időjárás. sal, a rossz termésibeesléssel, a termelésből kieső hiányokkal, de amikor ezzel számolnak, aikkor ne fordítsák vissza a fegyvert a magyar kisbirtokositársadaliom felé, mert igenis az igyekszik minden erejével i^egtenni a maga kötelességét ebben a háborúban. Az államtitkár úr egyik nyilatkozatában azt mondotta: amikor azt látjuk, hogy a magyar kisbirtokosok egy része, vagy a kisbirtokosok általában — nem emlékezem pontosan a kifejezésre — nem teljesítik teljes mértékben a Eötelességüket, hanem terményeik jó részét elvonják a törvényes forgalomból, akkor fel kell vetni a kérdésit, vájjon megérdemelték-e a földet azok, akik kaptáik? Ne hozza az államtitkár úr a földkérdést ezzel a kérdéssel párhuzamba. (Boér Ágoston; Pedig igaza van! — Jurcsek Béla államtitkár; Termelési kérdés.) És ne próbálja az államtitkár úr kompromittálni a magyar ikisbirtoikosságot mostt a háború idejön, hogy amikor előáll a háború után a maga jogos igényeinek kielégítésével, akkor azt mondhassák: nem adunk neki földet, mert nem tette meg a kötelességét. Ezer év óta a magyar kisgazda, nagygazda egyaránt megtette a kötelességét, dacára annak, hogy az államtitkár úr figyelme nem terjedt ki rá. Tessék megfordítani ezeket a vádakat, tessék a közellátásügyi kormányzatot is> bizonyos mértékben felelőssé tenni a mai helyzetért. Feltehető könnyen a kérdés: elég bölcsen tette-e meg a közellátásügyi kormányzat a maga intézkedéseit ahhoz, hogy elhárítsa azokat a bajokat, amelyek a közellátás terén ránkszakadtak. T. Ház! A termelés irányítása tekintetében legyen szabad néhány szót szólnom befejezéskép. Irányítani elsősorban árakkal lehet. Az árakat úgy keli megállapítani, hogy a szükségletet jelentő terményeket legyen kedve és elhatározottsága a gazdatársadalomnak termelni. Ebben az esztendőben állítólag a ricinus 179 kilogrammot adott átlagban holdankint. Szabad-e nekünk ilyen körülmények kÖ- . zött a ricinus-termelést forszírozni és nem sokkal okosabb-e, ha a tengeri, vagy a búza termelést. igyekszünk fokozni, amire naponta és óránként szükségünk van. , T. Ház! Időm lejárt, nem folytathatom tovább beszédemet, a magam részéről őszintén sajnálom, hogy ezekben a nehéz időkben nem állhatok oda a közellátási kormányzat mellé és nem áll módomban a költségvetést elfogadni. (Taps a szélsőbaloldlalon.). Elnök: Szólásra következik? Thuránszky Pál jegyző: Kuncze Géza! Elnök: Kunieze Géza képviselő urat illeti a szó. Kuncze Géza: T, KépvisellőházJ Előttem