Képviselőházi napló, 1939. XVI. kötet • 1942. november 20. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-312
Az országgyűlés képviselőházának 312. ülése 1942 november 23-án, hétfon. 93 reset Az aj kisember, aki az eladott tengeriből sraoüiott ruházkodni, adót fizetni, rendesen csövesen viszi a piacra a tengerit, mert akkor mindjárt pénzt akar belőle cisinlájlni, de a törés után rogton viszi, mert akkor még nyers» akkor sokKai többet nyom, mint később. Ezek az, emberek augusztus. 20-dka után kezdték a tengerit piacra vinni és ott vett boldog, boldogtalan, mert hiszen sem a z ára nem volt megállapítva, sem rendelkezés nem volt arra, hogy ezt majjd el is viszi valaki, csak sejteni lehetett, tehát fokozott mértékben vittek a piacra. Szeptember 12-enj már megjelent egy rendelkezés» amely letiltotta a tengeri forgalmát és azután később Jött a többi rendelkezés. Augusztus 20-tól augusztus 12-ig siziabad volt a piac. Mi történik azzal a termelővel, aki egész termését — példar kep felteszem — eladta volna márt Teljesen legálisan eladhatta. Utólag kivetették rá a beszolgáltatási kötelezettséget. Szerintem ezzel nem lőhet csinálni semmit sem. Kérdezem azonSbátnf, imi la} 'miniszter üptf elvi állásfoglalásai, mii fog ezzel az emberrel történni 1 ? T. H%! Örömmel üdvözlöm a közellátási miniszter úrnak azt a rendelkezését, hogy hála Istennek, ía közellátást igyekszik decentralizálni. Mégis, hála Isennek odajutottunk, hogy a vármegyénél, ja, közellátási kormánybiztosnál és felügyelőségnél már valamit mégis el lehet intézni. Kérem a közellátási miniszter urat, fokozza tovább a decentralizálást, atat hiszem, úgyis szándékában van. Örömmel üdvözlöm ebből az alkalomból, mert sokkal jobb lesz a közellátás és sokkal jobb lesz a végrehajtás, ha nem központilag, hanem ott, az ismert körülmények közt fogják a közellátási ügyeket intézői. Itt visszatérek egy kérdésre, amelyet az előbb említettem, ez pedig a legalsóbb közigazgaítás kérdése., Megint kettősséget látunk. A földlmívelésiügyi miniszter úrnak a mezőgazdar ság fejlesztésével kapcsolatos törvénye, amely mai már végrehajtás alatt áll, gondoskodott ar; ról, hogy a mezőgazdasági közigazgatásnak legyen a községben egy községi előljíáiró formájába négy végrehajtási szerve, akivel rendelkezikErre a szervre volna a közellátási miniszter urnák is szüksége, hogy legyen valakije abban a faluban, akinek ő dirigál. Nem lenne-e jo,ha; a két miniszter valahogy összekerülne ebiben a kérdésben, mert ezt egy ember is meg tudna csinálni, az adminisztráció kisebb lenne?! Örömmel hallottam azt, hogy az érdekképviseletek útjain próbálja a közellátási miniszter ezt a kérdést megoldani, de szerintem talán helyesebb lenne úgy megoldani, ahogy t az imént mondtam. Megmondom őszintén, az érdekképviseleti szervek nagyon sokat fognak tudni segíteni de nem lesznek alkalmasak arra a ( munkára hogy ott, abban községben, lent meg tudják oldani aizit, amire a miniszter úrnak szúksége van, drákói szigorral, ököllel fellepni. (Szász Lajos közellátásügyi miniszter: iNem is arról van szó!) Az érdekképviseletek inkább segédeszközökként lennének felhasznaihatok. Ha iá kölltségvetés végösszegét nézem, az most már Ibnászmillió pengő. Én azt mondom, hogy ezzel az összeggel nem 'lehet ezt a. kérdésit megoldani. Százezerféle cikknek miUho ember közt való szétosztását kell erélyesen, határozottam ikézbevenni, hogy annak a gyeplőnek a végén minden száll mozogjon, ha a mi niszter úr belenyúl. Ehhez ember kell, aki az intézkedéseket fegyelmi rendelkezéseik ; téribe alatt végrehajtja. A miniszter úr a pénzügyminisztériumban hozzá vollt szokva ahhoz. hogy ha fent húztak egyet a gyeplőn, akkor a legutolsó adófizető abban ai pillanatban nyikkantott. (Szász Lajos közellátásügyi miniszter: Nagyot nyögött! — Derültség.) Azt szeretném, (hia egy ilyen szervezet állna rendelkezésre, ehhez pedig kevés ez a, pénz. T. Ház! Rá szeretnék mutatni arra, hogy a közellátási rendelkezések kibocsátása alkalmával ne méltóztaissék tisztán és kizárólag a kényszert igénybevenni. Én határozott ember vagyok, aki szeretek katonásan rendelkezni, de a közgazdasági éliet nemcsak a kényszer hatása alatt irányítható, más törvényei is vannak annak. Csak egy példával mutatok rá. A múlt évi termést kényszereszközökkel el lehet venni a termelőtől, akármilyen áron is, ingyen is el lehet tőle venni kényszerrel. Egyszer el lehet venni, de a kényszer elől kitér iái közgazdasági élet, elbújik a csatornák alá és a. másik esztendőben nem mindig találja meg az ember. A feketepiacnak nagyon nagy volumenje aruniak köszönhető, hogy ai múltban az árkérdés terén kapkodás vol't előre-hátra. Felhívom a miniszter úr figyelmét például a következőkre. Az előadó úr azt mondta, ihiogy az idén néhány százezer métermázsával több káposzta termett, mint az elmúlt esztendőben. Káposzta volt és ma is volnai elegendő. 30 fillérért árulták Budapesten és a vidéken, olyan tömegcikk volt, amelyből mindenki ehetett annyit, amennyit akart. Kijött azonban az ármaximáló rendelet, amely & káposzta árát 18 fillérben álllapította meg. Utána kidobolták még azt is, hogy — bár amint a tél felé megyünk, a káposzta jobban rothad, romlik és így annál drágább szokott lenni — két hét múlva az ára 16 fillér, azután 14 fillér lesz. (Németh Andor: Tizenkettő!) Az eredmény atz lett, hogy Budapesten nincs egy darab káposztát sem. Hová tűnt el a káposzta? Elment azokon a bizonyos ajtókon keresztül. Nem tudlom, miért kellett ebbe a kérdésbe belenyúlni, hiszen mindenhol volt káposzta, mindenki el volt látva. Most pedig nem tudom ugyan, hogy mi lesz a végső eredmény, cte az tény, hogy Hódmezővásárhelyitől Győrig é& Kaposvártól Sátoraljaújhelyig jajgatnak n vá rosok, hogy nincs káposzta. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) De ugyanezt a helyzetet látom, ha például a burgonyakérdést nézem. Ez sokat vitatott kérdés, de én még egyszer rá akarok térni. Amikor a lisztadajr a városokban most már hetenként 15 deka (Egy hang balfelől: Tizenhat!), vagy 16 deka. amikor az emberek most már majdnem mindent jegyre kapnak, amikor a téli hónapokban a gyümölcs és a zöldség drága vagy egyáltalán nem szerezhető be a kiskeresetű munkásember számára, vájjon mivel fogja az megtömni gyomrát, ha enni akar? Pedig ennie^ kell, mert az éhes gyomor nem jó tanácsadó. Azt hiszem erre a célra a burgonya volna a legalkalmasabb. De amikor az északkeleti vármegyékben 50 esztendő óta nem látott hatalmas krumplitermés Volt, ugyanakkor az emberek mindenütt úgy sóvárognak a krumnli után, mint egv elérhetetlen eszménv után. (Zsámboki Pál: Hónapok óta járunk utána a város részére!) A fáról nem is alkarok beszélni, mert úgy látom, hogy ott bizonyos árkérdés körül forog a vita Itt a szállátók szabotázsával, vagy — mondjuk — a termelők termelési nehézségeivel és mindenféle egyéb tényezővel állunk szemben,
