Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-300

Az országgyűlés képviselőházának 300, zálódás. a kisebbségi szociális kiegyenlítődés, a társadalmi öntevékenység, a népi alapokra helyezkedés, a magyar önismeret és nem utolsó sorban a nemzeti ellenállás nevelő iskoláját, akkor a felsőháznak ez a felfrissülése kétségtelenül felér egy kisebbméretű szellemi reformmal. A törvényjavaslat a felsőház egyes csoportjai közül az örökös főrendi családok képviselőinek, a kormányzó által élethossziglan kinevezett és a törvényhatóságok által választott felsőházi tagok csoportjának számát növeli meg. Az örökös főrendiházi tagság jogával felruházott hercegi, grófi és bárói osa ládok felsőházi tagok választására jogosult tagjai az 1926 : XXII. te. rendelkezései szerint fél annyi tagot választottak, mint amennyit a törvényhatóságok. Ha tehát ez az arány fennmaradna, a visszacsatolt területek törvényhatósági felsőházi tagjainak megválasztásával a felsőház főrendi tagjainak száma 40-ről fi4-.ro emelkednék. A javaslat helyesen mutat rá arra, hogy a főrendi felsőházi tagok számának »ilyen nagy mérvű emelkedése nem ipdokolt« és ezért csak néggyel emeli ennek a csoportnak a számát, hozzátette azt is, hogy a vagyoni cenzus eléréséhez az idegen uralom alatt hatósági" intézkedés folytán elvesztett ingatlanokat be kell számítani. Ennek a felsőházi csoportnak létszámemelése valóban nem indokolt azért sem, mert kisebbségi sorsban a származási és a vagyoni különbség magyar és magyar között elmosódott. Ott, ahol a köz életi munka nem jeler

4

,jtt könnyű érvényesülést és meggazdagodást, hanem lemondást és áldozatot, a magyar közügyek intézéséből csak azok vették ki részüket, akik a közösség iránt, felelősséget éreztek. Ezeknek csoportjában jelentős számban találunk történelmi neveket, akik a visszatérés után, mint a felszabadult területek gazdasági, kulturális, társadalmi, szervezeteinek vezetői az országgyű lésbe is bejutottak, vagy bejuthatnak és a javaslatnak nem lehet célja, hogy felsőházi tagságot létesítsen azok számára, akik a kisebhséfri feltörekvő harcokban nem vettek részt. (Az elnöki széket Krúdy Ferenc foglalja el.) 3Je országos viszonylatban tekintve a kérdést, ma. amikor minden oldalról azt halljuk, hogy a társadalmi válaszfalaknak le kell omolniok és a háború sikeres véghezvitelére kell szövetkeznie minden magyar embernek, ezt a jelszót neon lehet csak az osztályharcos alsó néposztály mellének szögezni, haneim^ a társadalmi elkülönülés megszüntetésében éppen a felső rétegeknek kell jó példával elől- i jármok. (Ügy van!) Az élethossziglan kinevezhető felsőházi tagok számát a törvény az eddigi 62-ről 87-^re emeli fel, ami már nem vezethető vissza az ország gyarapodására, mert a visszacsatolt részekről 22 felsőházi tag kinevezése az újabb törvények szerint lehetségessé vált. Az indokolás itt arra hivatkozik, hogy a felsőház egyes csoportjai közti szerencsés egyensúly biztosítása végett volt szükséges a kinevezett tagok létszámának ilymérvű emelésére. A főrendi családtagok részéről választott és kinevezett , tagok üzáuuo'ak együttes ' összege ugyanis ugyanolyan hányada marad az ösasszes tagok lets zárnának. Ha azonban csak a kinevezett tagok számát viszonyítjuk a felsőház teljes taglétszámához, akkor kiderül, hogy míg az 1926. évi XXII. te. megalkotásakor a felsőház tagjainak egy ható da jutott kinevezés ülése 1942 október 30-án, pénteken,. 4s3 útján mandátumhoz, addig e javaslat ezerint a felsőházi törvényhozóknak több mint egynegyede kinevezés alapján lesz a felsőház tagja. Ebben a vonatkozásban tehát bizonyos eltolódás áll be a felsőház egyes csoportjai közt a kinevezett tagok javára., A törvényjavaslat lényege tulajdonképpen a visszatért területek törvényhatósági felsőházi tagjainak megválasztásában áll. \A törvényhatóságoknak a felsőházban váló képviselete akkor vetődött fel először,, .amikor a rendi országgyűlés alsó táblája népképviseleti alapon átszerveződött képviselőházzá, ós ezáltal a, vármegyéknek megszűnt, az az évszázados joga, hogy az országgyűlésbe követeket küldjenek. Már 1848-ban közvéleményünk Beöthy Ödön, Andrássy Gyula és Kossuth Lajos útján azt követelte, hogy a megyék elvesztett képviseletüket a főrendiházban érvény6sithessék. 1885-ben a főrendiházi törvény tárgyalásakor Szilágyi Dezső, Apponyi Albert. Horánszky Nándor, Pulszky Ágoston a képviselőházban, Prónay Dezső a főren'diiházban terjesztett eílő indítványt arra voniatkozólaehogy a megyei és a városi törvényhatóságok tagjait a főrendiházba vegyék fel. Irányi Dániel javaslata pedig a felsőházat az 1926ovi törvény alapelveinek megfelelően a főrendek, a törvényhatóságok és különböző intézmény ek által választott tagokból, akarta megszervezni. A törvényhatóságok felsőházi képviselete mégis csak a kormány 1921. évi Tomesányi-féle reformjavaslataiba került bele, de csak az 1926. évi XXII. tc.-ben valósult meg. A törvényhozás nem .akart áttérni a főrendi kiváltságon alapuló felsőházi, rénidszerről^ a tiszta szenátusi rendszerre, hanem közvetítő megoldást keresett, amely szerint a törvényhatóságok, mint közbeiktatoifct közjogi testületek, isaját közgyűlésükön titkos szavazással mim den négy képviselő után .egy felsőházi tagot választanak. A felszabadult részeken a törvényhatósági bizottságok nem alakulhattak meg szabályszerűen, a belügyminiszter úr tehát egyelőre kinevezés útján, állította össze a városok és vármegyék törvényhatóságait. Mivel pedig a képviselővállasztó kerületek beosztása a visszacsatolt területen nem történt meg, a javaslat -5. §<a minden törvényhatóság részére előírja, hogy hány törvén yhatóis ági felsőházi tagot kell megválasztani. Elvi szempontból kifogás alá eshetik az a körülmény, hogy kinevezett 'tanácsok fognak felsőházi tagokat választani, hiszen a kormánynak módjában állt Volna törvényhatósági felsőházi tagokat szintén kinevezni, vagy az országgyűlés határozatával behívni. Mivel azonban a kinevezett tagok száma a javaslat szerint lényegesen, megnövekszik, célszerűbbnek látszott legalább részben a választási rendszerhez ragaszkodni. A közeljövőben megtartandó választásokon tehát elsőízben fogják magukat a felsőházban képviseltetni azok az ősi magyar . törvényhatósáffok, amelyek az idegen megszállás miatt nem élhettek azzal a képviseleti joggal, amelyet az 1926. évi törvény a követküldési rendszer felújításával a törvényhatóságoknak biztosított. '.•;!.-•; Végül szólnunk kell arról is, ami a törvényben nincs benne. tAz 1926. évi XXII. te- legkorszerűbb része a. felsőházi tagok meg választása a szervezetek és intézmények részéről, ami az érdekképviseleti rendszer csiráját rejti magában- Ezt a részét a törvénynek azonban a tárgyalás alatt lévő ja-