Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-296

88 Àz országgyűlés képviselőházának 29ë. Tisztelettel tudomásul veszem. Azt voltam bátor kérni, hogy alkalomadtán méltóztassék lehetővé tenni, hogy tu'djunk erről valamit. Mélyen t. Képviselőház! Azzal fejezem be felszólalásomat, hogy a költségvetést, Miétől eg a zárószámadás tanulmányozása és ,a zárószámadásnak ebben a formában és ilyen indo ko lássál való előterjesztése, különösen azoknál a tételeknél, amelyekre vonatkozóan a törvényhozás felhatalmazása magából a zárószámadásból nem állapítható meg, nyilvánvalóvá teszi, hogy az igen t. kormány a zárószámadás betér jesztésének inkább csak a formai kötelezettséget megállapító részét veszi és ennek a kérdésnek letárgyalását emilnenter bizalmi kérdésnek kívánja tekintetni. Én nem egyszer kifejeztem azt a meggyőződésemet, hogy én nem vagyok — hogy úgymond jam — születésemtől, értvén ez alatt azt az, időt, amikor beléptem a törvényhozás rlázába, ellenzéki, aki a kormánynak miu'den intézkedését ellenzem, azért, mert ellenzéken vagyok. Nem egy javaslatát elfogadtam és támogattam. Ezt a nagy jel en tőségű kérdést és a törvényhozásnak ezt a jogát azonban, amely a zárószámadás tárgyalásában jelentke zik, semmikép sem tudom tisztán bizalmi kérdésnek venni (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és nem is tartom helyesnek, ha így fogják fel, mert akkor tulajdonképpen a költségvetés tárgyalásának silncs értelme. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ennek következtében, minthogy én a zárószámadásból azt állapítom meg, hogy az igen t. kormány a. törvényes felhatalmazásán túlmenően gazdálkodott és ezt tulajdoniképpen nem indokolta meg, {Egy hang jobb felől: Háború van! — Halmai János: És nem kérte!) — nagyon jól tudom, hogy háború van, de ezzel nem lehet mindent elintézni, a törvények ezen túlmenően is ündokolási kötelezettséget írnak elő — elmondottak alapján nem vagyok abban a helyzetben, hogy a zárószámadásit tudomásul vehessem. (Helyeslés és taps a baloldalon.)^ Elnök: Kíván még valaki a jelentéshez - hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni íleményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy az elhangzott felszólalásokra röviden válaszoljak. Kétségtelen, hogy a zárszámadási jog az elmúlt néhány esztendő alatt súlyban növekedett éá ez vonatkozik már az 1939—40-re szóló zárszámadásra is. Maga a kormány iís igyekszik mindent elkövettni abban az irányban, hogy ezek a zárszámadások minél tökéletesebbek, áttekinthetőbbek, minél inkább minden részletre kiterjedők legyenek. Természetesen ez a törekvése és a célja a Legfőbb Állami Számszéknek is. Már ebben a zárszámadásban több olyan intézkedést tettünk, illetőleg tett a számszék, amelyek a korábbi zárszámadásoktól^ eltéréseket jelentenek, és azt hiszem, szolgálják azt a célt, hogy az egész .zárszámadás világosabb és áttekinthetőbb legyen. (Gr. Esterházy Móric: Ügy van!) Nem tudom, hogy Vásáry igen t. képviselőtársam mit kifogásolt abban a tekintetben, hogy a kormány hogyan kezeli a zárszámadási jogot. Egy kétségtelen: a kormány a zárszámadást ide terjesztette a Ház elé és megadja, a lehetőségét annak, hogy a Ház ezzel foglalkozzék. (Úgy van! a jobboldalon és a középen.) A kormány szerepe ezzel megszűnik s a t. Ház szuverenitására tartozik, hogy mennyiben kíván ezzel a zárszámadássá! részleteiben vagy egószéűlése Ï942 október 20-án, kedden. ben foglalkozni s ezért azt hiszem, abból, hogy több vagy kevesebb képviselőtársam szólal fel egy törvényjavaslathoz vagy egy jelentéshez, vagy egy zárszámadáshoz, a kormányra, nézve semmiféle konzekvenciákat levonni nem lehet és nem lehet szemrehányást tenni. (Csoór Lajos: Akkor mindjárt leszavazzuk.) Mint több képviselőtársam meg is említette., a zárszámadásban most már az alapok indokolása is benne foglaltatik, helyesebben mondva, az előirányzat szembeállíttatik a zárszámadással és az eltérések indokoltatnak, amit egy korábbi alkalommal ,a legfőbb állami számszékkel egyetértőleg bátor voltam megígérni, szóval most beváltottam ezt az igéretemet. Ehhez csak azt akarom hozzáfűzni, amiből nem csináltam titkot eddig sohasem és .akkor sem, amikor hozzájárultam új alap létesítéséhez, hogy természetszerűleg ellensége vagyok az alapszerű kezelésnek. Ahogyan Vásáry István képviselőtársam is rámutatott, én a bruttó költségvetésnek vagyok híve, annak, hogy minden bevétel és minden kiadás szerepeljen a költségvetésben. Az alapszeríí kezelés nem az, ' ami az én ideálomat megközelíti, mert én, mint pénzügyminiszter, minden bevétel és minden kiadás felett biztosítani óhajtom magamnak az ellenőrzést. Az a felfogásom ugyanis, hogy minden közpénz felett ellenőrzést kell gyakorolnom. Bármilyen formában, bármilyen kézbe is kerüljön, aminek közpénz jellege van, annak a pénzügyminiszter ellenőrzése .alatt kell állnia. (Úgy van! a jobboldalon és a középen,) Mélyen 1. Ház! Más kérdés azután, — és ebben válaszolok Vásáry képviselőtársamnak — hogy az alapszerű. kezelés elszámolása a parlament elé terjesztessék-e minden vonatkozásban, így például, az egykezek elszámolása tekintetében isi Ne vegye tőlem rossznéven Vásáry igen t. képviselőtársam, hogy ebben a kérdésben a legszigorúbb bírónak éppen Ester házy képviselőtársanuU tekintem, aki tudvalevően szintén évek óta foglalkozik a zárszá madás kérdésével és aki az egykezek bizonyos elszámolása, úgyszintén a Külkereskedelmi Hivatal elszámolásai tekintetében is azon az állásponton, volt, hogy vannak bizonyos elszámolások, amelyeket nyilvánosan tárgyalni nem lehet, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Nem azért, mintha ebben valami titkolni való volna ebben ,az országban, hanem azért, mert a nyilvános tárgyalások nem szolgálják az ország és a honvédelem érdekeit. (Ügy van! a jobboldalon.) Eddig a határig te hát ellene vagyok annak, hogy nyilvánosan tárgyaltassék, de feltétlenül igénylem magamnak azt. hogy ott ellenőrzést gyakoroljak és amennyiben képviselőtársaim bizalmasan fel világosításokat kérnek egy-egy tételre vonatkozólag, természetesen készséggel állok rendelkezésre. Ugyanez a gondolat vezetett akkor, amikor az egykéz ellenőrzéséről szóló rendeletet a 42-es országos bizottság elé terjesztettem, amely azóta megjelent és életbe is lépett. Az elvben tulajdonképpen egyetértettünk, a 42 es országos bizottságban legfeljebb arról volt szó, hogy vájjon az ellenőrzésnek az a módja, amelyet bevezetni kívánunk, kellő könnyedséggel és mégis kellő szigorúsággal, hatályos, végrehajtható lesz-e. Őszintén bevallom, bizonyos ellenőrzési rendszert elképzeltünk — .amire Esterházy igen t. képviselőtársam célzott. Ezt a rendszert meg fogjuk valósítani. Ha majd azt látom, hogy annak bármilyen csekély hibája