Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-296

Az országgyűlés képviselőházának 296. efelett ellenőrzést biztosít. Ezt a rendeletet rendkívüli önömmel és megnyugvással üdvö­zöltem ég azt hiszem, üdvözölték a 'bizottság­összes tagjai, mert arról lehet ugyan szó. hogy az ellenőrzésnek kontemplált rendszere be fog-e válni Vagy nem, helyes-e vagy nem, kell-e azon javítani vagy nem, de maga az a tény, hogy a Közérdekeltségek Felügyelő Ha­tósága betekintést, beleszólást, ellenőrzést kap és mindenekfelett — erre helyezem a fősúlyt — jelentéstételi kötelezettsége van az igen t. pénzügyminiszter úrral szemben, nagyon meg­nyugtatót^ engem, eltekintve az ellenőrzéstől. amely eddig bizonyos fokig a minisztériumi számvevőségeken keresztül úgyis megtörtént. Ezzel azonban, azt hiszem, azt is biztosítjuk vagy mindenesetre előmozdítjuk, hogy az igen t. pénzügyminiszter úrnak áttekintése lesz ezeknek az egy kezeknek pénzügyi helyzetéről, állapotáról és ennek az áttekintésnek alapján végre abba a helyzetbe kerülhet, hogy ebben a tekintetben helyes rendelkezéseket tehet. Igen t. Ház! Méltóztassék elhinni, hogy pontos és à jour nyilvántartás nélkül a mai hadigazdálkodást vezetni teljes lehetetlenség. Nem akarok most refcrimina.ini, de merem állítani» — nem hiszem, hogy meg méltóztat­nak cáfolni engem — hogy .a kulkorieafrontnn felmerült nehézség egy à jour nyilvántartás esetében ki lett Volna zárva. (Üffy van!) Ezt kívántam itt a 4900. számú rendelet kapcsán felemlíteni. S még egyet kell felemlítenem. Természetesen nem ismerem azi 1943. évi költ­ségvetést, de azt hiszem, hogy a Közérdekelt­ségek^ Felügyelő Hatóságával kapcsolatban a zárszámadásban szereplő 150.000 pengő* a jövő­ben a megnövekedett feladatok fedezetére nem leszi elég. Nem tudo|m„ hogy mosit al pénzügyi tárcánál mennyivel fog szerepelni ez a té­tel, de azt hiszem» 150.000 pengő erre nem lesz elég. Amint az előbb: mondottam, ta Felvidék és Erdély^ visszacsatolásával kapcsolatos felha­talmazások révén a kormány elég nagy kiadá­sokat eszközölt és kölcsönöket vett fel. Mél­tóztassanak megengedni, hogy ezekkel kapcso­latban néhány kérdést említsek itt, kérve az igen t. pénzügyminiszter urat, hogy bennün­ket e tekintetben tájékoztasson. Látjuk a zárszámadásból, — a számokat lehetőleg kerülni fogom, merít nem akarom az igen t- Háziat fárasztani — hogy körülbelül 95 millió pengő értékű osebJkorona, s 170 mil­lió pengő értékű leu váltatott be; azután uta­lás történik itt bizonyos államközi megállapo­dásokra, amelyek a visszakapcsolt részekre eső államadósságok átvállalásáról] szólnak; szó van itt a felvidéki hitelliszervezetekről, A) és B) kötvényekről — az egyiket sorsolják, a másikat nem — azután szó van az árfolyam­kiegészítő hivatalról, szóval a visszacsatolás­sal kapcsolatban számos olyan, kérdés van, amelyről talán a nagyközönség nem sokat tud, die amelyekről, érdemes volna többet tudnia, mert látom, hogy a kormány etekintetiben elég sikeres működést fejtett ki Ezzel szemben azonban van itt, egykét tétel, amelyet észre­vételeznem kell. Ez vonatkozik a Telepítési Alap egyik tételére; ugyanis a 349. lapon azt olvasom, hogy a felvidéki ingatlanokkal kap­csolatos haszonbérekből befolyt 596.000 pengő, vagyis kereken 600.000 pengő, ugyanakkor pe f­dig a 84. oldalon a felvidéki földbirtokrende­zési ügyeik kormánybiztosságának költségeire, hivatali helyiségeire, stb. 460.000 pengő kiadás számoltatott el. Erre vonatkozólag az a tiszte­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ XV. ülése 1942 október 20-án, kedden. Hl letteljes kérdésem volna, hogy a telepítési Alapnál szereplő ez a 600.000 pengő tulaj dóri­képpen hány holdra szól, mert ez a legfonto­sabb,, márpedig ebből egyáltalában .nem lebet megtudni, hogy hány holdról is van szó. Ez az egyik. A másik dolog pedig az» hogy nézetein szerint — az egyik gazdasági albizottsága-k tagja voltam, amely meglehetős nagy terüle­tet, húsz-huszonötezer holdat, átmeneti bérle­teket kezel és ellenőrzött — ennél jóval na­gyobb Összegnek kellett volna befolynia, ille­tőleg kellett volna elszámoltatnia. Remélem, hogy a következő zárszámadásban ez meg is fog történni és így világos képet fogunk nyerni ezekről a haszonbérekről és azok fel­használásáról, amelyeket a Felvidéken átme­neti idő alatt szedtek bei. Jól tudom, hogy ezek egy része nem a Telepítési Alapba, ha­nem a Lebosz,-ba folyt be, de utóvégre mind­ezek az^ összegek állami ingeren cia alatt kezel­tettek és így azt hiszem, megnyugtató lenne, ha erre vonatkozólag legalább a következő zárszámadásban bővebb ós részletesebb fel­világosításokat nyernénk, különösen atekintet­ben, hogy hány hold haszonbére vételeztetek itt be. Ami már most a vagyonleltárt illeti, eb­nen a zárszámadási tizennyolchónapos idő­szakban valami nagy eltérést az előző évivel szemben nem találóik, kivéve egy átfutó tételt, amely 550 millióról 900 millióra ugrott, amely­nél tehát 400 millió pengős emelkedés történt. Jél tudom, hogy a Postatakarékpénztár és az 4llami. Gépgyár szerepel itt; fel is vetettem ezt a kérdésit a bizottságban és az igen t. mi­ni szer úr válaszából megnyugvással vettem tudomásul, hogy ez tényleg időleges átfutó tartozás és nem bevezetése' egy később konszo­lidálandó vagy petrifikálandó adósságnak, ami veszedelmes volna, mert ez a könyvelési mód nem adna világos képet arról hogy az adósságok hogyan szerepelnek. Köszönetltel kell vennem — amit Czer­mann igen t. képviselőtársam is felemlített — azokat a változásokat, amelyeket a Számszék tavalyi és tavalyelőtti felszólalásai alapján eszközölt. Köszönetet kell mondanom még az országos és üzemi adósságok természetéről szóló 7. számú mellekleítért is, amelyben még az üzemi adósságok is természetük szerint mint hosszúlejáratú vagy függő adósságok vannak feltüntetve és így világosabb képet nyer az ember az adósságok természetéről, hogy azok rövidlejáratú, vagy hosszúlejáratú adóggá­gok-e. Maguk az adósságok, amint az előadó úr is felhozta, körülbelül 1200 millióval szaporodtak ebben a másfél esztendőben, azonban ebből az 1200 millióból valamivel több. mint 90O millió rövidlejáratú adósság és az igen t. pénzügymi­niszter úr meg is nyugtatott bennünket a bi zotitságban, hogy amint a pénzügyi helyzet és a piaclehetőségek megengedik, — de általában is — az a- törekvése, hogy konszolidált adóssá­gaink: legyenek, (Reményi-Schneller Laijos pénzügyminiszter: Ugy van!) a rövidlejárata és váltóadósságokat lehetőleg kerülni kell. Vagyonleltárról vagy vagyonmérlegről lé­vén szó, itt kell elparentálnom a Sertéshizla­lót és az Alkalmi egyesülést, amelyet már kö­rülbelül 1934 óta, tehát közel 8—9 év óta majd­nem miiuden esztendőben észrevételeztem. 420.000 pengő névértékű érdekeltsége volt az államnak. Ezt végre eladták a fővárosnak 300.000 pen­16

Next

/
Oldalképek
Tartalom