Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-296

rást, a liitelátvjtelnak a szóbanforgó számadási I időszakra történt engedélyezését és mindazo j kat a külön törvényes felhatalmazásokat, amelyek az 1939/40. számadási időszak zárszámadási eredményeire kihatottak. A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr jelentése az 1934:XXI. te. 2. §-a. az 1936:XV. te. 2. §-a, továbbá azi 1937:XI. te. 2. alapján a közutak kiépítése érdekében kibocsá1 ott kötelező jegyekről a különféle jelentések között található fel. T. Ház! Összefoglalva a zárszámadási eredményeket, megállapítható, hogy az államháztartás eredményei az 1939—40. számadási időszakban az előirányzatnál kedvezőbben alakultak és bár a teriiletvisszaosatolások államháztartásunkat átmenetileg számos nehéz feladat elé állították, jogos az a remény, hogy e területeknek a gazdasági életbe történt teljes bekapcsolódásával eleget tudunk tenui azoknak a kötelezettségeknek, amelyek a most dúló háború győzelmes befejezése tekintetében és azután az új Európa felépítésében pénzügyi vonatkozásban ránk hárulnak. A zárszámadás-vizsgáló bizottság a zárszámadást letárgyalván, javasolja a 4. Képviselőházinak. hogy az 1939—40. számadási időszakról szóló állami költségvetésben és az azt kiegészítő külön törvények alapján engedélyezett hitelekkel szemben az ezen számadási évben előfordult túlkiadásokat, előirányzat nélküli kiadásokat, többletbevételeket, kölcsönöket, hitelműveleteket s egyéb eltéréseket, nemkülönben az idevonatkozó hiteleltérési kimutatásokat és a Legfőbb Állami Számvevőszék által a magyar állam háztartásának az 1939—40. számadási időszakra összeállított zárszámadását és az ezt kísérő jelentést tudomásul venni és a kormánynak a felmentvényt megadni méltóztassék. Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Czermann Antal! Elnök: Czermann Antal képviselő urat illeti a szó. Czermann Antal: T. Képviselőház! Amikor a zárszámadással foglalkozunk, ki kell emelnem a zárszámadási jog közjogi jelentőségét". A zárszámadási iogban. amint tudjuk, az országgyűlés ellenőrzi az állami bevételek felhasználásának mikéntjét. Éppen ezért a zárszámadási jog a költségvetési jogban gyökerezik és költségvetés nélkül nincs zárszámadás, viszont illuzórius volna a költségvetés, ha a zárszámadás, vagyis a 'bevételek felhasználásának ellenőrzése. az országgyűlés részéről nem történnék meg. A zárszámadásnak és a költségvetésnek természetszerűleg alapja az állami számvitel, amelyet nálunk az 1897:XX. tc. foglalt törvénybe. Ennek rendszere az Ausztriában kialakult elveken épült fel. Talán kevesen iudják, hogy mégis ennek a rendszernek alaojait magyar ember fektette le, mert hiszen drSzarka József, pesti egyetemi tanár volt az, aki 1812-ben 2000 forintos pályadíjat nyert művében lefektette az állami számviteltan rendszerét. Munkáját lefordították német nyelvre és 1822-ben Wienben jelentették meg. Egyébként a zárszámadási jog a rendi államiban nem illette meg azi országgyűlést, ott HZ országgyűlés joga kizárólag az adómeg-íjánlásra terjeszkedett ki. Éppen ezért az adómegajánlással kapcsolatban, a szokásos sérelmeket hozta fel. igyekezett azoknak orvoslását elérni. Igaz viszont, hogy az adókat sem a rendi országgyűlés viselte. Intézményesen az 1848:111. tc.-ben fektették le a költségvetési és | zárszámadási jogot együttesen, ami óriási fejl lődést jelent közjogi életünkben, és azóta mindkét jog sarkalatos tétele lett alkotmányunknak. Ehhez fogható fontos jog a, világháború előtti időben az ujoncmegajánlási jog volt. E két jog körül összpontosult az országgyűlésnek, különösen pedig a képviselőházinak minden harca és küzdelme, amikor a magyar állam önállóságának és függetlenségének kérdéséről volt szó. A képviselőház és az országgyűlés fejadó képességét bizonyítja, hogy az ujoncmegajánlási jog teljesen kiesett, mint ilyen tényező hatásköréből. Ugyanis a trianoni békeután egyáltalában szünetelt a sorozás a békefeltételek folytán. Később pedig, amikor a nemzet az önállósághoz hozzájutott, akkor minden erővel honvédelmének kiépítésére törekedett, legújabban pedig meghozta honvédekéi törvémyét, amelynek értelmében az állam úgyszólván minden polgárát bevonhatja a honvédelem szolgálatába. A költségvetési jog is sokat vesztett jelentőségéből, mert hiszen az új idők hatása alatt éppen a képviselőház volt az, amely honorálva a nehézségeket, bizonyos tágabbkörű felhatalmazásokat- juttatott, a kormányinak, amelyek folytán az országgyűlés és különösen a képviselőház gyakran csak yppen a zárszámadási jog gyakorlása folytán jut ahhoz, hogy bizonyos pénzügyi természetű kormányzati gesztiók fe; lett ítéletet, bírálatot mondjon és ellenőrzési jogát gyakorolja. Éppen ezért a zárszámadási jog jelentősége e rendkívüli felhatalmazásokkal csak növekedett és az országgyűlés ezt a jogát az Állami Számvevőszék által gyakorolja, amely szerv tehát a parlamentnek felelős szerv. Érdekes, hogy az Állami Számvevőszéket az 1870 : XVIII. tc. létesítette. Az első zárszántadás tehát 1869-ben készült, míg az előttünk fekvő zárszámadás az 1939. évi július hó létől 1940. évi december hó 31-ig szóló időszakra vonatkozik, amely utóbbi tenát alkotmányos életünknek hetvenedik zárszámadása. Ez 18 hónapról intézkedik, a megnagyobbodott ország gazdálkodását is magában foglalja és magában foglalja a visszatéréssel kapcsolatban jelentkező pénzkezelést is. Éppen ezért a zárszámadáshoz fűzött jelentés is megmondja, hogy ebből a zárszámadásból nem lehet tárgyilagos következtetéseket levonni, általában összehasonlításokra ez a zárszámadás kevésbbé alkalmas. Nekem mégis az az érzésem, hogy amikor az 1869. évi első zárszámadásról és a hetvenedik zárszámadásról beszélek, akkor bizonyos összehasonlításokat — legalábbis nagy vomásokban — mégis tehetünk. Az egyik Nagy-Magyarország zárszámadása volt, a 'másik a csőnkaságból kiemelkedő, új életre induló Magyarország zárszámadása. Az előbbiben a tényleges kiadások 242 millió, a bevételek pedig 216 millió forintot tettek ki, az tehát deficittel zárult. Jelenlegi zárszámadásunk nem egészen négymilliárd pengő kiadást mutat fel (Egy Jianp jobb felől: Másfél évre,'), a bevételek négymilliárd pengőn felül vannak és a zárszámadás végeredményben, bár kölcsönnel dolgozunk, mégis 112 millió pengő többletet mutat ki. A számok tehát óriási eltérést mutatnak. Tudjuk azt, hogy akkor egy fejlődésnek induló ország kialakulóban lévő államszervezete és (kevésbé betanult tisztviselői kara siók nehézséggel küzdött, de figyelemmel arra, hogy az adórendszer sem volt úgy kiépítve, s hogy a fogyasztási és közvetett adók, jövedékek kiépítése még csak kezdeti stádiumban volt,