Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-295
Az országgyűlés képviselőházának 295. gére. Befejezésül még egy kérdést legyen szabad megemlítenem. Egyik képviselőtársam felszólalásában azt mondotta, hogy a belügyminiszter úr csak egy részletet ragadott ki és kár ezt a részlötet idehozni, az egészet kellett volna feldolgozni, mivel csak egy részlet megoldása nem is sikerülhet. Én nem értek egyet ezzel, a felfogással és megint csak arra hivai> kozom, hogy minden hízelkedés nélkül akarok rámutatni a belügyi kormányzatnak egy másik intézkedésére. Ha a községeket járjuk, akkor látjuk azokat a régi Ofb.-telkeket és azokat az össze-vissza, ma már düledező, vizes talajra épített kis házacskákat, viszont a községnek rendszeorint egy másik, magasabban fekvő helyén már ott állnak az Oncsa-házak. Nem hiszem, hogy yolna\ olyan magyar ember, aki megindulás nélkül, felemelő érzés nélkül el tudna menni ezek mellett (Ügy van! Ügy van 1 ! jobbfelől.) a szép szabatos, magyaros, egészsé, ges házaik mellett. (Ügy van! Ügy van! a közé pen.) A földbirtokpolitiikai és a szociális kérdéskoniplexusbóL ebből ia két nagyon fontos kérdésből kiragadott egy részletet és azt olyan, mondhatnám, dicséretreméltó tökélességgel oldotta meg, hogy a belügyminiszter; urat és azokat a részletmunkásokat, akik ezt olyan remekül megcsiniálták, valóban elismerés illeti.' (Ügy van! Ügy van! a középen.) Azt hiszem hogy ennek a részletnek a megoldásában is bízhatunk és meg vagyok győződve arról, hogy jó hatással lesz a kinevezési rendszer meghonosítása az önkormányzatokban, különösen akkor, ha az önkormányzati tisztviselők státusának rendezése is megtörténik. Mindenesetre csak elismeréssel adózhatom azért, hogy ebből a kérdéskomplexumbál bátran éppen azt az egy kérdést emelte ki a belügyminiszter úr, amely a legtöbb ellenkezést váltotta ki és a legtöbb vitára adott okot. Ismételem, meg vagyok győződve arról, hogy néhány esztendő praxisa meg fogja mutatni, hogy a kinevezési rendszer helyesebb lesz, mint volt a választási rendszer. Adja Isten, hogy ez a törvényjavaslat előbbre vigye a nemzet ügyét, hogy ez a néhány esztendő mutassa meg nekünk azt a helyes utat, amelyet a közigazgatás reformjának végleges megoílidiásánál választanunk kell és valóban találhassuk meg néhánv esztendő múlva ezeknek a nehéz időknek elmultával a közigazgatás reformjának azt a helves megoldását, amely a nemzet fejlődését biztosi tani kénes. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közüli Boczonádi Szabó Imre jegyző: Közi Horváth Józsefi Elnök: Közi Horváth József képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! János Áron igen t. képviselőtársaim, kedves barátom az egyoldalúságnak nála szokatlan és éppen ezért nagyon feltűnő esetét mutatta. Beszédének első mondataiban felállította azt a normát, hogy van a^ megnagyobbodott országnak egy olyan problémája, amelyről nem szabad beszélni, de mindig rá kell gondolni, és ez a szempont^ feltétlenül a kinevezési rendszert javalja. Mégis beszédének nagyobb részében arról volt szó, hogy a kinevezési rendszer sokkal jobb* mint a választási rendszer, tehát a váülése 1942 október 16-án, pénteken. 53 lasztási rendszerről egyszersmindenkorra tekintsünk el. Én tartani kívánom magamat az általa felállított normához. Valóban szükséghelyzettel állunk most szemben és valóban van egy szempont, amelyből pillanatnyilag a kinevezési rendszert tartom helyesebbnek és éíppen ezért nem beszélek arról, hogy a kinevezési rendszer helyesebb-e vagy pedig a választási rend szer. Márpedig, ha egyszer itt a Házban elő hozzák a kinevezési rendszer igen sok előnyét és azzal csak a választási rendszer hátrányait állítják szembe, magától értetődő lenne, hogy elhangozzék egy beszpd, amely rámutatna, — mert nagyon rá lehetne mutatni erre — hogy a kinevezési rendszernek a törvényhatóságok életében mennyi hátránya van; és -fordítva, hogy a választási rendszerniek hátrányai mel lett is mennyi előnye van. Csak egyetlen egyet említek meg. Igen t. képviselőtársam itt a törvényhatósági íélet elnéptelenedéséről beszélt. Valóban ilyen elnéptelenedési helyaet előállt, nem mindegyik törvényhatóságban, de sok helyen. Ennek egyik oka azonban az, hogy a tisztviselők tekintélyes részét ma már az állam nevezi ki, idegen embereik kerülnek oda, akiknek semmi kapcsolatuk sincs azzal a földdel és nem ismerik azokat a problémákat, másrészt pedig, hogy az autonómiától rengeteg ügy intézését elvettek, vagy azok csak látszólag maradtak meg nála, hiszen a legkisehb ügyeket is — amint arra később bátor leszek kitérni — kénytelenek felterjeszteni a belügy minisztériumba. Az autonómia élete tehát gyakorlatilag már nem autonómia. • Egyébként a javaslat benyújtása tekintetében osztozom Mosonyi képviselőtársamnak^ ablban a véleményében, hogy több időt kellett volna adni a javaslat előkészítésére és általában több időt kellene adni a képviselőháznak és a képviselőknek, hogy az egyes javaslatokhoz komolyan szólhassanak hozzá. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) • Ha beszéltünk itt a törvényhatósági bizottságok üláseinek elnéptelenedéséről, éppen úgy beszélhetünk az országgyűlés mindkét Házában tartott ülések elnéptelenedéséről is;, példa erre a mai ülés is, pedig ez még aránylag népesnek mondható a többi ülésekhez képest. ; Ennek az elnéptelenedésnek egyik oka az a bizonyos protekció is, amelyről János Áron igen t. képviselőtársam is beszélt, hogy tudniillik a képviselők ma a nép személben nem azért képviselők, hogy a törvényjavaslatokhoz hozzászóljanak és országos ügyekben döntsenek, hanem azért, hogy a választópolgárok személyes ügyeiben segítségükre legyenek, hogy támogassák őket bizonyos állásoknak akár választás, akár kinevezés útján való elnyerésében és rendelkezésükre álljanak éjjel-nappal a legapróbb ügyeikben is. Mivel pedig a minisztériumokba délelőtt lehet járni és délelőtt vannak a törvényjavaslatok tárgyalásai is, a képviselő kénytelen alkalmazkodni választói kívánságához és az ő szempontjukból fontosabb ügyek, daráló és egyéb ügyek elintézésében kell segítségükre lennie. Én a magam részéről igazán boldogan üdvözölném, ha a korímány olyan jogszabályt kezdeményezne, amelynek értelmében az a képviselő, aki ilyen ügyekben eljár, elveszti mandátumát. (Helyeslés a szélsőbalúldalon.) Mingyárt benépesednének a képviselőház üléstermének padjai.Ebben azonban, amint mondottam, szerepe van a kormányzatnak is annyiban, hogy az egyes törvényjavaslatokat igazán olyan rips'z-
