Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-309
Az országgyűlés képviselőházának 309. Mélyen t. Ház! Amikor a tisztelt ellenpártban egyenruhát kezdtek viselni — amelyet még ma is viselnek egyesek — és amikor a párt tagjaira vonatkozólag az egyenruha viselését irták elő, én ezt az igyekezetet sohasem tudtam magamban nagyon elítélni, mert úgy éreztem, hogy ha esetleg téves volt is elgondolásuk, a tapasztalt alakban mégis a magyar embernek azt a vágyát fejezte ki, amely évszázados megszokásom alapulva, ünneplőruháját katonaruhájának mintájára' alakította ki. Csak a sors iróniája, hogy aiz a nemzet, amelynek miniszterelnöke, idősebb Andrássy Gyula annakidején a berlini kongresszuson huszártábornoki egyenruhában vett részt, alig száz évvel később már arra kényszerűit, hogy külügyminisztere sok bírálatot kiváltó különleges egyenruhát kényszerült kreáltatni magának, ha a külországok külügyminisztereihez hasonlóan katonás külsőt akairt magának adni. T. Ház! Az egyenruha kérdését én azzal látnám a legjobban megoldva, ha leventéink és más hasonló testületeink egyenruhája nagyon csekély változtatássail, talán egy-két disztinkció felvarrásával máris a honvédség egyenruhájává tenne átalakítható és így népünk a honvédség egyenruháját, mint általános ünneplő ruhát viselné. Ez jelentené külsőleg is a teljes összeforrást a honvédséggel, mint ahogy a székelység ma is viseli ruháján katonai nemzetszervezete emlékeit. Tudom, hogy ennelk lehetnek akadályai, nem is tartom ezt mostani feladatnak, az azonban, hogy ez a keret kiépíttessék és a katonai nemzetszervezet úgy, amint azt Jaross képviselőtársam mai beszédében is, de korábban is mindig igényelte, ,az egész polgári életbe átvitessék, vagy ahogyan báró Atzél Ede, az erdélyi lövészek vezetője mondja, a honvédség szellemével megtelítődjék és azzal átitatódjék a polgári szervezet, ez olyan igény, amelyet éppen nem a háborúban, hanem a békében igen fontosnak ítélek. A háborúban a katonai kötelességet, teljesíteni parancs és ezt mindenki meg is teszi; a békeévek a veszély esek, mert ezek azok az évek, amikor a nemzetek esetleg elpuhulnak. Látjuk sok példából, hová kerül egy nemzet, amely a békében elmulasztja ifjúságát kemény kiképzésben, még pedig kemény katonai kiképzésben részesíteni. Minél hoszszantartóbb és minél biztosabb lesz a béke, annál szigorúbban kell támasztanunk azt a követelést, hogy a magya,r ifjúság kiképzése és honvédszellemben való nevelése egy jottát, egy szemernyit se engedjen abból az acélosságból, abból a mai jó szellemből, amelyet pártkülönbség nélküli mindnyájan, a; Ház minden oldaláról, megköveteltünk és amelyet azt hiszem, az egész ország társadalma is a legnagyobb rokonszenvvel néz. Arra is szeretnék itt rámutatni, hogy a honvédség körében történő kiképzés és nevelés egyben egyik kényes kérdésünk tekintetében is rendkívül hasznos szerszám a nemzet kezében, és ez a nemzetiségi kérdés. Azt hiszem azok, akik az elmúlt világháborúban együtt küzdöttek a magyar honvédség uniformisában német honfi társainkkal, vagy akár másokkal is, — a fémeteket említem elsősorban, mert azokkal mindig a leghűségesebb bajtársi szellemmel tudtunk a magyar uniformisban együtt szolgálni '(Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) — tudják és emlékeznek arra, hogy ebben a ülése 1942 november 19-én, csütörtökön. 5$B tekintetben a magyar honvédség egyenesen missziót végez. Ahogyan annak idején a régi közös hadsereg bizonyos missziót végzett és bizonyos mértékig közös szelleművé tudta még ia közös vezényszó útján is simítani és fésülni a színmagyar legénységet és tisztikart, úgy a magyar honvédségtől azt a rendkívül fontos missziót várjuk, hogy nemzetiségeinkben a közös fegyvertényeik, közös fegyverviselés, közös katonai szellem, a haza védelmének közös élménye által is segítsen elsimítani' azokat az ellentéteket, ' amelyek esetleg a nem minden időben céltudatos és. bölcs nemzetiségi politika nyomán mutatkoznak. Zárom szavaimat azzal, hogy ennek a békekeretnek kigondolása, megrajzolása egy hoszszadalmas, nem máról-holnapra elvégzendő feladat, tehát arra kérem tisztelettel a honvédelmi miniszter urat, hogy ha még korainak is látszik ennek előkészítése, találjon eszközt és módot arra, hogy a békeidőkre a nemzetet ehhez a kerethez hozzásegítseEgyébként hangsúlyozva, hogy ha beszédem nagyobb részében inkább a bírálat hangját ütöttem is meg, ezt csak azért tettem, mert a honvédségnek nehéz munkájában evvel is szolgálni igyekeztem s engem ebben a legjobb szándék vezetett; a honvédségnek a mai inehéz I időkben végzett teljesítménye iránt a legnaj gyobb tisztelettel, nem kevésbbé pedig a honI védelmi miniszter úr személye iránt a legteljeI sebb bizalommal vagyok s a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalom és a középen. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Nyilas Ferenc jegyző: Halmai János! Elnök: Halmai János képviselő urat illeti i a szó. Halmai János: T. Képviselőház! Mindig örömmel ragadtam meg az alkalmat ahhoz, hogy a honvédelmi tárca költségvetéséhez hozzászóljak. Most is örömmel teszem ezt, különösen azért, hogy én is hangot adhassak annak, milyen kevésnek tartom a honvédelmi tárca dotációját akkor, amikor nyakig benne vagyunk a világháborúban, amikor a nemzet minden erőfeszítésére szükség van mind anyagi, mind erkölcsi, mind egyéb vonatkozásban, hogy ennek végső eredményeképpen a háborút megnyerjük és ezzel hazánknak az elkövetkezendő ezer évre boldog életet biztosítsunk. Belátom, hogy ilyen nehéz körülmények között, amikor háború van, a felesleges kritikának el kell némulnia, azonban azoknak a kritikáknak, amelyek megszüntetni igyekeznek a~ nehézségeket, a nehéz problémákat s amelyek szinte szükségesek ahhoz, hogy a honvédelmi költségvetés keretén belül a honvédelmi tárca kiadásai megoldásához vezessenek, szabad és kell is hangot adnom. Az 1943. évi költségvetést már új mAniszter képviseli, így tehát az eddigi esetleges mulasztásokért őt személyében felelőssé nem tehetjük. Mint katona baj társamnak, meg vagyok győződve a jószáindékáról és szívem minden melegé veil üdvözlöm becsületes katonámul tja után ezen a rögös poszton^ mert meg vagyok győződve róla, hogy szándéka a honvédség ütőképességének emelése és ennek következményeképpen a végső győzelem kivívása. Elöljáróban jóindulattal figyelmeztetnem kell a miniszter urait, hogy szerepe nehéz és posztja súlyos: a haza érdekeire való tékám tettel talán sok kritikára elhangzott észrevételre nem *dB&PTTSEtöHiJEI NAPLÓ XT. i»
