Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1942 november 19-én, csütörtökön. 579 nagyon soknál az kimegy már a divatból. Ne botorkáljamatk itt tehát egyesiek az új európai nagy élettérben (Úgy van! Ügy Vun! joöbfelöL), olyanok akik nem ismerik szűkebb hazájukat sein (Úgy van! Úgy van!), akik nem tudják, hogy mit mesélnek a csiki fenyvesek, akik nem 'tudják, hogy mit regél az aradi vértanuk hantja és akik nem tudják, hogyniiabáua,t a Bánságban. Ezek ne beszéljelek itt új Európáról, ne beszéljenek élettérről. Mái is új világot akarunk Magyarországon és> mi sem tudunk természetesen elzárkózni aiz európai szellemtől, amely uralkodni fog. Elsősorban azonban magyarok maradjunk, egy új magyar hazát csináljunk s úgy illeszkedjünk bele az új Európába, ahogyan mi akarunk. (Helyeslés jobbfelől. Ezek előrebocsátása után egy-két részletkérdéssel leszek bátor- foglalkozni. Elsősorban nagyon fontosnak tartanám — különösen ma, amikor kétszeres munkát, többszörös önfeláldozást kívánunk a tiszti ós altiszti kartól, — derék tisztjeink és altisztjeink fizetésének rendezését, úgyszintén a nyugdíjas tisztek fizetéstének rendezését. (Helyeslés.) A mai viszonyok között annak a tisztnek lehetetlen állásához méltóan élnie. Mi civilemberek vagyunk, ha kopott kabátban megyek, azt se tudják hogy ki vagyok, úgy megyek ahogy akairok. A tisztnek azonban állásához mérten kell öltözve lennie', és a mai időkben az a legkevesebb, hogy amikor drága pénzen, sem lehet rendesen beszerezni a dolgokat, kincstári egyenruhát, legalább évenként egy ruhát kapjon a tisztikar, az a tisztikar, amely szó nélkül, zúgolódás nélkül, becsülettel teljesítette a múltban, teljesíti a jelenben és a jövőben is a kötelességét. Ezek nem tudnak összeülni szakszervezeti gyűlésre, ezek nem tartanak értekezleteit a fizetés' emelése érdekében, ezek nem nyújtanak itt be a képviselők lítján memorandumot, de mi. akik tényleges hivatásos katonatisztiek voltunk és most szerencsénk van a Ház tagjának lenni, kötelességünknek tartjuk valamenynyien, hogy szót emeljünk az érdekükben és kérjük a miniiszfer urat intézkedjék és biztosítson tisztességes megélhetést a niaoyrabeesüilt magyar tiszti és altiszti karnak. (Helyeslés.) Mélyen t. Képviselőház! A másik kérdés az orvosi tisztikar. (Bálint József: tígy van!) a zsidótalanítoltt honvédorvosi tisztikar kérdése. Kevesen vannak, mert a zsidókat eltávolították a honvédorvosi tisztikarból, az utánpótlás pedig nagyon gyenge, mert nincs ami csábítaná az orvost, hogy tényleges tiszti, katonaorvos legyen, ai fizetésük elég gyenge, az előlépési visizionyaik nagyon rosszak. Amikor a legnagyobb egyetemi képzettséggel rendelkezik az orvos, — hozzáveszem még katonai képzettségét is — akkor megérdemli, hogy legalább is a vezérkart megillető vagy megközelítő előlépési rendszerbe soroltassák be. Lehetetlen az a ihlosszú várakozási idő az egyes alsó fokozatokban, akkor, amikor — mondom — magas műveltségű, nagyképzettségű, kétszeres képzettségű tisztekről van szó. Feltétlenül kívánom tehát, hogy ez a kérdés is a legsürgősebben orvoso'ltassék. A számvevőségi tisztviselők, úgy tudom, memorandumot adtak be — többen támogatjuk a tisztviselőknek ezt a kérését —, amelyben azt kérik, hogy ők tisztek lehessenek. A magam részéről is a legmelegebben pártolom ezt a kérésüket. {Szóba került itt, t- Képviselőház, á kitüntetések kérdése- Szomorú, a régi időkből visszamaradt szokatlan és visszatetsző dolog az, ha különbséget teszünk abban, hogy a kitüntetést tisztnek, altisztnek vagy közembernek adjuk. De még szomorúbb, hogy a tisztikarnál magánál is különbséget teszünk. Ha ugyanis hadnagy az illető, akikor nem kaphat lovag-keresztet hasonló teljesítmény mellett, mintha például mondjuk százados lett volna, mert mint százados, kapott volna, és így tovább. Tessék tehát a kitüntetéseket egyedül a teljesítménytől függővé tenni. Hogy hány csillag van a galléron, az lényegtelen, az a lényeg, hogy mit teljesített, mit végzett az a katonatiszt és egyszerűen ezt kell elbírálni a kitüntetések osztályozásánál. Ezek előrebocsátása után mást nem tehetek, mint azt mondom: nagyiérd ekilődéssel kísérem a honvédelmi miniszter úr működését és mint vallásos keresztény ember, Isten áldását kérem hazám érdekében működésére. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Porubszky Géza jegyző: Padányi Gulyás Jenő- ; i r

l j Elnök: Padányi Gulyás Jenő képviselő urat illeti a szó. Padányi Gulyás Jenő: T. Ház! Azok után a lelkeshangú felszólalások után, amelyeket előttem szólott két képviselőtársam itt elmondott, szinte restelkedéssel fogok hozzá felszólalásomhoz, amely néhány szürke kérdést kíván tárgyalni, olyan kérdéseket, amelyeket a honvédelmi tárca bizottsági tárgyalásánál azért nem tehettem szóvá, mert sajnos nem vagyok tagja a bizottságnak, viszont az egész költségvetés tárgyalásának folyamán a magam elhatározásából éppen ehhez az egy tárcához kívántam hozzászólni azért, mert a mai időkben ennek a tárcának az ügyét tartom a legfontosabbnak. Nekem tehát jóformán csak már morzsák mára dtak azokból a szép problémákból, amelyek a tárcához tartoznak, mégis arra kérem tisztelettel a honvédelmi miniszter urat, méltóztassék figyelmében részesíteni ezeket a szavakat, amelyek a bírálat hangját sem »fogják nélkülözni. A honvédelmi miniszter úr hivatali elődjének tettem szóvá az elmúlt évi költségvetési vita folyamán a honvédelmi építkezések kérdését, mégpedig elsősorban nem anyagi, szempontból, hanem a stílus szempontjából. Igen t. Ház! Azok között az eszközök között, aímelyeket több képviselőtársam mint a honvédségi szellem fejlesztésének eszközeit tett szóvá, én nem utolsósorban szeretném erre a figyelmet felhívni. Ha körülnézünk például Németországban, az ott épült nemcsak legutóbb, de már a múltban épült laktanyák között, azt latjaik, hogy azokról a korszerű, olcsó és a katonasághoz méltó egyszerű kiképzés mellett, sugárzik a német önbizalom és erő- Ezzel szemben a mii laktan y a építkezéseinkből semmi »z égvilágon nem 'sugárzik, a. magyar erő a legkevésbbé- Ha keresem ennek az okát- akkor készségesen és tárgyilagosan meg kell állapítanom, hosy a honvédelmi tárcának ezek a régóta esedékessé vált feladatok olyan tömeggel zúdultak a nyakába» hogy ezeket a feladatokat az építészmérnökök olyan mértékben való bevonásával, mint ahogyan más építkezéseknél lehetséges, t. i. • tervpál vázatok útján, elvégezni nem állt 'módiában. Nekem mégis figyelmeztetnem kell azonban a honvédelmi miniszter urat arra, hogy talán vegyük igénybe fokozottabb mértékben