Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

574 Az országgyűlés képviselőházának 30% körülbelül ezerre megy azoknak .a papoknak, mind katolikus, mind protestáns -papoknak száma, akik négy-öt napig tartó ,s a leventék országos parancsnoksága - által vezetett tan­folyamon vettek részt azért, hogy a levente­intézmény lényegét és tartamát a tanfolyamo­kon közelebbről megismerhessék, falujukban pedig hatásosabban elősegithessiíik. {Mélyedés a középen) ha azután arra a működésre gon­dolunk, amelyet leventéink a különböző gyűj­tések alkalmával, a téliruhagyüjióseo^a vörös­keresztes gyűjtésen, a .napraforgó-csatán, a be­vonultak helyett elvégzendő munkakalákának előkésizítésén keresztül, tehát erkölcsi munka­tartalom szempontjából elvégeztek, akkor meg kell állapítanunk, hogy az elmúlt esztendő, hála Istennek, nem telt el hiába és minden pénzt v amit rá áldoznak, a »Szebb jövő« rémé« menyében, minden milliót megér az intézmény támogatása. T. Ház! Nem volna teljes a felszólalásom, ha neim szólnék a testvérintézményről, araieiy ugyan a kultuszminisztériumhoz tartozik, de fel kell hívnom rá a honvédelmi miniszter úr figyelmét azért is, mert ma nemcsak a fiúk végeznek honvédelmi segéd-szolgálatot, hanem á leányok is. A kultusztárcánál sajnos, nem jutott idő arra, hogy erről a kérdésről tár­gyaljunk és azért kell kérvie-kérnem a honvé­delmi miniszter urat, méltóztassék sürgetni az önálló úgynevezett leánylevente-törvénynek mielőbbi tető .alá hozását. Túlhaladott állás­pont az, hogy a leányoknak és a leányleven­ték, főleg az, iskolába nem járó leány tömegek nevelésének intézményes biztosítása nélkül igazán előre juthatunk. Az egyik előttiem szólott ellenzéki vezér­szónok képviselőtársam említette aizt, hogy, az erkölcsi megújhodásnak, a magyar megújho­dásnak alapja feltétlenül a honvédelmi neve­lés, amely már a.z iskolákban, a gyermekkor­ban kezdődjék. Én azt merném állítani, hogy már korábban kezdődik az. A honvédelmi ne­velés voltaképpen ott kezdődjék, amikor a ma­gyar anya 1 még a szíve alatt hordja a magza­tát. A közösségi nevelést tehát a nőknél is el kell kezdenünk és a fiúknál azt még tökélete­síteni kell. Ezért sürgetem az önálló leány­levente-törvény mielőbbi tető alá hozását. De nemcsak ezt, t. Ház, hanem azt iß kör­vonalozom, hogy milyen is legyem az a íör­viétoy. Minthogy a magyar leveintelintézniény oszthatatlanul, egységesen egy, azért magyar elgomdolású legyen, az állam nyelvén történő kiképzéssel, illetőiéig az állani nyelvének hasz­nálatával — értem ez alatt a kötelező kikép­zési időket. — azonkívül lehetőséget nyújtva^ a társadalmi működésre ae egyesületei révén. Kétségtelenül egyedül egy nemzeti irányba kell annak működését beállítani. Kérem, méltóztassék annakidején odahatni, hogy ez a törvény olyan legyen, hogy a leány; leventéknek az egységes magyar birodalmi gondolatiba való beállítása se veszélyeztessék. Nem vagyok hajlandó és nem volnék hajlandó különösen most, 20—21 évvel a leventeintéz­mény első törvényének meghozatala után olyan megoldást elfogadni, hogy a ieány­levente szervezeteinket akár vallásfelekezeti, akár pedig nemzetiségi síkon tagolva próbáljuk felállítani. A leventeiutézmény ugyanis már megtalálta éppen az előbb említett papi tan­folyamok révén a legkitűnőbb megoldást ah­hoz, hogy a maga munkakerétéiben elsősor­ülese 1942 november 19-én, csütörtökön. ban a valláserkölosi nevelésnek álljon rendel­kezésére. (Venczel Antal: Ügy van!) Egységes, úgynevezett közösségi ifjúsági bizottságokat kell tehát a községekben szervezni, amelyekbe bele kell vonni a leányegyesületek szervező­bizottságát is és ezt az egységet végig kell vezetni az iskolánkívüli leánynevelés vonalán minden szempontból éa minden községben, vá­rosban. T. Ház! Hogy a leventeleányintézmény bi­zonyos múltra, és pedig komoly munkára te­kint vissza, azt tanúsítja ez' a -nyomtatott fü­zet, amelyet később, bátor leszek letenni a Ház asztalára. Ez a füzet így, amint az van, az októberi munkarendet tartalmazza. Aki kézbe veszi, látni fogja, hogy nemcsak hézag­pótló, hanem végtelenül kedves, meleg tar­talmú; olyan, mint amilyennek a magyar nők­nek lelkileg lenniök kell. Ne aggodalmaskod­junk tehát fölöslegesen abban az irányban, mintha a leány leventék nevelése révén bizo­nyos túlzások adódnának vagy azok ai nőiessé­güket veszélyeztetnék. -Általában rendszerint a finn lottákat szokták az ellenzők elénk állítani például. Ugyanakkor mindenki elfér lejti azt, — amit nem lát — hogy például a finn lották micsoda testedző gyakorlatokat és micsoda sportgyakorlatokat is végeznek azon kivül, hogy a íényképekem betegeiket ápolnak, azután tábori postát kezelnek vagy hogy lég­oltalmi figyelőszolgálatot látnak el stb. Min­den közszolgálatnak megvan a maga előisko­lája. Ne féltsük a leányleventéket a kellő mértékű sporttól sem. T. Ház! A háborúnak egy fontos válto­zata, mégpedig a második lendületébe kerül­tünk. Most végre egészen tisztázódnak az ösz­szes erőviszonyok. Viszont a harmadik rész már maga »a béke háborúja« lesz. A béke háborúját azok a nemzetek fogják rueg­nyerni, amelyeknek a társadalmi erőviszo­nyaik rendezettek leszinek. A társadalmi erővi­szonyok rendeződését viszont egy egységes nemzeti irányba beállított és általános női ne­velés nélkül nem. tudjuk elképzelni! Az elmúlt napokban az egyik bányatelepen érdekes jelenetek zajlottak le, kizárólag azért, mert úgy találták az asszonyok, hogy öt nap alatt megeszik a hatnapi ellátást és akkor a hatodik napon hangoskodások között követelni fogják a következő heti ellátás kiosztását egy nappal előbb. Csendőröket is igénybevettek a tömeg szétoszlatására, mert hiszen nem voltak egészen szenvedély telének a kitörések. Ha ezek a különben békés hajlamú asszonyok valaha esztendőkön keresztül átmentek volna egy ko­moly, felelősségteljes, nemzeti közösségi jellegű nevelésen, mimt amilyent például a kiképzési teirviezet-füzeteíkbein részletezett, egészen biz­tosan megtudták volna tenni, hogy azt az étel­mennyiséget, ha nehezen is, de beosztják hat napra, nem pedig fordítva. Ez is honvédelmi kérdés, t. Ház, hogy a belső erőt hogy fokoz­zuk? Ha nem is szorosan vett katonákról van itt szó, mégis miután honvédelmi kérdés a nő­nevelés is, nem mulaszthatjuk el a kérdésnek megemlítését ennél a tárcánál. Meg kell említenem a másik testvérintéz­ményt is, illetve, ha szabad azt mondanom, a két intézmény közül az »idősebb fivért« a cserké­szetet. A magyar cserkészet egy csodálatos fej­lődésen esett át. Miután a cserkészét előzőleg teljesítette a maga hivatását és kipróbálta az előző 30 esztendő alatt mindazt az ifjúsági ne­velési módszert, tartalmat és anyagot a maga

Next

/
Oldalképek
Tartalom