Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-309

Áz országgyűlés képviselőházának 309. neki ahhoz kellene, hogy ezredes lehessen, azóta kiváló tiszt, békében jelvényes kitüntetéseket kapott, kiválóan minősítették, törzstiszti vizsgájának eredménye szintén igen jó és még sem lehet ezredes, azért, mert mint zászlóst vagy mint hadnagyot elfogták ezredével, vagy taláia hadosztályával együtt. (Nagy Lász.ó: Borzasztó igazságtalanság!) Ez a nagy igazságtalanság és nagyon nyomasztó a tiszti karra nézve, hogy egyesek tudják, hogy bármennyit dolgozom, ha a lelkemet kiteszem, akkor sem érhetem el az ezredességeit, mert önhibámon kívül elfogtak 18 éves koromban a világháborúban. (Mozgás a szélsőhaloldalon.) Kérem a miniszter nnat, mert eiuenézve sem adott a bizottsági tárgyaláson határozott ígéretet, hogy most tegyen határozott ígéretet és szűntesse meg ezt a nagyon igazságtalan pontozásos rendszeri. (Horváth Géza: A törzstiszti tanfolyam is ilyen! Oka ennek!) T. Ház! Éppen abból a helyzetből kifolyólag, hogy most csak a hadsereg egy része van kint a harctéren és esetleg, ha a háború úgy fejeződik be, hogy egész honvédségünk nem kerül harcba, a háború után a tisztikarban ez nem kívánatos megkülönböztető helyzetet hoz létre, kérem a miniszter urat, tegye lehetővé mindazoknak a tiszteknek a harctérre való kijutását, akik ezt önként kérik. (Horváth Géza: Igen! Igen! — Elnök csenget.) Ezzel elejét vehetjük sok olyan sérelemnek, amely ebből a felemás állapotból a háború befejezése után elő fog állni. A belső frontnak harctéri alakulatainkkal való összekapcsolásáról már több képviselőtársam beszélt, így erről nem kívánok részletesebben beszélni, csak két olyan dolgot említek, amely a Ház nyilvánossága elé kívánkozik. Az egyik dolog akkor történt, amikor vir déken jártam, mert én. éppen úgy, mint — meg vagyok győződve róla — bármelyik képviselőtársam, ha a vidéket járom és alkalmam van a néppel érintkezni, lelket öntök beléjük és megmagyarázom, hogy ez a mi háborúnk, ez a magyar nép élet-halál harca éppen úgy, mint bármelyik másik háborúnk volt és örüljünk, hogy 1500 kilométerre folynak a harcok a határunktól és nem a Kárpátokon; hiszen a két repülőtámadás hatásából elképzelhető, hogy ha a Kárpátokon folynának a harcok, milyen súlyos veszteségeink lennének itthon az országban. Nagyon jól tudjuk, hogy a suttogó propaganda működik. Ezt kár részleteznem. Amikor egyik vidéki utam után Szabadkán voltam, vasárnap a sajtóban a következő közleményt akartuk megjelentetni. Hangoztattam, hogy (olvassa): »Ma az afrikai események nyomán fokozott erővel lángolt fel a zsildófecsegés és rémhírterjesztés« — ez így van, - mert ötven embert vettek őrizetbe a közelmúlt napokban — »és amikor nem egy magyar ember is felül a zsidó háborús beállításnak, akkor nekünk fokozott^ erővel kell a bennünk élő hitet és tudatot szétsugározni, hogy ez a háború a mi Ihiáborunk, ezt a háborút csak a tengelyhatalmak és velük együtt mi magyarok nyerhetjük meg.« Beszédemnek ezt a részét a cenzúra törölte- (Halmai Jánog: Borzasztó!) Kérem tehát a miniszter urat, hogy honvédelmi szempontból az ilyen törléseket a cenzúránál akadályozza, meg, mert mégis csak" lehetetlenség, hogy mi ne igyekezhessünk a bennünk élő hitet átvinni a népbe, hogy a nép érezze, hogy ez a mi háborúnk, s hogy könyülese 1942 november 19-én, csütörtökön. mh A belügyminiszter úr a múltkor errenézve egyáltalában nem- adott választ, de ez ma nem közbiztonsági vagy közrendészeti, hanem, elsősorban honvédelmi kérdés, hiszen az antimilitarista propaganda elsősorban a honvédséget érinti és a honvédelmen keresztül mindnyájunkat; egész Magyarország jövője függ ennek a háborúnak kimenetelétől. Hát, ha ennyire erősödnek ezek _a_ mozgalmak, hogy itt ezrével terjesztik és szórják el az utakon ezt a röpeédulát, akkor nekünk erre a kérdésre a legnagyobb gondot kell fordítanunk. Most a régi nyugdíj ások helyzetét teszem szóvá, úgy a tisztekét, mint az altisztekét. Dacára annak, hogy egy rendelet — talán az 1941-es — azt állapította meg, hogy most már, egységesítik a nyugdíjasok nyugdíját, ez a mai. napig sem történt meg. Annakidején, ha valaki nyugdíjba ment, szolgálati ideje után százalckosan^ állapították meg a nyugdíját, ha azonban időközben az illető állpmárívcsoport fizetési osztálya emelkedik, akkor ugyanolyan mértékben kellene a nyugdíjnak is emelkednie. Különösen az 1928 előtt nyugdíjba ment érdemes, idős katonákról van szój. akik végigharcolták a világháborút. Ugyanígy szó van az altisztekről is. akiknek nagyrésze még a világháborús rokkantság következtében volt kénytelen megválni a szolgálattól, de ezek mindenesetre olyan emberek, akik mint katonák egész életüket a hazának áldozták és érte vérüket hullatták. Az eltérés a régi és a mostani nyugdijak között magasabb, mert a fokozatokban 10—15%-ot tesz ki, de ha a honvédelmi pótdíjakat is tekintjük, 14—19°/o-ig emelkedik az eltérés. A katonai érdemek megbecsülése is megkívánja azt,* hogy ezeknek az öreg nyugdíjas tiszteknek és altiszteknek a nyugdíjai ma már egységesítve legyenek, hogy ugyanolyan nyugdíjat kapjanak, mint ha 1928 után mentek volna nyugdíjba. Azt hiszem, ez a tétel sem jelentős, annál inkább, mert, sajnos, mind kevesebb es kevesebb ilyen nyugdíjas van, hiszen előrehaladott koruk folytán igen sűrű sorokban hullanak el. T. Ház A mögöttes országrésznek a fronttal való Összeköttetésének legfontosabb esznyebbeu tudja elviselni az áldozatokat, köny. nyebben viselje el a terheket, amelyek még reánk várnak. Ha ezt nem engedik meg, akkor ne csodálkozzanak azon, hogy olyan tünetek merülnek fel, mint amilyeneknek, sajnos, ma hangját hallottuk a kép vils előházban, és amelyet a következő röpcédula jellemez. Mindjárt fel fogom olvasni, mert ez a második eset. Antimilitarista szellemű röpcédulák jelentek meg megint Budapesten. Kendőirségünk ma már olyan tökéletesen tud dolgozni,' hogy különösen ezeket a nyomdai úton előállított röpeédu Iákat napok alatt ki •kell nyomoznia, Mint ma értesültem róla, nemcsak Angyalföldön jelentek meg ilyen röpcádulák, amilyent én is kaptam, hanem Csepelen is, ahol más szövegű röpcédulák jelentek meg. Nem olvasok fel belőle, csak az első mondatot, hogy: »Honvódeink százezrei! búcsúznak ismét az anyáktól, feleségektől és gyermekeiktől.« A továbbiakban pedig ezeket olvassuk: »Gyalázatos, hiábavaló áldozat! Azonnal haza! Tiporjátok el Kállay hazaáruló politikáját! Harcoljunk egységesen a nemzeti kormányért, a független Magyarországért!« Aláírva: .A Kommunisták Magyarországi Pártja (Börcs, János: Hol van a belügyminiszteri)