Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-308
506 Az országgyűlés képviselőházának 808, ni, ha van egy olyan nagy kodifikációs munka, amelyhez valóban nem lehet ilyen nyugtalan időben hozzányúlni, akkor éppen ez az. Az igaz, hogy a tervezet készen van, t. Ház, de az is igaz, hogy azóta hosszú évek telteik el és maga Nagy László t. képviselőtársam is megjegyezte, hogy úgy, amint most, mint tervezet létezik, változatlanul nem lehetne törvényjavaslat formájában benyújtani. (Nagy László: "Ügy van!) Mindenesetre új megállapításokra, kiegészítésekre, bizonyos fokig javításokra szorul. (Nagy László: Helyes!) Ez azonban olyan nagy munka, amelyhez ezekben a nyugtalan időkben hozzányúlni nem igen lehet és. itt nincs szükség arrai, — mint más készülő joganyagnál — hogy kiragadjunk a joganyagból egy részt és »novellázzunk« — teljes mértékben a saját meggyőződésiemmel ellenkezőleg, mert hiszen most is megvan az élő magyar jogunk, a szokásjoguntk^ amely tovább fejlődik a bírói gyakorlat útján. Ez nem annyit^ jelent, mintha el akarnék zárkózni előle és főleg erdélyi t. képviselőtársaim meg jegyzésére kívánok reflektálni és meg akarom nyugtatni őket, akik hozzá voltak szokva a kodifikált joghoz, hogy ez nem elzárkózás volt. Kifogásolta igen t. képviselőtársam, hogy a részvénytársasági reform még mindig csak az előkészítés stádiumában van. Erre már válaszoltam. Én fájlalom, talán legjobban, hogy még az előkészítés stádiumában van, de méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy csak csodával lehetne most ezeket a munkákat is befejezni, csodákat pedig — nagyon jól méltóztatik tudni — mi embereik nem tudunk tenni. Ami pedig az új ügyvédi törvényjavaslatot illeti, erre t. képviselőtársamnak is megfelel tem az imént. Hogy a novelláris törvényalkotást kifogásolta, arra is megfeleltem, ellenben nem feleltem még arra a (kritikájára, amelyet a 4.810. sz. rendelethez fűzött, amelyre nézve az a meggyőződése t. képviselőtársamnak, sőt úgy látom, nemcsaik az ő meggyőződése, hanem az ő igen t. pártjáé is, hogy ez törvénytelenül, sőt törvényellenesen kibocsátott rendelet, miért is a párt ezt érvénytelennek tartja és azt kívánja, hogy a kormány ezt a rendeletet vonja vissza. Ez meglehetősen súlyos kritika, igen t. Ház, úgy, hogy erre lkénytelén vagyok itt részletesebben válaszolni. Kétségbevonta a t. képviselőtársam, hogy kellő felhatalmazása lett volna a kormánynak ennek a rendeletnek ki bocsátására. Ismertetni akarom szószerinti szövegében a h önvédelmi törvénynek 160. §-át, amelynek felhatalmazására ez a rendelet alapítva van. Azt mondja szószerint e-z a 160. §. (Olvassa): »A minisztérium egyes bűncselekmények tekintetében az eljárást és az ítélethozást a fennálló törvények szerint arra hivatott bíróságokról más polgári büntetőbíróságokra ruházhatja át. A minisztérium az eljárás gyorsítása végett a polgári büntető eljárás rendes szabályainak módosításával és kiegészítésével — megfelelő jogorvoslatnak és a védelem elvének gyakorlati biztosítása mellett — különleges eljárási szabályokat állapíthat meg.« T. Képviselőtársam azt kifogásolta, hogy a rendelet első bekezdésében foglalt felhatalmazás nem arra ad jogot, hogy egyes bűncselekményeket a királyi ügyész által odadirigálhasson a kormány más bíróságokhoz, tehát egyes bűncselekményeket, haneim azt mondja, hogy arra adna jogot, hogy a bűncselekmények biülése 1942 november 18-án, szerdán. zonyos kategóriáira mondjuk ki azt, hogy ezek a kategóriák tartoznak ez alá a különleges eljárás alá. (Nagy László: Meg kell nevezni az egyes bűncselekményeket.) Ügy van! Teháí nem az egyes elkövetett konkrét bűncselekm? nyéket, így értelmezi it. képviselőtársam, ha nem a bűncselekmények bizonyos kategóriáit, például — nem tudom — a lopást vagy a testi sértést, stb. Hogy nem ez volt a célja, amikor ezt a felhatalmazást megadta, ez egészen kétségtelen. Ha ez lett volna a célja, akkor először is elegendő lett volna egyszerűen kiegészíteni az 1938 : XVI. te. 1. §-ában valói felsorolást és akkor keletkezett volna ismét egy további taxáció, amely ugyanazokat a veszélyeket rejtette volna magában, mint amilyen hiányos az a taxáció, amely most megvan. Másodszor ennek a törvényszakasznak indokolása egyszerűen és röviden hivatkozik az 1912. évi LXIII. tc.-nek, a kivételes hatalomról szóló te. 12. §-ának indokolására, amely így szól (olvassa): »Felhatalmazza a minisztériumot, hogy az egyes bűncselekmények elbírálását az 1896. évi XXXIII. te. és az 1897 : XXXIV. te. értelmében illetékességgel és hatáskörrel nem bíró más büntetőbíróságra bízhassa«. Tehát sokkal közelebb áll, mint itt ez a szöveg, amely azt mondja, hogy az eljárást és az ítélethozást bízhatja más bíróságokra. Ez az indokolás kifejezetten azt mondja, hogy egyes bűncselekményeik elbírálását, konkrét bűncselekmények elbírálását —és csak így van értelme ennek a felhatalmazásnak, hogyha így fogjuk fel, — hogy konkrét bűn cselekmények elbírálását, mert ezt a kivételes hatalmon alapuló, a honvédelmi törvény 160. §-árai alapított rendeletet nem azért kellett kiadni, mert egyes bűncselekménykategóriák veszélyeztethetik ma a honvédelmi érdeket, vagy más államérdeket, nem kategóriák veszélyeztetik, hanem veszélyeztethetik egyes konkrété elkövetett bűncselekmények, amelyeknek a körülményei annyira különbözőek lehetnek, hogy az előre el sem bírálható és 'kategorizálható, (Úgy van! jobbf elől.) Mert lehet egy egyébként a saját természeténél fogva — hogy így mondjam — politikai vagy honvédelmi szempontból ártatlan bűncselekmény, ha konkrét elkövetése folytán olyan körülmények között követtetett el, hogy az igenis, a honvédelem vagy más- állami érdek súlyos sérelmével jár, ha annak megtorlása nem következik be gyorsan és eredményesen. Tisztán ezt célozza, nem is célozhatott mást a felhatalmazás és éppen ezért helyesen értelmezi ,a kormány a felhatalmazást, amikor a 4810. számú rendeletet így bocsátotta ki, ilyen tartalommal és szöveggel, mint ahogy kibocsátotta. Ami pedig képviselőtársamnak másik észrevételét illeti, gondoskodni kell a felhatalmazás értelmében megfelelő jogorvoslatról és a védelem ellátásáról. Ebben a tekintetben is megvan a kellő gondoskodás. T. képviselőtársam vitatja, hogy az újrafelvételi nem jogorvoslat. Ebben téved a t. képviselőtársam. Az újrafelvétel valóban nem fel leibbviteli jogorvoslat, de ez a törvényi felhatalmazás nem is korlátozza a fellebbvitelre, hanem ez jogorvoslat, éspedig olyan jogorvoslat, amely alá van még támasztva egy más bizto sítékkal, _ kautélával is. nevezetesen azzal, hogy az ilyen esetekben ítélkező kúriai tanács nem öttagú, hanem héttagú; tehát további két kúriai bírónak, ilyen magasállásű bírónak be