Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-294

40 .As országgyűlés képviselőházának 294. pánnak csak a megerősítési jogot adja meg. Később ez is megszűnt'és az alispán és a tö'hbi választott < megyei tisztviselő az autonómiák tisztviselőjévé lesz. Az alispán,' a vicecomes nem a főispánnak a helyettese, hanem a vármegyei tisztikarnak a fejip. Mélyen t. Képvselőház! Ügy érzem, hogy elődeink 700 esztendő során kialakult gyakorlata, 700 esztendő küzdelmei során létrehozott alkotmányos intézménye nem érett meg arra, hogy' most ezt a kérdést olyan könnyen intézzük el egy kijelentéssel, hogy megítélése szerint a tisztviselők választása nem tartozik az autonómia kérdésébe. Ha 700 esztendőn keresztül ez a magyar nemzet odatartozandóuak gondolta, tudta, érezte és ezért küzdött, ezt kiküzdötte magánaki akkor én, bármennyire tisztelem az igen t. belügyminiszter úr egyéni véleményét és érzését, nem tudok az ő véleménye és gondolkodása szerint gondolkozni, hanem csak úgy, ahogyan elődeink 700 esztendőn keresztül gondolkodtak és cselekedtek. Mélyen t. Képviselőház, nemcsak a történelmi múlt, nemcsak az alkotmány- és jogtörténet megállapításai, hanem a ma élő torvény, az 1886 : XXI. te. 3. §-a. is azt mondja, hogy az önkormányzati jognál fogva a törvényhatóság tisztviselői az ebben a törvényben megállapított kivétellel választandók. Tehát igenis, hozzátartozik az élő törvényes rendelkezések értelmében a választói jog az autonómia jogaihoz és ezt a jogot kivenni belőle, elvonni az önkormányzatoktól, ezt nem tartom lehetőnek olyan indokok alapján, olyan eseményekre utalással, amilyeneket a belügyminiszter úr törvényjavaslatának indokolásában elmond. De hogy a nemzet hogyan gondolkodik ebben a kérdésben, ebben a tekintetben megint a belügyminiszter úrra hivatkozom, aki azt mondotta, hogy (olvassa): »1933-ban, amikor éppen a reformprogrammot a törvényhozás előtt volt szerencsém fejtegetni, ezt a kérdést bedobtam a köztudatba és akkor — mondhatom — olyan merev elutasító állásponttal találkoztam a választási szisztéma eltörlésével és a kinevezési szisztéma dolgával szemben«, (Fel kiáltások jobbfelől: Akkor!) »hogy kénytelen voltam pillanatnyilag lemondani ennek a kérdésnek a megoldásáról«. (Felkiáltások jobbfelől: Akkor!) Én merem állítani, hogy az ország közvéleménye ebben a kérésben ma sem változott meg. (Maróthy Károly: Nem bizony!) Tessék megkérdezni a belügyminiszter úrnak az önkormányzatokat, tessék megkérdezni a törvényhatóságokat, a községeket, tessék megkérdezni a nemzet tagjait, majd meglátjuk, hogy más-e a véleményük, mint amire itt a belügyminiszter úr utal. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Akkor kérdezi meg, ha tudja, mit válaszolnak! — Cselényi Pál: Az országgyűlést ne kérdezzük meg? — Mozgás.) Elnök : Csendet kérek ! Vásáry István: Mindig nagy örömmel hallottam azt, amikor a belügyminiszter úr kije lentette a miniszteri székből, hogy magát az önkormányzat hívének vallja, /Maróthy Károly: Na hiszen, mondani mondja! — Derültséf) a szélsőbaloldalon.) amikor azt mondja, hogy (olvassa): »Halálos vétek volna Magyarországon az autonóm közületek életét megfojtani. Az autonóm élet á legmagasabb nevelőeszköz az állampolgárok, a jó hazafiak és a ülése 1942 október 15-én, csütörtökön. közért munkálkodni akaró emberek neveléseben«, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: így is van!) Mélyen t. Képviselőház! A ma élő törvények ehhez az autonómiához törvényesen hozzátartozónak állapítják meg a tisztviselők választási jogát. Ezt a törvényes autonóm jogkört kívánja most a belügyminiszter úr megcsonkítani ennek egy igen lényeges részével. (Cselényi Pál: Átmenetileg! — Mozgás.)Magyarázza az igen t. belügyminiszter úr azután azzal is a maga felfogását, hogy mi tartozik az autonómia hatáskörébe. Tisztában vagyunk vele, hogy szerinte ez nem tartozik ide. én azonban áUítpm, hogy, ez a javaslat- betetőzésé annak a hadjáratnak, amely az autonómiák ellen a legutóbbi két évtized alatt ' szisztematikusan léfolyt. Hogy az autonómiák kérdését hogyan ée mint érintették az egyes rendelkezések, nagyon hosszú volna itt felsorolni. Csak egyes etapokat veszek ki. Gazdasági és pénzügyi részen az autonómiát igen lényegesen és súlyosan érintette áz 1927 : V. te. Akkor úgy igyekeztek. az autonómiákat beállítani és az autonómiák lakosságát vezető tisztviselőivel szembeállítani, hogy miniszteri székből híresztelték azt, hogy a ne héz életnek, a súlyos terheknek az autonómiák az ekai. Holott hogyan állott a helyzet? Az 1924;* IV. tc-ben egy szanálási tervet készítettek az ország háztartásának, a költségvetés egyensúlyának helyreállítása célzatával. Hoszszabb időre szóló terv volt ez és megállapítható, hogy igen rövid idő alatt bekövetkezett egy egyébként örvendetes tény, az államháztartás egyensúlyának biztosítása. Ez azonban azzal volt lehetséges, hogy sokkal nagyobb mértékben vették igénybe a gazdasági életet. mint eszerint a projektum szerint évenként igénybe kellett volna venni. A terhek súlyossága e miatt következett be. nem azért, hogy az autonómiák úgy gazdálkodtak, mint ahogyan akkor a pénzügyminiszter itt a Ház ülésén állította. De kérdezem, mélyen t. Képviselőház, ha ott volt az 1886 : XXI. te. 5. § a, amely szerint költségvetést kormányjóváhagyás nélkül nem lehetett beállítani, kölcsönt nem • lehetett felvenni, új tisztviselői állást nem lelhetett &&&*'-_ vezni, kormányjóváhagyás nélkül fizetésemeléseket vagy fizetésmegállapítást nem lehetett csinálni, hát miért, nem ólt az igen t. kormány akkor ezekkel a jogokkal 1 Minden, ami történt a törvényhatóságokban, kormányjóváhagyásokkal történt, ha pedig nem azzal, akkor miért nézte el a kormány, miért nem élt azokkal, a jogokkal, amelyek neki biztosítva voltak? Ügy fest tehát a helyzet, t.^ Képviselőház, hogy mivel talán nem járt él körültekin téssel annakidején a kormány és mert _ talán nem élt a jogaival annakidején a kormány és ennek súlyos konzekvenciái kezdtek jelentkezni, 1927-ben előjöttek az önkormányzatok hatályosabb ellenőrzésének a szükségességével és ezzel azokért a hibákért, amelyek ha fennforogtak, a kormány részéről forogtak fenn, az ódiumot az autonómiákra hárították át, szembeállították az autonómiát tiszviselői karával, bizalmatlanságot keltettek ezekkel szemben az autonómiák lakosságának lelkében. Azután jött az 1934 :

1. te, amelynek tárgyalása alkalmával egészen más beállítása volt ennek a dolognak, mint amit az élet ho só'tt és mutatott. És "most itt van ez a javaslat, amely tie-