Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-308
Az országgyűlés képviselőházának 808, alapelveit. Azonban a 'többi jogalkotások: az 1942. évi XV. te., a zsidó földbirtokok igénybevételéről szóló törvény, a hadiköicsönök valorizációjáról és a törvényhatósági mandátumok meghosszabbításáról szoió törvény, továbbá a zsiüó házfelügyelőik és házgondnokoik jogállapotárói szóló ívndeiet ugyan inkorporativ utalással az 1941. évi XV. tc.-re kívánják megáliiapítani a zsidóik fogalmát, azonban a félvérek jogállapotának kérdésében, a kivételek számának növelésével, erősen elhajlanak az 1941. évi XV. tc-ben lefektetett alapelvtől. A íólvérekre nézve annakidején kegyelmi ténynek tekintettük az 1941 :XV. te. 9. §-ának utolsó bekezdését és ma már általános szabály kezd lenni, hogy a félvér az árjával azonos elbánás alá esik, ha kereszténynek született vagy 7 éves konáig kikeresztelkedett. Kérem az igazságügyminiszter urat, őrködjék afelett, hogy az 1941 évi XV. te._ alapelvei a későbbi jogalkotások során is teljies tisztaságukban és maradék nélkül megőriztessenek. T. Ház! A zsidókérdéssel kapcsolatban még egy lényeges kérdésre hívom fel az igazságügyminiszter úr figyelmét. Gondolkodni kell arról, hogy a földbirtokon kívül gazdasági életünk egyéb hatalmi erői és szervezetei is kikerüljenek a zsidók kezéből. Kétségtelen, hogy a zsidókérdés mellett igen komoly nagy problémák vannak, azonban a zsiidólkérelesnél nagyobb jelentőségű mem akad, mert az feltétlenül egyenértékű egyéb más, a nemzet javára megoldandó kérdésekkel. Hogy ez mennyire így van, azt semmi sem mutatja jobban, mint ami a bajok főokakénl jelentkezik: a ; nemzetnek, mint politikai egységnek hatalmi ereje kisebb a \nemzetnek mint gazdasági egységnek hatalmi' erejénél. Ezért. amikor elismeréssel méltatom az igazságügyminiszter úrnak és az igazságügyminisztériumnak ezirányú munkáját, csak egyet kérhetek: vivat sequens, jöjjenek a következő intézkedések. (Nagy László: Helyes!) Ha már,nem tudjuk megalkotni a harmadik zsidótörvényt, legalább abban a szellemben, amelyet megjelöl'tem, jöjjenek a további intézkedések, különösen a gazdasági élet területén, hogy a magyarság végre megszerezhesse »ezen a területen is a maga autonóm és kizárólagos uralmát. Az idő rövidség miatt csak egy kérdéssel kívánok még foglalkozni és pedig azzal, amelyet képviselőtársaim a jogalkotás centrális irányvonalaként jelöltek meg: milyen iránya ban haladjon a .jogfejlődés, tehát milyen kívánalmakat kell támasztanunk a jogszabályalkotás tartalmával és alapelvével szembeni Nagy László képviselőtársam az újvilág szelleméről beszélt ©sí amikor feltette azt a kiérdést, hogy milyen legyen a törvény, — nyilván az összár jogszabályokat gondolta a törvény alatt — azt, felelte, hogy népünk, szellemének megfelelő legyen. Megemlítette »a közösség gondolatát Mami különben mindegyik képviselőtársam felszólalásában visszatérő alapelv volt. Benkő Géza előadó úr, .tisztelt barátom, külön is kiemelte, hogy a jog tulajdonképpen az emberi sorsközösség rendje. Amikor közösségről beszélünk és ezt a jognak alapvető gondolataként megjelöljük, korántsem mondunk újait és mem jelenti azt, mintha a mi korszakunk lenne az; első, amely a jognak ezt a belső sajátos önértékét közösségben találja meg. Az, hogy a hátunk mögött lévő néhány évtized a liberális gazdasági rend mellé a maga jogrendszerét is megteremtettél, amely az individuali s ta szemléleten és alapelvéken nyugodott, még nem ülése 1942 november 18-án, szerdán. 489 igazolja azt, hogy a Jog elvesztette valódi lényegét: a közösség gondolatát. Az elhangzott véleményeket egy mondatba sűrítve így szö- ' végezném: a jogalkotás minden időben akkor felel meg a nemzeti együttélés kívánalmának, ha különleges tartalma a nemzeti közösség alapvető gondolatában gyökerezik- Ami azt jelenti, hogy minden egyes törvényalkotással a nemzet tagjait egyesítenünk kell, a közös küzdelemre, amelyet a. nemzet állandóan, folyamatosan a maga létéért és fennmaradásáért folytat. Hogy ez valóban így van, igazolják a történelem tanulságai, de különösen az elmúlt negyedszázad történései; a mai idők különleges fontossága és nagy jelentősége pedig világosan bizonyítja, hogy mennyire nem lehet a közösségi gondolat nélkül, tehát egy olyan jogi rendszer nélkül, amely a közösséget szolgálja, * nemzeti élettesteit formálni és fenntartani. Ebben a vonatkozásban méltóztassék megengedni, ' hogy utaljak egy negyven évvel ezelőtt megjelent munkára, amelyet Stamler Ru dolf, a hallei egyetem kiváló tanára írt es amely ben épen ezeket a gondolatokat má,r négy •évtizeddel előre vetítve taglalja és boncolgatja. Egy mondatban fejezi ki álláspontjának lényegét: a jog ideája a közösségi gon'dolat és nem a létért való küzdelem a társadalmon belül! Valóban a »mindenki önmagáért« elvnek, el kell tűnnie a népek életéből és jogrendszeréből, mert ennek, az elvnek a jogrendszerekben való érvényesülésével a jogot önmagának ellent mondóvá és fertőzötté tesszük és megakadályozzuk a nemzeti lét folyamatának állandó fenntartását. » Az más kérdés, vájjon ma már gyakorlatilag érvényesülhet-e ez a gondolat, tekintettel I arra, hogy a régi jogrend szabályai, törvények j és egyebek formájában még hatályban, vannak. Kétségtelen azonban, hogy új jogszabályok megalkotásánál az elsődleges alapelvnek ennek kell lennile. Ez az alapgondolat magában fog; lalja mindazt, ami a nemzet sajátossága: a szoj kast, a hagyományt, az évezredes értékeik tiszteletben tartását, mert — mint mondottam, — a jogszabály különleges tartalmának, a »nembeli« közösség gondolatának kell megfelelnie. Az állam, t. Ház, sohasem mondhat le arról, hogy érvényesen fennálló jogszabályait alkal mázzák. Azonban a bírónak módjában áll, különösen a magánjog területén alkalmazni olyan elveket, amelyek, ha nem is fedilk teljesen a nemzeti közösség gondolatát, elegendők arra, hogy megszüntessék az egyéni érdeken nyugvó liberális jogrendszer visszásságait^ és kinövéseik Ezek: a jóhiszeműség, a méltányosság, a jogérzet, a korszellemnek, az uralkodó felfogásnak hatása a mindenkori jogalkalmazásra, és amit talán elsősorban kellett volna említenem: az erkölcs tételei, amelyek mind biztosítósze Jepként szerepelhetnek abban a vonatkozásban hogy a nemzet tagjainak, a nemzet egyedeinek a létért való küzdelemre egyesítése végrehajt iiató legyen és a jogszabályok alkalmazása megközelítse a közösségit eszmét, mint a jognak beimrejlő önértékét,. T. Ház! A másik kívánalom a jogszabályalkotásnál igen szorosan összefügg az előbbi kér des s el: meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a vagyonjogokban a nemzet legszélesei)b rétegei minél nagyobb mértékben részesülje nek. Az a forradalom, amely az emberiség eddigi legnagyobb forradalma volt és az első világháborúval kezdődött, a , válságok nagy sorozatát zúdította az emberiségre és ma már vilá
