Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 1942 november 18-án, szerdán. 485 is kiemeli, hogy az igazságügyniiniísztérium működésének egyik legjelentősebb területe a jogszabályalkotás és a társminisztériumok jog­szabály alkotásaiban is a tevékeny közreműkö­dés. A költségvetés indokolása részletesen fel­sorolja, azokat a jogszabályokat, amelyeket maga a minisztérium alkotott meg, vagy ame­lyeket más társminisztériumokkal kapcsolatban alkotott. A legnagyobb elismeréssel kell meg­emlékeznünk az igazságügyminisztérium tör­vényelőkészítő osztályáról. (Ügy van! Űg?/ van!) Itt a képviselőházban tapasztaltuk és állapítottuk meg örömmel azt, hogy az ideke­rülő javaslatok között nem találtunk egyetlen­egy pongyoiajavaislatot sem, azok mind igen precízek, jól megfogalmazott javaslatok voltak, úgyannyira, hogy a képviselőháznak alig állt módjában ezeken a precíz javaslatokon némi tekintetében is módosítást tenni. Ezek közül a törvényjavaslatalkotások kö­zül külön is kiemelem a kormányzóhelyettesi intézményről szóló törvényjavaslatot, amelyből már törvény lett és kiemelem a felségsértésről, lázadásról és súlyosabb bűncselekmények elő­készületi cselekményeinek büntetéséről szóló még le nem tárgyalt javaslatot, mint amely két javaslatot annyira kiválóaknak és jogászi szempontból olvasásra is annyira élvezetesek­nek találtam, hogy nézetem szerint mindkettő — ez a már megalkotott törvény és az ezután, megalkotandó^ törvény — mindenesetre tör­vénytárunk kiemelkedő gyöngyszemei közé fog tartozni. T. Ház! A legnagyobb helyesléssel kell fo­gadni az igazságügyminiszter úrnak azt az ál­láspontját is, amely szerint nem törekszik a mindenáron való új jogszabályalkotásra, ha* nem ehhez az eljáráshoz csak akkor nyúl, ha új jogszabályalkotásra feltétlenül szükség van. Rendkívül nagy helyesléssel kell fogadnunk az igazéágügyminiszt er úrnak azt a bejelenté­sét is, hogy 1914-től kezdve máig átvizsgálja a rendeleteket és azok közül kiválogatja, kiselej­tezi az idő által túlhaladt vagy hatályban nem lévő rendeleteket és összegyűjti azokat a ren­deleteket, amelyek még ma is hatályosak. Ez­zel kapcsolatban legyen, szaibad felhívnoui az igazságügyminiszter úr figyelmét egy magán­vállalkozásra, amely Magyarország hatályos törvényeinek kiválogatását és összegyűjtését tűzte^ ki célul maga elé és ezt a gyűjteményt a módosító jogszabályokkal, sőt a bírói gya­korlattal is kiegészíteni kívánja. Ez a 'vállalko­zás éppen a törvényelőkészítő osztály főnöké­nek, dr Vladár Gábor őexcellenciájának főszer­kesztésében készül. Én rendkívüli fontosságot tulajdonítok ennek a gyűjteménynek, amely tulajdonképpen részben pótolja az igazságügy minisztérium idevonatkozó működését is és kü­lönösen majd a háborúutáni átmeneti időkben lesz. ennek a gyűjteménynek óriási fontossága. Amidőn én erre a közérdekű magánvállalko­zásra felhívom az igen t. igazságügyminiszter úr^ figyelmét, arra kérem, hogy ezt a gyűjte­ményt a bíróságok és általában az igazságügyi hatóságok részére a költségvetés megfelelő ro­vatának terhére minél nagyobb számiban besze­rezni méltóztassék. T. Képviselőház! Örömmel fogadjuk az igazságügyminiszter úrnak azokat a bejelenté­seit, amelyek az előkészítés alatt álló törvény­javaslatokra vonatkoznak. Ezek közül egyiket^ másikat méltatták az előttem felszólalók és így ezzel a kérdéssel nem foglalkozom. Külön ki­emelem ellenben a költségvetés indokolásának azt à részét, amely a néphagyományok és a népszokások összegyűjtésének tervére vonatko­zik. Hiszen a hagyomány és magyar népünk természetes jogérzéke mindig jelentős volt a jogfejlődés szempontjából és a magyar jog fej­lődésének mindig rendkívül nagy előnyére szolgált, ha a népszokásokat, a hagyományokat figyelembe vettük és nem tévesztettük szem elől. T. Képviselőház!-Most egy olyan kérdéssel szeretnék még a rendelkezésemre álló rövid idő alatt foglalkozni, amelyet előttem felszólalt képviselőtársaim nem érintettek éspedig a ^ jo­gászneveléssel és a jogászutánképzés kérdésé­vel szeretnék néhány szóban foglalkozni. Béke időben a jogászképzésben túlprodukció volt. Ennek oka az volt hogy az egyetemek és a jogakadémáák úgyszólván ontották a jogvég­zett embereket. Ennek a pályának az elvégzése azért_ volt nagyon könnyű, mert az úgynevezett, mezei jogászkodással is lehetett, legalább is papíron, jogi képzettséget szerezni. Azonkívül ezt a pályát azért is nagy­imértékben frekventálták a fiatalok, mert ha egyéb elhelyezkedési lehetőség nem volt, mint ultima ratio mindig ott állott az a lehetőség, hogy ügyvédi irodát nyithat az a jogvégzett fiatalember és mégis biztosíthat magának exiszteneiát. T. Képviselőház! Ma már az a helyzet, hogy majdnem jogászhiányról beszélhetünk. Nincs időm arra,, hogy ennek okait mositf bőveb­ben fejtegessem. Mindenestre a gazdasági vi­szonyok és az új idők új szelleme hozzák ma­gukkal, hogy a jogi pálya kevesebb vonzóerőt gyakorol, a fiatalságra, mint más pályák. De azt tényként kell megállapítanunk, hogy ide­stova ezen a pályán is hiánnyal számolhatunk. En a vidéken láttam• olyan vármegyéket, ahol nem egy. hanem három-négy közigazgatási gyakornoki, állás nincs betöltve azért, mert nincs pályázó, holott nagyon jól tudjuk, hogv a múltban a közigazgatási tisztviselői pálya olyan kapós, felkapott pálya volt, hogy úgy­szólván csak a kiválasztottak,' vagy a kiváltsá­gosak juthattak erre a pályára. Az ügyvédi gyakorlatban is tapasztaljuk, hogy nincs utánképzés. A vidékre például úgy­szólván lehetetlen ügyvédjelöltet kapui. Ennek nemcsak az az oka, hogy most háborúban va­gyunk és a jogászfiatalság egyrésze katonai szolgálatot teljesít, hanem egyszerűen az is, hogy ez a pálya többé-kevésbbé elvesztette azt a vonzóerőt, amelyet a múltban a fiatalságra gyakorolt. Bátor vagyok itt e^y gondolatot fel­vetni. Ez a gondolat nem kizárólag az igazság­ügyminiszter urat érdekli, hanem a vallás- és közoktatásügyi miniszter urat is. Bátor vagyok felvetni azt a kérdést, hogy nem érkezett-e el az ideje annak:, hogy a jogi pályát a nők előtt is megnyissuk. A nők ma is dolgoznak az igaz­ságügyi szolgálatban. A bíróságokon, a minisz­tériumban, a közigazgatásban rendkívül sok női munkaerő van már alkalmazva és az én tapasztalatom szerint ezek a munkaerők ebben a szolgálati ágban is beválnak. Ha emellett arra gondolunk, hogy ez a pálya lassanként el­néptelenedik és utánpótlásra van szükség, ak­kor talán célszerű előrelátás lesz . ezt a pályát idejében a nők előtt is megnyitni. A munkaerőihiányon, többek között a jo­gászhiányon is a. múlt hetekben megjelent 6500/1942. M. E. sz. rendelet lolymódon igyekszik segíteni, hogy lehetővé teszi egyes közszolgálati alkalmazottaknak a szolgálatban való víssza­KÉPV1SELÖHÁZ1 NAPLÓ XV. 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom