Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-308

4?8 Az országgyűlés képviselőházának 3Ö&, ütése ÎÙ4Ê november iB-án, szerdán. kolásában előadott fejtegetést magamévá teszem, legyen szabad rámutatnom ezzel kapcsolatosan a jogalkotásmak egy igen fontos szempontjára. Az egyik nemzetpolitikai szemle legutóbbi számában egy igen érdekes elmefuttatás jelent meg »Magyar törvény — magyar lélek« címen, Bónis Györgynek, a kolozsvári egyetem tanárainak tollából. A cikkíró, miután megállapítja, hogy (olvassa): »a törvényben a nemzet lelke nyilatkozik meg, ha az egész nemzet alkotja a jogot, vagy ha olyanok vesznek részt megalkotásában, akik híven képviselik az összesség gondolkodását«, rámutat arra, hogy (olvassa): »régem nem váltak el egymástól olyan élesen törvény és lélek, mint manapság«. Itt visszatérek a költségvetés indokolására, amelyre Nagy László képviselőtársam is utalt, és amely egyik helyen azt mondja (olvassa): »Fontos érdek az, hogy a magyarság sorsának alakítására nagy hatást gyakorló jogszabályok népünk szellemiségének megfeleljenek. E célból szükséges, hogy ,

a jogszabályok előkészítői és alkalmazói megismerjék népünk hagyományait és azokra munkásságuk során a lehetőséghez képest figyelemmel is legyenek«. Vasbeton igazság, hogy a jogtörténet és. a néphagyomány megismerése közelebb visz minket a magyar jog eszméjéhez, amint ezt az előadó úr és Nagy képviselőtársam is leszögezte. A sokszor törvényelken is diadalmaskodó szokás a magyar jog folytonosságát és nemzeti jelentőségét hosszú időkre megőrizte. Utalok Werbőczy Hármaskönyvére, amely a magyar magánjognak a mohácsi vész előtti állapotokkal és szokásjoggal folytonosságát fenntartotta. • A »Planum tabulare« döntvénygyüjtemény tanúsága annak, hogy a »törökdúlás és németjárás« után sem pusztult ki a magyar jogi gondolat. Elhozta azonban az idők múlása a haladás jegyével szemben régi magyar ratézméUyeink elavulását és a századom jogelvek, amilyen például az ősiség, az úrbériség és a királyi adományrendszer volt, mind^ eltűntek. A reformoktól izzó Országbírói Értekiszlet 1861-ben »megújította annak a befolyásnak az útját, mely a következő évtizedekben kiforgatta a még megmaradt magyar jogot is jsarkaiból«, amint eizt Vladár Gábor maga is írja. A mai korszellem azonban már nem a nemzetközi egységet, hanem a nemzeti különállást parancsolja. Nem a külföldet utánozzuk, ha saját érdekeink felkutatásában tevékenykedünk. Ezért csakis ama tudatos magyar irányzatnak kell érvényesülnie a jogalkotásban és jogfejlesztésben, amely biztosítéka lesz jogunk önállóságának és fajtánk fennrr áradásának. Állami és faji különállóságunkat kell megérősítemünlk különösem ma, amikor országok tűnnek el és népek pusztulnak el egyik napról a másikra. Tehát hozzá kell járulnunk _ a »proprium jus« kialakításához, melyhez a jogtörténet és jogi néphagyomány megismerésié vezet. Ezért üdvözlöm a költségvetés indokolásában kifejtett jogszabályalkotás eme irányzatát A magyar törvényben magyar lélek fog élni és itt legyen szabad kitérnem a magyar magánjognak és különösen a 740/1942. M. E. számú rendelettel Erdély területére kiterjesztett magyar örökösödési jog egyf/égesítésének módjára. Az Erdélyi Párt soha nem-volt as ellen, hogy egységes, régi és jó magyar jogszabályok érvényesüljenek az egész országban. A bizottságban • tanúsított magatartásával csupán a meglévő jogszabályok hiányosságaira kívánt rámutatni és mintegy hatást gyakorolni olyan irányban, hogy a kiterjesztendő örökösödési jogszabályok például megfelelő módosításokkal ós kiegészítésekkel jussanak el hozzánk. Kodifikált jogot is kértünk. A gordiusi csomónak ketievágása azzal, hogy a meglévő jogszabályt egyszerűen kiterjesztettük a visszacsatolt területekre, még nem jelenti »az évtizedeken át napirenden tartott kérdés megoldását.« Hogy mi lesz a hatása a töryényegységesítés eme módjának, ezt az élet fogja majd megmutatni, me^t a hirtelen életbeléptetett jogszabályok nem ismeréséből már is elég zavar keletkezett. A zsidókra vonatkozó jogszabályalkotással kapcsolatban csatlakozom az előadói beszédhez. A rendeletek felsorolásánál, legyen szabad egy pár pillanatig időznöm az 1440/1941., illetőleg a 3U00/1942. M. E.

v számú rendeleteknél. E jogszabályalkotásnál a kormány — felfogásom szerint — egy kissé túllőtt a célom- A kényszer folytán eladóvá tett ingatlanok visszaigénylési jogának megállapításánál a 6. §-ba foglalt intéz, kedésnél meg kellett volna állani, mert amilyen igazságos a kényszer folytán eladott ingat] anck visszaszerzése, éppen olyan méltánytalan az utána következő 7. §, amelynek laza mondatszerkezete a perek egész lavináját zúdította, rendszerint a legjóhiszeműbb ingatlanszerzőkre. (Úgy van! aoalközépen.) jó ismerősökre, közeli rokonokra és ma is szítja az ellenségeskedést magyar és magyar között, A helyzeten nem változtatott a 3000-es rendelet sem, mert az »ex tunc« és az »ex nunc« nincs eléggé s-zabályozva benne. Meg kell állapítanom itt a plénum előtt, hogy egynéhány lelkiismeretlen ember, egész rendszert épített ki az 1940-es rendelet körül. A regi telekkönyvekből tömegesen kiírták az 1918. novembere utáni és az 1940 augusztus 30-a előtti, vételeket, majd körlevelekkel fordultak az eladókhoz és feles aj ásni átokkal árasztották el őket, előleg nélkül vállalván az ügyek vitelét. ,\z ügyfelek tömegesen jelentkeztek, mert semmi kockázatot sem jelentett számukra az eserleges pervesztés. A bíróságoknál azonban hemzsegnek a kártalanítási perek ügyesomói. A ''OíJU-es rendelet alapján esetleg kiadható végrehajtási utasítással, talán még segíteni lehetne a jelenlegi helyzeten. Ha azonban már itt tartunk, legyen szabad egy perrendi szempontra felhívnom az igazságíigyminiszter úr figyelmét, A második bécsi döntés folytán Komániába távozó román ingatlantulajdonosok ellen indított peres vagy perenkívüli eljárásokban remdszeritnt gondoskodás történt a »jó ismerősök« részéről arranézve, hogy az ismeretlen lakhellyel perbehívott alperes lakhelyét bejelentsék. Erre a perrend szeriül; diplomáciai úton kell kikézbesíteiii a kére? setlevelet és az Mezőt. A jó hosszú időre kitűzött tárgyalás idéző vétíye azonban soiha vissza nem érkezik, mert a túlsó oldalon az 1440-es rendeletet jogtalannak tartják és ezért az_ idézést ki sem kézbesítik. Ezzel a peres eljárás megáll. Arra szeretném kérni a miniszter urat, hogy e tekintetben az eljáró bíróságoknak bővebb utasítást adni méltóztassék, esetleg az idézésnek a távollévő tulajdonát képező házgondnoka kezéhez leendő kézbesítését mé'tóztassék lehetővé tenni, mert ebben az esetben biztos vagyok benne, hogy egyszerre jelentkezni fog az ingatlan tulajdonosa is. * A büntetőjog fejlesztése körüli munkálatQ-