Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.
Ülésnapok - 1939-294
Az országgyűlés képviselőházának 294. hogy csáklyás lettél! — Elnök csenget.) Sajnálom, hogy képviselőtársaim nem figyeltek eléggé szavaimra. Az önkormányzaton tehát, mint említettem, a lakosság a saját maga igazgatását érti. Ezért mi azt mondjuk: teljesen felesleges volt a kormánynak ebben a javaslatában ragaszkodni még az áthelyezési joghoz is, mert teljesen elegendő lett volna, ha a kinevezéssel kapcsolatban való áthelyezés jogát vindikálja magának. Ezzel ugyanis egyáltalán nem érintett volna olyan szerzett jogokat, mint amilyen szerzett jogokat ez a törvényjavaslat most súlyosan báni GEzért készítettem egy határozati javaslatot, amelyet bátor vagyok benyújtani. Ez a határozati javaslat a következőképen szól (olvassa): »Utasítsa a t. Ház a kormányt, hogy ezen javaslat visszavonása után olyan javaslatot terjesszen elő, amelyben a már kinevezett önkormányzati tisztviselők áthelyezési jósra nem foglaltatik benne. T. Ház! Az indokolás nagyon egyszerű. Téliesen elegendő, hogy amikor a tisztviselőt előléptetik, ezzel kapcsolatban legyen áthelyezhető. Lehetetlennek tartjuk azonban azt, hogy valakit, aki már megszokott egy ilyen törvényhatóságot, abban él, azért ment erre a pályára, kiemeljünk onnan és elvigyünk. (Cselényi Pál: Nem passzióból fogják áthelyezni!) Nem kényelmi okokról van szó igen t. képviselőtársam akkor, amikor én védelmembe ves7iem a tisztvise T őknek ezt a szerzett jogát. (Vitéz Keresztes^Fischer Ferenc belügyminiszter: De nem veszi védelmébe, hiszen nem az van a határozati javaslatában, amit a képviselő úr mond.) Nem az van benne? (Vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: Nem az!) A miniszter úr bizonyára nem figyelte meg eléggé. (Vitéz Keresztes» Fieeher Ferenc belügyminiszter: De oda figyeltem!) Én fogalmaztam meg ezt a határozati javaslatot, a miniszter úr méltóztassék elolvasni, majd meg fogja látni. Azt mondottam és azt fejtettem ki, hogy vonja vissza a miniszter úr azt a javaslatot és terjesszen be egy másikat, amelyben ne legyen benne a jelenleg^ már kinevezett közigazgatási tisztvi se 1 ők áthelyezésének joga. Maradion meg tehát a kinevezéssel kapcsolatos kinevezési jog. azaz, ha a miniszter úr valakit ki akar nevezni zalai szoVabíróból főszolgabíróvá a visszatért .' terül etekre, ezt akkor is megtehetné, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: De nem ez van benne, mert kinevezhetem szolgabírónak .is máshova!) De előléptetéssel kapcsolatosan, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Az nincs benne, legalább is abban nincs, amit felolvasott!) így értettem a dolgot. (Zaj a jobboldalon.) T. Ház! Mi nem kényelmi szempontokat, hanem ellenkezőleg egy ősi tradicionális jogot védünk. (Cselényi Pál: Nemzeti szocialista doktrínát! — Zaj. —Elnök csenget.) Majd megméltóztátik látni hogy nem doktrínát. Amikor egy törvényhatósági tisztviselő elhatározta, hogy ezt és ezt a vármegyét akarja szolgálni, akkor történelmi, családi tradíció, családi elhatározás élt benne, talán a nagyapia vagy az apja ugyanazt a vármegyét szolgálta, tehát érthető a dolos-. Talán ott van a háza, földje, ott van kis családja, kis vagyonkája, ami természetesen mind ugyanahhoz a területhez köti. Talán ott született azon a földön, ott ismer minden embert és ezért aizzal a szándékkal ment talán arra a pályára ezelőtt húsz vagy KÉPVISELŐHÁZI NAP^Ó S y ( ülése 1942 október 15-én, csüiörto\ön. 35 huszonöt esztendővel,, hogy: én itt születtem, itt akarok meghalni ezen a területen, itt akarok maradni, nem akarok máshová menni szolgálni. (Földesi Gyula: De ha nem felel meg?) Ez a javaslat tehát húsz vagy huszonöt, esztendővel ezelőtti szerzett jogot érint és módot ad arra, hogy most kiemeljük azt a tisztviselőt baráti, családi köréből, gyermekeit kiemeljük az iskolából és elvigyük másfelé. Módot ad arra, hogy kiemeljük mindabból, ami neki kedves, amit megszokott és Őt egy előtte nem ismert területre helyezzük át, ahol egyetlenegy ismerőse vagy jóbarátja sincs. Kiszakítjuk őt az ősi talajból, olyan korban, amikor kérdéses, vájjon gyökeret tud-e ereszteni egy másik ta« fajban, egy másik földön. Mit fog ez az ember új állomáshelyéin csinálni? Évek telnek el addig, amíg a környezettel és a feladatkörrel megismerkedik. A puszta megismeréssel is éveket fog tehát eltölteni és jöhet közben egy újabb áthelyezés, (vitéz Lipcsey Márton: Szentimentalizmus ?) Ezért mondom, teljesen elegendő volna ja* vaslatom érteiméiben az, hogy a kinevezett tisztviselőkre vonatkozóan már mellőztessék az áthelyezési jog és csak az előlépéssel kapcsolatos kinevezési jog tartassék fenn. T. Ház! Az önkormányzat lényege a függetlenség. A tárgyi, az ügyintézési függetlenség eddig sem volt meg, de a javaslat törvényerőre emelkedése után már a tisztviselők személyi függetlensége is hiányozni fbg. Az eddigi választási rendszer bizonyos fokig talán fenn tudta tartani az Önkormányzati tisztviselők függetlenségét és ezzel együtt az autonómiák függetlenségét is. Ügylátszik, hogy ennek a politikai függetlenségnek az aíáásása volt az egyik cél, amely miatt ez a javaslat idekerült. Ne fele-djük el: a törvények a magyar tisztviselőktől eddig is elsősorban azt követelték meg, hogy a kormány intencióit teljesítse és csak a második számú követelés volt az, hogy a törvényt végrehajtsa. Sok tisztviselő került bajba azért, mert a törvényt végrehajtotta, de azt nem tudforn, hány tisztviselő került bajba azért, hogy a kormány intencióit hajtotta végre. (Mos g ás.) Kérdem: hogyan teljesítse ezután ai kötelességét X. Y. főszolgabíró akkor, ha az ő kerületébe, járásába, vagy vármegyéjébe tartozó Y. Z. nevű gróf vagy herceg a miniszter úr barátja, állandóan a miniszter úrhoz jár? \ Kérdeni, hogyan történt eddig a disztinkció? így történt: aki a vármegyének az embere volt, akit az autonómia választott meg, arra azt mondták, hogy a közönség embere, a vármegyéé vagy a városé... (Zaj és mozgás.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Maróthy Károly: .. akit viszont a kor mány nevezett ki, arra azt mondták, hogy az a kormány embere. A szakemberek, a közigazgatási jogi szakírók szániontartották, hogy a törvényhatósági bizoüságoai hány kinevezett és hány választott ember kerül be. Minderre most már nincs többé szükség, mert ezután minden tisztviselő kinevezett ember lesz a törvényhatóságban, nem pedig választott ember. (Tost László: Tisztviselő és hivatalnok között különbség van!) A tisztviselők és rajtuk keresztül az autonómiák politikai függetlensége most éppenúgy veszélybe kerül, mint ahogyEH nem vitás, hogy az a eentraüs/Jikus törekvés, amely ötven esztendővel ezelőtt elindult a maga útján, ezzel a javaslattal jut befejezéshez. Ismét kiszolgáltatjuk a vezető magyar középosztályt a helytelen befolyásoknak és a 9
