Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-307

Az országgyűlés képviselőházának S07, keresztény iparról van szó, mindenkor ott látjuk az élen a Baross Szövetséget és ennek zászlóját. A Baross Szövetségnek munkáját az ipari tárca azzal ismeri el, hogy székházára évi 10.000 pengő segélyt nyújt. A Baross Szövetség egyébként most jubileumhoz érkezett, ugyanis 150-ik fiókját alapította meg és 50.000 keresztény exits zteneiát fog Össze. A Sző vétségnek érdemeit méltatni nem én vagyok hivatott, azt hiszem, az^ úgyis mindenki előtt nyilvánvalók. Végzi az érdekképviseleti munka mellett a keresztény nemzeti irány elmélyítését. Az ipari termelés pillérei a mérnökök, a munkások és a vállalatok vezetői. Ezek a leg hazafiasabb szellemben dolgoznak. Megvan a munkaiegyelniük, m'egvain a munkakieszségük és minden dicséretet megérdemel a magyar iparnak^ minden egyes munkása a legmagasabbtól kezdve a leigalacsonyabbig. Nagyon csekély részük mutatlkiozoltt otlyainmalk, • hogy magatarlt,áisa a hazaárulással volt eigyenflő'. s ez olyan sporadikusan fordult elő — méltó büntetésüket ezeik meg is kapták, — hogy ennek talán a felemilítésével sem volna szabad a magyar ipar munkásait megsérteni. Méltóztassanak megeneredni, hogy befejezésül idézzem a legnagyobb magyar gazdaságpolitikusnak: az első magyar közlekedési, kereskedelmi és ipari miniszternek, gróf Széchenyi Istvánnak szavait, aki egy javaslatának, amelyet a közlekedési helyzet megjavításáraterjesztett be az összkormánvzatnak, előszavában bevezetésül így ír (olvassa): »Felséges Haza! Hosszú álmaink s több mint félszázados szónoklataink után, úgy látszik, elvégre tennünk is kell valami na^yobbszerűt már, ha a nemzetek sorában dicstelenül elsodortatni nem akarunk«. Nos, én úgy érzem, hoey a magvar ipar sokat tett és ezért kérem a tálcának elfogadását. (Tn/ns a jobboldalion és a ^ngépenA Elnök: Szólásira következik a vezérszónokok közül? '•• v •-:-!•-<Mocsáry Ödön jegyző; Lill János! Elnök: Lill János képviselő urat illeti a szó, Lill János: T. Ház! Véertelenül sajmálom, ho^v nem áll annyi idő rendelkezésemre a felszólaláshoz mint az előadó úrnak, mert ha ez volna a helyzet, úarv módom volna arra. hogy aK telőad'ó úr által állított egyes tételekkel vitába szálljak. Sajnos, azonban a rendelkezésemre álló rövidke 30 pere alatt nem* tudok ezzel a problémával foglalkozni, ennen úgy, mint ahogv m^m tudok beha+óan foglalkozni eizala tt az'idő alatt a költségvetés összegszerűségével sem, de 30 perc alatt nem lehet kellőképpen foglalkozni, — és éppen az eladó úr előadása a példa* erre — az iparfejlesztés feladataival sem. Engedtessék meg tehát nekem, hogy az inarnak egvik legfontosabb tényezőjével fofflailkozzom először, amelyről sajnos, az előadó úr teljesen megfeledkezett, feltételezem, hogy ez meni volt tu dp to« és szándékos. A munkásság kérdéseivel kell tehát foglalkoznom). Szeretném még leszögezni azt, hogy az előadó úr nagvon hosszú időt szentelt ,a mérnökkar désnek. Távol áll tőlem, hos:y ezért bármilyen vonatkozásban is nehezteljek. Minden tiszteletem f a magyar mérinöktársadalomé,, a mérnökségé, tisztában vagyok azzal, hogy mit köszönhet hazánk a mérnököknek és hogy milyen feladatai vannak még a mérnöktársad ailomnak. Legyen szabad azonban megemlítenem, hogy azi ipari termelés a mérnökökkel nem 'fejeződik be; à mérnök után következőik KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1942 november 17-én, kedden. 407 még a technikusok, a művezetők, a műhelyvezetők és mindenekelőtt a munkások, (Űffy van! a szélsőbaloldalon.) a szakmunkások és a .segédmunkások. Megérldeimeltíe volnta az országnak ez a társadalmi rétege, hogy az előadó úr egy pár szóval róluk is megemlékezzék. ÍPiukovich József: Nem volt ideje!) Az előadó úr megemlítette az állami munkaközvetítés kérdését, amelyre beszédem folyamán még ki fogok térni. Sajnos, nem hiszek abban, hogy ez rövid időn belül megvalósul. Ügy rémlik, hogy a múlt esztendőben az iparfejlesztési ja* vaslatra i® Ígéretet kaptunk, de félek tőle, hogy a következő

1 esztendőbem, ha az Isten éltet bennünket, kölcsöinösen megint szemrehányást teszünk majd egymásnak, hogy megint elmúlt egy esztendő és még mindig nem jött az iparfejlesztési törvény, nem jött a munkaközvetítés és nem jöttek még különböző rendelkezések. amelyekre bátor leszek beszédemben visszatérni. ' I. Ház! múlt esztendei költségvetési beszédemet azzal kezdtem, hogy az állam ereje egyrészt a hadseregben, másrészt pedig munkásainak minőségi és mennyiségi teljesítményében rejlik. Ez a tétel ma még sokkal inkább fenn áll. mint egy évvel ezelőtt, vagy fennállt bármikor. Ez a két tényező, mint említettem, a hadsereg és a munkások hadserege. E két Tényező közül hős honvédeinkről nem kell beszélnem, róluk minden szónál ékesebbm beszélnék hős tetteik. Az emberi szó különben is gyenge volna ahhoz, hogy érzékeltessem azokat az emberfeletti teljesítményeket, amelyeket honvédeink az európai keresztény kultúra érdekében véghezvisznek. De beszélni kell arról, ami nem annyira közismert, és ez az, ami a háború kimenetele és a nemzet jövője szempontjából nagyon fontos: idehaza minden.helyen a dolgozó ember teljesítménye. Ha pedig fontos az egyén teljesítménye, akkor ebiből logikusan következik, hogy először gondoskodni kell arról, hogy az egyén teljesítőképessége birtokában maradhasson, mégpedig mind fizikai, mind lelki, és szellemi teljesítőképessége birtokában. Másodszor gondoskodni kell arról, hogy a hireban felőri ődöttek, a rokkantakká váltak, az elesettek pótlása érdekében — itt _a gazdasági harcot értem — minden megtörténjék. Ezek régi fájidialmak, amelyeket többször szóvátettem már a t. Ház előtt. Sajnos, még ma sem tartunk ott, hogy ez az utánpótlás, ez a nevelés olyan tempóban menjen, ahogyan azt a nemzet érdeke megköveteli. Az utánpótlás és az átképzés helyes megszervezésével ^ mindig megfelelő létszámú és szakképzettségű munkaerőnek kell a nemzet rendelkezésére állnia. Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban elsősorban ' azt kell vizsgálnom, — s időmet erre szeretném felhasználni — melyek azok a feladatok, amelyeknek megvalósítása, ha a már említett követelményeknek eleget akacrunk tenni, nemi tűr halaszítást'. Az első és a legfontosabb teendő ezen a téren — mint az imént említettem — az utánpótlás nevelése. Az utánpótlással kapcsolatban a múlt évben elmondottakat nem a ka; rom megismételni. Múlt esztendei költségvetési beszédemben igazán bőven foglalkoztam már ezzel a kérdéssel is, az akkor mondottakat teljes egészében fenntartom ma is, rámutatva arra, Eogy ez a, kérdés az elmúlt egy év alatt csak még akutabbá vált, amit — el kell ismernem — belátott a kormány is és ennek őszintén örülök. Elismeréssel kell adóznom mind az ipar65