Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-294

28 Az országgyűlés képviselőházának 294. ülése 1942 október 15-én, csütörtökön. a bizonytalanság, amit a visszatért területek ideiglenesen kinevezett tisztviselői ma éreznek. Méltóztassanak elképzelni azt is, milyen lelkiállapotban van áz a megszállt területre áthelyezett tisztviselő. Itt le kell szegeznem azt az. álláspontomat is, hogy nézetem szerint éppen elég idő telt el már alához, hogy a visszatért teriileteken a közigazgatást ott lakó vagy ott született tisztviselőkkel lassúik el. Amennyire helyes volt az első időkben az az indok, hogy a magyar közigazgatást csak a magyar közigazgatás D

an felnőtt tisztviselő ismerheti és éppen ezért neveztek ki magyal* tisztviselőket a visszatért területekre, éppen annyira helytelen ennek az állapotnak a további fenntartása, mert minden szakszerűségen felül a helyismeret, a falu népének és a város, a, megye népének ismerése, valamint a bajok felismerése feltétlenül szükségessé teszi azt, hogy arról a területről származó tisztviselőkkel töltsük be az állásokat. (Zsámboki Pál: Az oláhoknak nem kellett egy hónap sem!) A/ törvényjavaslat kimondja, hogy a visszatért területekre ideiglenesen kinevezett tisztviselők állásai közül a megyei tisztviselők állásait be lehet, tölteni, ha állásukból áthelyezték őket megszállott területre, a városi tisztviselők állásait azonban fenn kell tartani mindaddig, ameddig a. visszatért területeken véglegesítésük nelmi következik be. Mi következik ebből? A 10. § szerint a visszatért területeken ideiglenesen alkalmazott tisztviselők továbbra is ideiglenesek maradnak mindaddig, amíg a kormányzat ezt helyesnek tartja. A városi önkormányzatnál az állást az ideiglenes tisztviselő számára fenntartják, a vármegyeinél viszont betöltik. Az a tisztviselő, aki most a visszatért területen van és vármegyei tisztviselő volt, a legnagyobb aggodalomban él amiatt, hogy az ő állása már be van töltve, oda 'vissza sem mehet, új helyén viszont még ideiglenes, nem nevezik ki, mert a kormány még szelek tárni akar, még meg akarja vizsgálni aiz, elmúlt évek után is. Ez is indokolja azt az indítványomat, hogy a kormány igenis szabjon határt annak, hogy milyen hosszú ideig tartja még a visszatért területeken" lévő tisztviselőket ideiglenes minőségben. Ezek voltak azok az észrevételek, amelyeket a törvényjavaslat részleteivel kapcsolatban elmondani kívántam és mivel a mai rendszer, a mai kormányzat egy elavult és az új Európába be nem ülő társadalmi és nemzetpolitikai felfogásnak a képviselője, és véleményem szerint biztos az, hogy ugyanilyen felfogású tisztviselőket fog kinevezni, ezért nem vagyok a kormányzat iránt bizalommal s ezért a javaslatot nem tudom elfogadni. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Ház! A belügyminiszter úr a házszabályok 142. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra utalással a, vármegyei, városi és községi tisztviselők alkalmazásának, valamint egyes szolgálati viszonyainak átmeneti szabályozásáról szóló és most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat képviselőházi tárgyalásának tartamára megbizottul Gergelyffy András bel-^. ügyi államtitkár urat jelentette be. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Szólásra következik a vezérszónokok közül?

1 Haála Róber^ jegyző: Esső Sándor! Elnök: Esső Sándor képviselő urat illeti a szó. Esső Sándor: T. Ház! Előttem szólott képviselőtársam azt állította, hogy a kormányzat el akarja terelni a közvélemény figyelmét erről a kérdésről, de azt is hozzátette, hogy a kinevezése« rendszert ő és a pártja helyesli. Már most kérdem azt _mi oka lehet a kormánynak arra, hogy elterelje a figyelmet egy olyan kérdésről, amelyet mind a kormánypárt, mind pedig az ellenzék helyesel? (Baky László: De miért nem csinálja meg?) Ennek a kérdésnek sürgősségét nyilvánvalóan az indokolja, hogy országgyarapodás után, és ha a Gondviselés és az erőnk segít, országgyarapodás előtt állunk, ehhez pedig szükséges az, hogy közigazgatásunkat rendhehtozzulk, aminek egyik alapja az, hogy köztisztviselőinket megfelelően szelektáljuk, (vitéz, Imrédy Béla: Ezzel a minősítéses rendszerrel?) Ami már most a kérdés rárdemét illeti, még mielőtt ezt a javaslatot 'benyújtották volna, máris erős aggályok hangzottak el abban a tekintetben, vájjon érinti-e a javaslat az autonómiát, nem szűkíti-e meg és lényegileg nem szünteti-e meg azt? Ezért tisztában kell lennünk elsősorban azzal, milye

n álláspontot kívánunk elfoglalni az autonómiákkal szemben. s^ azután az autonómia kérdéséhez fűződő gátlásoktól mentesen, önmagában kell a javaslatlot elbírálni, főleg és kizárólag abból a szempontból, hogy a kinevezéses rendszer a közigazgatás szempontjából előnyös-ie avagy nem. T. Ház! Előrebocsátom,és hangsúlyozni kívánom azt, hogy bár a javaslat korlátozott időre rendelkezik s annak logikus következményeképpen az indokolás is csak az országgyarapodás által előálíott kivételes^ helyzetre vonatkozik, mjágis tisztában kell lennünk azzal is, hogy a végleges közigazgatási reform sem intézkedhetik másképpen, és bizonyos, hogy a kinevezési rendszert a; közigazgatási reformmal véglegesíteni fogja. A közigazgatás alaptagozatának, a községnek csak azóta yan önkormányzata, mióta a falu a földesúri joghatóság alól felszabadult és megszűnt egyszerű gazdasági intézmény lenni. A közigazgatás másik fontosabb tagozata már régebb idő óta a vármegye. Az önkormányzat állami életünikben már a Habsburg uralkodóház előtti időtől kezdődőleg fokozatos fejlődésen ment át s a közigazgatásban az önkormányzat — a Bach-korszak idejétől eltekintve — mindig dominált. Én nem hiszem, hogy a magyar közéletben lenne olyan döntő faktor, amely ezt a tényt negligálná s amely az önkormányzatot, mint a magyar közigazgatás gerincét, megszüntetni kívánná. Ennek bizo nyítékául a belügyminiszter úr legutóbbi megnyilatkozásában leszögezte a kormány álláspontját, midőn azt mondotta, hogy a közigazgatás reformjával az autonómiákat nem szűkíteni, hanem fejleszteni kívánja. Utalt a decentralizációra. S hogy a belügyminiszter úr nemcsak ötletszerűen és nemcsak éppen ennek a törvényjavaslatnak kapcsán tette ezt a kijelentést, arra bizonyíték legutóbbi költségvetési beszéde, amelyben már akkor leszögezte, hogy" a közigazgatási reformban az autonómiákat előtérbe kívánja helyezni. Nyilvánvaló tehát, hogy az autonómiákat az ország közvéleménye, de a kormányzat is fenntartani kívánja. Nézzük most már a kérdést, a másik oldalról, arról az oldalról, hogy vájjon ezen fönntartandó autonómiákiat sérti-e, avagy nem ^a kinevezési rendszer behozatala- Az előadó úr és az előttem felszólalt képviselő urak utaltak erre a kérdésre, s álláspontjuk az volt, ami az én álláspontom is, hogy a kinevezési rendszer az autonómiának egy megnyilvánulási formulája, de se nem feltétele, se nem lé-