Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

370 Az országgyűlés képviselőházának 306. dósé, mind pedig a tisztviselői kar szeretettel­jes munkálkodása következtében azzal foga­dom el, hogy el fog jönni az a<z idő, amikor a jövő időkben Zala megyében éppen úgy, mint fönn a Kárpátalján, meg máshol is, aihiol törté­nelmi órákon tanítani fogják ennek az időnek a történetét, amikor fel fogja tenni a kérdést a tanító a kis nebulóhoz, hogy milyen volt az idő a huszadik század elején, az felelni fog, hogy volt egyszer trianoni Magyarország is, de lett azután egy szép nagy szentistváni bi­rodalom, mert a magyarok a keresztény és nemzeti gondolat jegyében gazdaságban, po­litikában egyszer végre megértették egymást. A tárca költségvetését elfogadom. (Hosszan­tartó élénk éljenzés és taps, — A szónokot, élén Varga József miniszterrel, tömegesen üd­vözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno. kok közül? Haala Róbert jegyző: Vasvári Lajos! Elnök: Vasvári Lajos képviselő urat illeti a Sízó. Vasvári Lajos: T. Képviselőház! A keres­kedelemügyi minisztérium költségvetésévei kapcsolatban meglehetősen könnyűvé vált fel­adatom azáltal, hogy az előadó úr egész részr letességgel foglalkozott mindazokkal a kérdé­sekkel, amelyek ezekben a rendkívül nehéz időkben a kereskedelemügyi minisztérium munkakörét és főfeladatát képezik. A kereskedelemügyi minisztérium egyes munkakörei — mint megállapítható — kiváló teljesítményt végeztek. Különösen ha az állam­építészeti hivatalok működését nézzük, a be­kötőutak építése, valamint azok karbantar­tása tekintetében el kell ismernünk, hogy ez a teljesítmény a nehéz időkhöz viszonyítva, igen jó és igen kiváló teljesítménynek mondható. Különösen 1 vonatkozik ez az állami utak men­tén épülő hidak építésére, azok stílusára és szerkezetére. Ezzel kapcsolatban meg kell álla­pítanunk, hogy a magyar mérnöki kar a hidak építése terem olyan kiváló tudást éé képzett sie­get árul el, hogy nem marad mögötte egyetlen európai ország mérnöki kara képzettségének sem. Különösen ha a medvéi Dünahíd építését nézzük és erre gondolunk, nyugodt lelkiisme­rettel mondhatjuk, hogy a medvéi Duna-híd építése a magyar hídépítészet korában első­rangú teljesítmény és méltán és büszkén fogja hirdetni majdan a magyar hídépítészet alkotó géniuszát. T. Ház! A kereskedelmi költségvetés elő­irányzatában tekintélyes összeget látunk, amely a magyar királyi posta számára mint beruházási költség irányoztatott elő. A ma­gyar királyi posta számára a 21 millión felüli beruházási költségből kimagaslóan emelkedik ki a távíró, távbeszélő és a rádió fejlesztésé­nek költségvetési előirányzata. Nagyon sze­rettem volna azonban, ha abban a tételben, amely a távíró, távbeszélő és rádió fejleszté­sével kapcsolatban fel van tüntetve, külön­választatott volna, hogy mennyi esik ebből a költségből speciálisan és kizárólag a rádió fej­lesztésére. A költségvetés vizsgálatánál ugyanis az az érzés támadt bennem, mintha a rádió fejlesztése egyenesen a posta, távíró és távbeszélő hátrányára történnék. Ebben a te­kintetben az volna a kívánságom és azt sze­retném látni, hogy a megnagyobbodott Ma­gyarországon $ r^dióelőfizetőlc szaporulata ülése 1942 november 13-án, pénteken. folytán a rádiótársaság abba a helyzetbe fog jutni, amelyben a rádió fejlesztését hatható­sabban, nagyobb összegekkel fogja tudni támo­gatni, mint ahogyan ezideig történt. T. Ház! Most rátérek az államvasutak költségvetésének előirányzatára. Tudniillik az államvasutak ma az egész magyar életnek, főleg gazdasági életűinknek tengelyiéi és alapja. A körforgalom jó és megbízható lelbonyolí­tlálsia nélkül képtelen volna az ország ma ezt a néhíéz életleit folytatni. képjelen volna az ország lélekzeni és erejét fenntar­tani. Az államvasutaknak tehát úgy a jelen­ben, mint a jövőben való működését illetőleg akad és van igen sok mondanivaló. A közelmúlt esztendőkben az államvasutak vasútvonalainak mintegy 65.5%-kal növekedett, az államvasutak gyors- és személyvonatainak utasforgalma 108%-kal növekedett, a teherfor­galom az államvasutaknál 150%-os növekedést ért el. Ha ezt a forgalomban ós az államvasutak vonalhosszaiban jelentkező óriási emelkedést nézzük, akkor különösképpen szemünkbe tű­nik az, hogy ezidőszerint szinte csodálatra- ' méltó teljesítményt végeíznek az államvasutalkt Csodálatraméltó dolog lebonyolítani azt a rendkívül nagy feladatot, amely az állam­vasutakra hárul, azokkal a rendelkezésre álló forgalmi eszközökkel, amelyek már 1938-ban igen siralmas állapotban voltak. Hogy mégis Magyarországon ezidőszerint a vasút forgalma kielégítőnek és tűrhetőnek mondható, az egye­dül r és kizárólag annak iköszöimheitő, hogy a vasűtasság fáradságot nem ismerő munkájával (Ügy y an! Ügy van!), szorgalmával és lelemé­nyességével pótolja azokat a fargalmieszköz niányokat, amelyek & mult idő gazdaságpoli­tikájából az állaímvasútakra hárultak. Akik ismerik az államvasutak első világ­háború utáni történetét, akik tudják, hogy ak­ikor milyien óriiáfei nehéz feladat hárult a vas­utasságra, hogy a lerongyolódott kocsi- és moz­donyparkból életképes vasúti forgalmat te­remtsenek, azok látják és azoknak el kell is­merniük mind az államvasutak intézményé­nek mind az államvasutak személyzetének óriási teljesítőképességű munkáját. Az első vi­lágháború utáni korszakban rendkívül nehéz gazdasági és pénzügyi viszonyok között kel­lett dolgoznia és működnie az államvasutak­nak. A Trianon utáni időkben pénzügyi poli­tikánk a gazdasági liberalizmus elvi állás­pontját vallotta, ennekfolytán kimondotta, hogy az államvasút is önálló üzleti, üzemi vát lalkozáisi. Ezzel az állásfoglalásával az ak­kori pénzügyi politika reákényszerítette az államvasutak intézményét arra, hogy az anyaggazdálkodás területén, az államvasu­tak üzemeinek racionalizálása területén na­gyon messze menjen és olyan óriási takarékos­ságot fejtsen ki, amelynek eredményeit most kénytelen elszenvedni az ország és maga az államvasút intézménye is. T. Ház! Az államvasutak élén minden idők­ben kiváló szakemberek állottak mint vezetők. Az államvasutak vezetői abban az időben is látták, hogy hova fog vezetni a túlzott mér­tékű takarékosság, rajtuk kívül álló oknál fogva azonban ezen segíteni és változtatni nem tudtak. (Krancz Rajmund: Mi volt az ok?) Néhány esztendővel ezelőtt a kereskedelmi minisztériumnak egyik igen kiváló mérnök­szaktekintélye tanulmányt írt az. 4Uaimvasutiak

Next

/
Oldalképek
Tartalom