Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

360 Az országgyűlés képviselőházának 306. zott, pótlék gyanánt folyósították neki. Bekövetkezett az, hogy ha előléptették az alkalmazottat, az a már meglévő .jövedelme' terhére lépett elő, tehát tulaj dómképpen a pótlékaiból kapta az előléptetést. Ennefa az lett az eredménye, hogy azote a fiatal alkalmazottak, akik 10—15 évvel később jöttek a vállalathoz, fizetésben elérték azolkíat az idős*, becsületes alkalmazottakat, akik már hosiszabb szolgálati idővel és nagyobb! gyakorlattal rendelkeztek és megérdemelték volna, hogy enneki a lehetetlen állapotnak' a kiküszöbölését a kormány engedélyezze. Kérem a miniszter urat, felügyeleti jogániál fogva, vizsgálja felül ezeked a kérdéseket és hasson oda, hogy ezek megoldásra kerül jenek. Hibát látok abban, hogy a helyiérdekű vasutak és a Beszkárt, mint közlekedési vállalat, kikerült a kereskedelemügyi miniszter úr fennhatósága alól és. a belügyminiszter úr hatáskörébe helyeztetett át,, holott az — legalább is szerintem — nem szakminisztérium, s így e kérdéseket nem is tudja úgy elbírálni, mint egy szakminisztérium, ter hát a kereskedelem- és közlekedésügyi miimisztérium illetékes szakosztálya. (Vajna Gábor: A jogászok jobban elirányítják az országot!) Ez olyan visszás kérdéseket szül, amelyeknek orvcslása könnyebb volna, mint annak az elégé detlenségneki a levezetése, amely az ilyen helytelen intézkedések következtében az alkalmazottak lelkében megmarad. A belügy minisztérium —' szerintem — mint rendészeti minisztérium megfeleiL de semmJiesetre sem alkalmas arra, hogy egy közlekedési vállalat, egy vasút felett gyakorolja a fennhatóság jogát, amire törvény szerint sem illetékes, hiszen erre az 1914: XVII. te. értelmében a kereskedelemügyi miniszter úrnak és szerveinek vain, joga. Kérem a miniszter urat, szüntesse meg ezt a formai jogcsonkítást és ne engedje-, hogy » vasutak, ügyeibe idegen minisztériumoki beleszólhassanak. De nagy panaszaik vannak a helyiérdekű vasutak és a Beszkárt. műhelyedben alkalmazót munkásoknak is. Ott is hasonló a helyzet, mint amit az imént említettem az államvasúti műhely ékkel kapcsolatban. lElőfordul, hogy egv fiatal alkalmazott, aki ma lép be a vasút szolgálatába, magasabb órabért kap, mint aki már 15—16 éve dolgozik ott. Például egy iparossegéd, aki már 10 éve áll a vasút szolgálatában, 58 filléres órabérben részesül, míg a 6 hónappal ezelőtt felvett ugyanolyam> ipari szakmunkás az újabb rendelkezések szerint # 60 fillér órabért kap, magasabbat tehát, f mint az, aki már 10—15 évet töltött el a vasút üzemének szolgálatábani. Hogyan lehetséges # ez? Hogy lehet így jobb munkára serkenteni azt az ipari munkást, aki azt látja, hogy szorgalma és becsületes törekvése ellenére sem jut el addig, hogy megkapja a megérdemelt díjazást, amelytől az utóbbi id'őki hibás bérrendelkezései folytán esett el úgy, hogy ma egy fiatalabb munkás többet keres, mint ő, aki mkr évtizedek óta áll a vasút szolgálatában. Kérem a miniszter urat, vizsgálja felül a Beszkártnak és az összes helyi érdekű és egyéb vasutaknak ezirányú működését és ahol mód van rá, segítsen ezen a helyzeten, de minél sürgősebben, ama elv alapján, hogy aki gyorsan ad, kétszer ad. Nagyon jól tudjuk, hogy a mai élet drágaülése 1942 november 13-án, pénteken. ságát ezzel a kérdéssel megoldani nem lehet. Tudjuk azt, hogy az alkalmazotti létszám úgyis túlterhelt, de azt is tudjuk, hogy annak az embernek becsületes munkájából meg is kell élnie. De a magyar vasutasságnak nem is vágya, hogy milliós fizetéseket kapjon, mint ahogyan a 20-as években volt, hanem azt szeretné, hogy a maga 120, 170 vagy 200 pengőjéből éppen úgy meg tudjon élni, mint 3 évvel ezelőtt. Én azt hiszem, hogy ebben a vonatkozásban a gazdasági életben történtek hibák. Mi voltunk azok, akik két évvel ezelőtt felhívtuk a kormány figyelmét arra, hogy rögzítse az ipari árakat és az élelmiszerárakat is, mert különben bajok lesznek. A bajok íme bekövetkeztek. A 70 filléres marhahúsból 4 pengős marhahús lett. (Szöllősi Jenő: Ügy van! Ez a legszörnyűbb intézkedés!) Az 1*20 pengős disznóhúsból 4-60 pengős disznóhús lett. A zsír, amelynek akkor 1*40 pengő volt az ára, ma egyáltalán nem kapható vagy ha igen, akkor 12—18 pengőért a zugpiacokon, ezt az árat pedig a becsületesen dolgozó tisztviselő vagy magyar munkás megfizetni nem tudja, hiszen jövedelme a mindennapi kenyérre is kevés. Vagy vegyük a ruházatot Egy pár cipő talpalása 20 pengő, mert hiszen az a munkás egy évbein, csak egyszer (kap talpalási utalványt, amellyel olcsóbban tudna talpaltatni^ Pedig kérdezem, melyik vasutas, melyik tisztviselő cipője tart el 6 hónapig, mikor neki naponta kell róni a hivatalát? Nézetem szerint, de a gyakorlati kimutatások szerint is egy vonatkísérőnek például minden hónapban szüksége van egy pár cipőtalpra. Mármost honnan vegye aizt a 20 pengőt az a vonatkísérő, az a vasiutas,_ az a tisztviselő egy pátr cipő talpalására? Hiszen ehhez még hozzá kell számítania többi fontos cikkek árát. így a tej árát, amely — mondjuk — 50—52 fillérrel maximálva van, de nem kapható, legfeljebb 1*20 pengőért. Sajnálattal kell kijelentenem, hogy ezt a kérdést meg lehetett volna fogni, de csak akkor, ha az árdrágítók ellen statáriumot hirdettünk volna és felkötöttük volna az első árdrágítót és az^első vásárlót, akikennek a helyzetnek az előidézői voltak. Ma már ez ragályos betegséggé vált és családról családra szállt. Megállítani ezt a^ folyamatot talán nagyon nehéz volna, de feltétlenül meg kell állítanunk, mert sem a kormányzatnak, sem a magyar dolgozó népnek nem lehet célja, hogy az infláció bekövetkezzék és megint százezres ;és milliós fizetések legyenek. A magyar munkás nem akar csillagászati számokban számolni, csak azt akarja, maradjunk meg továbbra is a pengőértéknéL de a pengő, nek legyen olyan értéke, hogy abból a magyar munkás is tisztességes életet tudjon magának biztosítani. (Ügy van! Ügy van! a szélsőhaloldalon.) T. Ház! Áttérek most a másik nagy üzemnek, a m. kir. postának a helyzetére, amely a rendszernek szintén mostoha gyermeke. Itt sem rózsás a helyzet. A fizetések itt is alul maradnak az életszínvonalon. Vegyünk példákat. Nem a legnagyobb, hanem a legkisebb fizetéseket veszem. A főellenőrrel kezdem, aki a VIIT. fizetési osztályban van és havil fizetése 306.50 nengő. Ehhez természetesen hozzájárul még a lakbér és az esetleges családi pótlék, úgyhogy jövedelme összesen 400 pengő körül, vagy valamivel afelett van. Egy üzemi gyakornok havi fizetése 121 pengő, amihez még 42 pengő lakbér