Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-306

360 Az országgyűlés képviselőházának 306. ülése 1942 november 13-án, pénteken. hajósvállalatokat hajóparkjaik fejlesztésére buzdítsa. T. Ház! A nagytérgazdaságok kialakulása a forgalom eddigi rendijén is jelentős változásokat hoz és új követelésekiet támaszt a közlekedéssel szemben. A jövő áruforgalma három főcsoportba lesz sorolható, mégpedig az egyes tagállamok saját belső forgalmára, a tagállam mok eigymásközötti forgalmára és a nagytérgazdaságok egymásközötti forgalmára. Hazánk az Európában kialakulóban lévő naigytérgazdaság forgalmának fő útvonalában fekszik. Nagy mulasztás lenne ezt a természetadta nagy lehetőséget elszalasztani. Ezért oly rendkívül fontos és egyaránt nagyon fontos a vasúti hálózat, a hajózás, a nemzetközi országúthálózat gyors fejlesztése mellett repülésünk 'hathatós támogatása. Mivel; a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium 1943. évre előirányzott költségvetésében a háború adta^ viszonyok határain belül, ezeknek a nagy céloknak! a szolgálatát láttam érvényesülni, tisztelettel javaslom a t. Háznak a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium 1943. évi költségvetésének szíves elfogadását. (Élénk éljenzés és taps d i°66- és baloldalon és a középen.) Elnök: A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván szólni. Varga József kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Ház! (HalljuJè! Halljuk!) Mielőtt tárcám költségvetésének vitája i

megkezdődnék, szükségesnek tartok egy bejelentést tenni. (Halljuk! Malijuk!) Már többízben foglalkoztatta a Ház nyilvánoRsásrát interpelláeiók kapósán a Magyar Légiforgalmi Rt. töbh vezető tisztviselőjének és pilótájának a büntetőügye. Az ellenük indított bűnvádi eljárás — és ezt magam is niagy örömmel álla* pítom megr — azzal az: eredménnyel járt, hogy az említettek a terhükre rótt bűncselekményben nem bűnösek. Mind a katonai, • mind a* pola-ári illetékes büntetőhatóságok ezt állapították meg és ezzel részükről nekik elégtételt szolgáltattak. (Éljenzés a középen.) A bűnvádi eljárásnak ezt-az eredményét magani is fel kívánom ^használni arra. hogy a. megvadultaknak elégtételt szolgáltassak. (Élénk pljenzéséstaps.) Ennek következményeképpen kjelentem az is. hoerv az illetőket kész vasryok a MALERT kötelékében korábbi állásukba visszahelyezni. (Helyeslés és taps.) Más irányban pedig újabb vizsgálat tárgyává tettem az említettek által beadott emlékiratban foglalt panaszokat, valamint azoknak a tisztviselőknek eljárását, akik esetles- ,e panaszokra, valamint a bűnvádi filiárrás megindítására okot szolgáltattak. (Éljenzés.) Ezek ellem a fesryelmi eljárást meerelőző vizsgálatot már korábban elrendeltem. A vizsgálat folyamatban van, rövidesen befejeződik és annak eredményéhez kéoest fosom a további intézkedéseket megtenni. (Élénk helyeslés, éljenzés és tons a jobboldalon és a középen.) Kérem a t. Házat, szíveiskediék e beielenfésemet tudomásul venni. (Hehiealés é? taps a jobboldalon és a középen. — Í?a3n^ss Ferenc: A becsületük rendben van. mos+- már cs°k a magvar léerügyet kell felfejleszteni Isten nevében!) Én teszem is! Elnök: Szólásir'a következik a vezérszónokok közül? Árvay Árpád jegyző: Kunder Antal! Elnök: Kunder Antal képviselő, urat illeti $ szó, Kunder Antal: T. Képviselőház! Visszatérve a tárca költségvetésének tárgyalásánav kapcsolódom az előadó úr által a kereskedelemre vonatkozóan elmondott ama részekhez, amelyekben kifejtette, hogy a kormányzat milyen behatóan kíván gondoskodni a kereskedelemnek szilárd, keresztény alapokra való helyezéséről, milyen fontosnak látja azt, hogy az általa álkeresztényeknek és díszkeresztények,nek nevezett, általunk Aladárnak éis strómannak hívott egyének kikapesoltasteanak a kereskedelmi életből; milyen fontosnak tartja, hogy a hitelkérdés megoldassék, hogy egyszer

1 már végleges állapot keletkezzék a szabad érdekképviseletek és általában a kereskedelmi kamara Szervezési területén. Ezeket a szempontokat _ mi is lényegesnek tartjuk. Azt hiszem, nem járunk el helytelenül, ha egyszer ennek a Háznak idejéből egy fél óira t arra szánunk, hogy most már a kormányzati megnyilatkozások helyett egyszer a másik oldalról, a kereskedelem szögéből tekintsük ezt a kérdést es megnézzük, hogy maga a kereskedelem milyen mértékben látja megvalósítva ezeket a korín ányz a ti ígéreteket^ hogyan érzi magát általában ez a felfejlődő új magyar kereskedelem a mai politikai helyzetben, hogyan látja jelenét és jövőjét kialakulni,. Hogy az általános szólamoktól mentes legyek, egy konkrét-vonalon kívánok elindulni. Elindulok onnan, hogy valaki, aki rátermettséget érez magában a kereskedői pályára s valóban kereskedő kíván lenni, végigjárja azt az utat„ amelyen ezt az általa kívánt pályát elérheti. Az első- út elvezet egy hatósághoz, aiz elsőfokú iparhatósághoz, hogy megszerezze magának az iparjogosítványt. A szabályszerű okmányokat beterjesztvén ez a kérése átkerül a kereskedelmi és iparkamarához mint véleményező szervhez. Itt lesz a' kereskedő ügyéből az első akta. Egy tisztviselő kezébe kerül az ügy, aki ezt ai kérést, tehát az iparjogosítvány kérésének ügyét három, szempontból bírálja feliül. Először megnézi, hogy az illető egyednek megvan-e a szakképzettsége erre a pályára. Ennél a kérdésnél nem kívánok részletesen foglalkozni azzal a témakörrel, vájjon kívánatos-e nekünk ma a r szakképzettséget, mint szükséges feltételt előírni a kereskedelmi pályához, hiszen arra törekszünk, hogy a keres;keldelem minél szélesebb körét foglalják el a keresztények, akik eddig nem voltak ebben a munkakörben. Egy konkrét példát mondok. Ha valaki egy banknál dolgozott mint keresztény tisztviselő, mondjuk, az áruosztályon dolgozott ési most valamely kereskedelmi ágazatban, a textil vagy tollkereskedelemben kíván önálló lenni, akkor igazán nem kell megkívánni tőle, hogy ebben szakismerete legyen, mert általános ismeretei meglévén, a szakmabeli ismereteket majd később megszerzi

< hozzá. Mondom, nem kívánok ezzel foglalkozni, kizárólag azt óhajtom megállapítani, hogy ez a kereskedelmi és iparkamarai tisztviselő az illető egyén kérését abból a szempontból bírálja

; hogy megvan-e a szakképzettsége. Egy irodai asztal mellől képtelen ez a tisztviselő elbírálni ezt a kérdést, bármilyen kiváló is legyen. Itt elérkezem azonnal annak ai konklúziómnak levonásához, hogy azt a kérdést, hogy valaki egy szakmában jártas-e vagy nem, legfőképpen> hogy megvannak-e a kilátásai arra, hogy ezt a szakmát később becsülettel be tudja tölteni, a katonai minősítéseknek van egy kitűnő kifejezésük, ha nem is jó magyar szó, de a fogai-