Képviselőházi napló, 1939. XV. kötet • 1942. augusztus 26. - 1942. november 19.

Ülésnapok - 1939-305

AV országgyűlés képviselőházának 305. elsőrendű feladata a földmívelésügyi kormánynak. Ezt fejtegették az összes előttem szólók. Az első ellenzéki szónok adatokkal bizonyította, hogy a földmívelésügyi kormány még most sincs azon a nívón, hogy a kisbirtokost inin'denképpen megvédje mitndeinfele támadástól és csapástól. Itt vannak bizonyos kívánságaim és voltak is a földmívelésügyi miniszter úrral szemben, azonban, sajnos, a földmívelésügyi miniszter úr nem értette meg az intenciómat és ez a földreform, a cseh. földreform által földhözjuttatottakkal szemben elkövetett zaklatások — magyarán mondva. Tudjuk, hogy már a negyedik évébe léptünk a visszacsatolásnak, ez alatt a négy év alatt majdnem havonként jöttek oda a minisztérium kiküldöttei és folyt on-f oly tori méricskéltek, folyton nézegettek, folyton beírtak, kiírtak, kihallgattak és a kihallgatások, beírások,, mérieskelések folyamán mindenféle olyan dolgok történtek, amejyeknek hivatalból történcaiök nem kellett volna. Legutóbb ailáírást követeltek, hogy mondjanak le a földről és kérjék, adjanak nekik más földet. Azt mondták nekik, hogy kérelmüket esetleg meg fogják hallgatni. Kérem uraim, ha a törvény parancsolja„ hogy ezeket a földeket el keii venni, akkor nincs szükség ilyen aláírásra, ha pedig aláírásra van szűk. ség, akkor ez azt jelenti, hogy annak a birtokosnak az aláírásától függ a föld további sorsa. Ezek az emberek 15 évvel ezelőtt jutottak ezekhez a földekhez* A belsőségeket, az épületeket saját erejükből építették fel. Belsőségük van elég tág, azonban semmi esetre sem mondhatja az az illető miniszteri! kiküldött, hogy túlságosan nagyok a belsőségek, ezekből tehát el kell venni, s hogy túlságosan nagyok a pajták, ezeket meg kell osztani és a két birtokos közé telepített harmadik birtokos fog részesedni a pajtákból, szérűkből, stb. Minden őszkor megjelentek és azt mondották, hogy most már elveszik a földet. Akkor miit csináljunk! — kérdezték ezek az emberek. Ne dolgozzatok rajta, mert az úgy sem lesz megfizetve < nektek. — Amikor a közellátás ilyen nehéz állapotban volt és a termelés ilyen állapotban volt, akkor ilyen tanácsokat adtak ezeknek az embereknek, hogy ne műveljék a földet^ mert úgyis elveszik tőlük. Legutóbb azt mondották, hogy megfizetnek nekik mindenit. Igen, most fogják megfizetni, amikor a pénzen majdnem semmit sem lehet venni. Azért a pénzért, amit nekik adnak esetleg, földet már nem vehetnek. A Bácskában egy hold föld 10.000 pengőt ér és azt hiszem, 10.000 pengőért sem fogják megvenni. Tizenöt évvel ezelőtt jutottak ezekhez a földekhez. Ez a föld' agyagos, úgynevezett nehéz föld. Az egész terület hozama 20 vágón volt akkor, most 200 Vágón, tehát a tízszerese, nem számítva bele a, más terményeket, mint: hús, aprómarha, tojás, tej tejterméklek, zöldség stb. Ezek össze»sen ' szintén kitesznek legalább 50 vagont. Szóval ennek a földnek a megmunkálásával ezek az emberek olyan rekordot értek el, amiért nem földielvétel, hanem földhozzáadás jár! És kérem, micsoda szekatúrák, micsoda gorombaságok történtek! A legkisebb gorombaság az volt; hogy az asszonyokat letegezték. Hát egy ^hivatalnoknak senkit nem szabad letegeznie! Azután az egyiknek azt mondták: úgy fejbeváglak, hogy az" agy velőd ezen a falon szét fog loccsanni! Ezt-az az asszony be tudja bizonyí•tami tanukkal. Uraim, ezt azért hozom élőimért levelet kaptatni a miniszter úrtól, hogy igenis, a földet el fogja; vennie A miniszter -úrnak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. ülése 1942 november 12-én, csütörtökön. 323, nincs joga elvenni a fölidét! (Hokky Károly: Hát kiinej£ van joga? A osehelkinek'O Azt mondja a levél: »Természetes, hogy akinek hozzátartozója Oroszországba kiszökött...« »A rutén telepesek érdekeit a lehetőséghez képest figyelembe fogom venná.« Miért csak a lehetőséghez képest? .Figyelembe kell venni minden feltétel nélkül, mert azok is emberek és azok is magyar állampolgárok! (Hokky Károly: De hia Kimennek Oroszországba, akkor már nem magyar állampolgárok!) A ruténeknek nevezett oroszok ezer éven keresztül igen sok hasznot hoztak, a magyarságnak és a magyar államnak is. (Hokky Károly: Azokat megbecsüljük!) Szokták emlegetni a Rákóczi-időket, de a Rákóczi-idők előtt is, Mátyás idejében is, a török hódoltság idejében is és utána is, azután 48-ban ési imiinidig helytálltaik). Először is jámbor nép, másodszor nagyon is dolgos. Itt vaunak a hivatalnokok. Például az ungvári erdőigazgató azt mondja, hogy lusta nép ez, nem akar dolgozni. Kérdeztem tőle: ki mondta ezt magának? Azt mondta: ez úgy van, mindenki mondja. Kisült, hogy ő Debrecenből jött és Debrecenben a nép ugyanúgy viselkedik. Igenis, ha a néppel rosszul bánnak, akkor az a nép nem tudja, hogy mit csináljon, begubódzik. Tiltakozom az ellen, hogy az én népemet lustának nevezzék. Nem lusta, igenis, nagyon is munkás. Elvárom a miniszter úrtól, hogy revideálni fogja ezt a dolgot és nem fogják elvenni ezeknek az embereknek a földjét. Vannak, akik irigylik tőlük azt a 21—30—35 hold földet, de az irigység nem államigazgatási eszköz. Én igenis, nagyon örülök, ha a szomszédom vagy a kartársam jól keres, hia vagyont szerzett a munkájával. Én reggeltől-estig dolgozom és miindiemkwt becsülök, aiki dolgozik. Ezek az emberek dolgoznak, ezt a földet jó termőfölddé tették, ezért nekik, ha egyébként nem, már hálából is ott kellene hagyni ezt a földet. Elvárom, hogy nem fogják őket többé zaklatni, földjüket mériioskélni, hanem meghagyjak náluk a fjöldlet. Ezt kény telem voltam itt elmondani, mert fordultam ide is, oida is és min1 denütt más válását kaptam, olyan válaszokat, amilyeneket nem vártam. Hogyan akapjjuk a termelés zavartalanságát biztosítani, ha ezeket az embereket minden tavaszkor, minidjen „ úyáron arra figyelmeztetjük, hogy vigyázz,. elveszik a földedet. Hogyan művelje az az ember azt a földet» amelyet úgyis elvesznek tőle? Aki földmíveléssel foglalkozott, vagy aki égyál

: talán dolgozik, az tudfja, hogy mit jelent, ha ilyen jövendölésekkel zavarják. Most rátérek más témára, még pedig az állattenyésztésre, (Halljuk! Hátijuk! a jobboldalon.) Nálunk (Felső-Zemplénben miár az 1880-as években írigylésreméltó állatállomány volt, ma is a». Nem tudom elképzelni, hogy mit csináltunjk mi edidlig, hogy ia mi állátállÖ: mányunk nem elsőrendű az egész országban. (Hokky Károly: Borzderest!) . Hivatkoznak, a szaktudás hiányára. Igaz, hogy a földmíveJés most már olyan magas fokon áll, hog^- igenis gondét kellene .fordítani arra, hpgy a föidmívesek gyermekei, akik szintén földinrunkások akarnak lenni sa föld mellett akarnak

u ipta? radni, elméletileg is megtanulják, hogy; mi az a föld, mi az a termelés, mi 'iaz a földteiegniunkálás, milyen a föld Összetétele,^milyen'a taWj összetétele és az adbtt'-'•talajlbiar milyjen • m^űtragyá.t kelltenUi, milyen mélyen kelj. szárítani, stb. (Hokky Károly: A munkásokat is gáadasiági ..isikollálklban- tanítsák

Î) - Szakisflaolátóba-ni 52